Anglia a döntőbe jutás óta még nem józanodott ki, és ez nem túlzás: csütörtök reggel szó szerint támolygott a másnaposságtól az ország népe, és nem csak a túlzott sörfogyasztástól. Az angol tizenegy legutóbb 55 éve játszott jelentős tornán döntőt (a hazai vb-finálét meg is nyerte 1966-ban), azóta csak reménykedik az ilyen pillanatokban. Ami szerda este a dánok 2-1-es legyőzésével lett realitás.
Gareth Southgate, az angolok szövetségi kapitánya is érzi, mekkora súly van rajtuk, ezért az UEFA hivatalos oldalának adott rövid értékelésében igyekezett levenni a terhet játékosairól: „Az a legfontosabb, hogy élvezzük, hogy a döntőben vagyunk. Már csak egy hatalmas akadály magasodik előttünk, ezt kell meghódítanunk. Olaszország nagyon erős válogatottal érkezett az Eb-re, de ez nem meglepetés az előző évek alapján. Kiemelkedő formában vannak, csapatukat olyan harcosok alkotják, akik a védekezés specialistái, és már nagyon sok nehéz csatát átéltek. Remek mérkőzésre számítok.”
Az angoloknak nem indult valami fényesen az Eb: ugyan egy iksszel és két győzelemmel veretlenül jutottak tovább a csoportjukból, de az sokat elárul, hogy ebben az etapban csupán két rúgott góllal szerezték pontjaikat. Ezután viszont megtáltosodtak, simán lesöpörték az egyenes kieséses szakaszban a németeket (2-0), az ukránoknak pedig négynél is simán többet guríthattak volna, ha nagyon komolyan veszik magukat (4-0). Így jutottak az elődöntőbe, ahol izzadságszagú mérkőzésen verekedték át magukat a dánokon. Akik még vezettek is ellenük, de egy dán öngól után a hosszabbításban kapott tizenegyessel (amit elsőre Kane kihagyott, de a kipattanót bevágta) sikerült abszolválni a döntőbe jutást (2-1). Amit Anglia országos happeninggel ünnepelt.
Ezek után az angolok helyzete egyáltalán nem tűnik reménytelennek, pláne, hogy hazai pályán a londoni Wembley Stadionban játszhatnak. És hát ne feledjük, Sterling és Kane együtt hét gólt rúgtak már az Eb-n, szóval az olasz védők egy percig nem lehetnek biztonságban.
Ezt erősítette meg Jordan Henderson is, az angolok középpályása: „Mindent felteszünk egy lapra vasárnap, és életünk legnagyobb játékát akarjuk nyújtani. Meg kell próbálnunk mindenkit újra boldoggá tenni a stadionban és az országban egyaránt. Óriási lehetőség előtt állunk, és mi örömöt akarunk szerezni az országunknak.”
Az olasz válogatott biztosan nem érdemtelenül nyerné meg az Eb-t, hiszen úgy jutott el a döntőbe, hogy Eb-selejtezős csoportjában tízből tíz mérkőzést nyert meg, majd már a csoportmeccseken háromból három volt a mérlege. Ugyan rendesen megizzadtak aztán az osztrákok (2-1) és a belgák ellen is az egyenes kieséses szakaszban (2-1), de igazán nem volt veszélyben a továbbjutásuk. Aztán a keddi Eb-elődöntőben egy 1-1-es rendes játékidő után drámai tizenegyes párharcban ejtették ki a spanyolokat. Ezt amúgy a csapategységnek tulajdonította a legtöbb olasz játékos, és maga Roberto Mancini szövetségi kapitány is: „Akárhogyis legyen, szuper játékosaim vannak. Egy Eb-n persze mindenki a győzni akar, de ezek a srácok ennél többet, csodát akartak tenni. És sikerült nekik” – lelkendezett a döntőbe jutás után az olasz mester. Pontosan ez az, amivel az olaszok operálhatnak az angolok ellen, hiszen a játékosállomány párhuzamba állítása semmiképp nem ad egzakt választ arra a kérdésre, hogy akkor melyik válogatottat alkotják a nagyobb sztárok? Elől Immobile és Insigne bármikor képes hihetetlent húzni, a támadósorral aligha lesz gond, a védekezés meg Itáliában genetikai adottság minden labdarúgónál… Ezt a speciális génspirált amúgy az olaszok eddig kapott góljainak száma is alátámasztja, az Eb-n hat parti alatt összevissza háromszor mattolták őket.
Mancini kapitány filozófiájáról sokat elárul nyilatkozata is: „Sok éven át dolgoztunk azért, hogy most döntőt játszhassunk. Sikerült, amiért nagyon boldogok vagyunk. Minden játékosomnak köszönettel tartozom ezért. De még nem nyertünk semmit; vasárnap győznünk kell, az lesz az igazi siker. Nem lesz könnyű, mert Angliát egy teljes stadion fogja támogatni. A mi feladatunk az lesz, hogy nyomás alá helyezzük őket. A döntő kissé eltér a többi mérkőzéstől, nagyon nagy odafigyeléssel és koncentrációval, egyúttal örömmel kell játszanunk, mert csak akkor lehet finálét nyerni, ha közben szórakoztatsz is a pályán.”
Az olaszok csapatkapitánya, Giorgio Chiellini főnökéről, Mancini mesterről is megemlékezett, konkrétam őrültnek nevezte: „Számunkra az Eb már eddig is nagyon érzelemdús volt, a Törökország elleni első mérkőzéstől egészen mostanáig. Ez egy olyan álom, amelyet évek óta üldözünk, egy olyan álom, amelyről az edzőnk addig beszélt, amíg meg nem valósult. Azt mondta, hogy mindig jusson az eszünkbe, hogy megnyerhetjük az Eb-t. Azt gondoltuk, hogy őrült, de az eltelt évek alatt összerakott egy olyan csapatot, amely most éppenséggel beteljesítheti ezt az álmot.”
