labdarúgás;

- Eb-gondolat - Határtalan körítés

Egy nappal az angol–dán elődöntő után megnéztem a Fehérvár–Ararat Jereván találkozót. Ezt az európai klubfutball leghátsó udvarában, az újonnan létrehozott „futottak még”-sorozat, a konferencialiga selejtezőjének legelső fordulójában rendezték, és egészen meghökkentő volt a látvány.

Harminchét év után a mostani volt az első labdarúgó Európa-bajnokság, amelyet nem a helyszínen láttam – a Covid miatt áprilisban visszaadtam az akkreditációt –, de mondhatom, nagyon fog hiányozni a torna.

Vagyis a futball.

Egy nappal az angol–dán elődöntő után megnéztem a Fehérvár–Ararat Jereván találkozót. Ezt az európai klubfutball leghátsó udvarában, az újonnan létrehozott „futottak még”-sorozat, a konferencialiga selejtezőjének legelső fordulójában rendezték, és egészen meghökkentő volt a látvány. Mindenekelőtt azért, mert a fiúk nemegyszer vérhólyagot rúgtak a labdába. A viszonyokat jól ismerő helyiek ilyesmire számítottak: járványügyi korlátozás nélkül 2846 mindennel dacoló nézőt számláltak a gladiátorokat nélkülöző Sóstó Arénában.

Aztán persze megértette az ember a tempó és a labdarúgó-megoldások kínzó hiányát, mert ráébredt, hogy a magyar csapatot túlnyomórészt haszontalan migránsok alkotják. Úgy látszik, Orbán miniszterelnök úr figyelmeztető szavai nem jutnak el szülőhelyéig, Székesfehérvárig, pedig onnan igazán nincs messze gyerekkora óta szűkebb pátriája, a Vál völgye. Tessék csak figyelni: egyaránt öt színes bőrű és fehér semmirekellő sorakozott a piros-kék együttesben, igaz, közülük kettőt már érthetetlenül honosítottak hazánkban: a guadeloupe-i Negót és a szerb Nikolicsot. A jelek szerint a labdarúgópályán nem mérgezi annyira a levegőt az ócska bevándorló, mint egyébként. Viszont elveszi a helyet a feltörekvő derék magyar fiatalok elől, nem igaz? Nem csodálnám, ha az Emberi Erőforrások Minisztériuma sportért vagy kultúráért felelős államtitkársága – mindkettő van, szerencsére – büntetésből százszor leíratná a fehérvári klubvezetőkkel Funsho Bamgboye nevét...

Az igazi büntetés azonban a visszatérés a hétköznapok valóságához. Mostantól az efféle nívójú produkciót kellene követni idehaza hétről hétre. Kérdés, ki nézi. Mert tömhetik akárhány százmilliárddal a köztévének nevezett propagandaüzemet, nincs az a korszerű kamera, amely elfogadható képet tud mutatni erről a szintről. Rizsázni, azt persze lehet.

Ám minek a körítés, ha nincs hozzá nemhogy egyszerű pörkölt, de még csak szaft sem?  

Hajszál választja el a magyar labdarúgást a kitiltástól az európai porondról az UEFA múlt pénteki fegyelmi döntései után, az MLSZ nem halogathatja tovább a tarthatatlan lelátói állapotok felszámolását.