A másság elfogadásának alapja az empátia. Ez sajnos nehezen működik olyan esetekben, amikor a másik ember „bőrébe bújás” erős negatív érzelmet - undort - vált ki. A szexuális másság (mindkét oldalról) elutasítása esetén mindig tetten érhető ez a reakció. A másság elfogadásának nagy gátja még a békaperspektívából eredő butaság és a lapos föld szindróma.
Hogy könnyebb legyen az azonosulás, képzeljük el, hogy…
Az emberiséget– fantasy a jövőről – egy alattomos vírus támadta meg. A halálos kimenetelű betegség a heteroszexuális embereket betegíti és öli meg, a homoszexuális beállítódást eredményező génkombináció véd a fertőzéstől. A kutatók hamar kifejlesztettek a vírus ellen hatékony vakcinákat, de ezek egyben a heteroszexuális beállítódás elvesztését is okozták a beoltott személyeknél. Kezdetben a legtöbben elutasították – érthető okból – a vakcinákat, de ahogy a halálos esetek katasztrofális méreteket öltöttek világszerte, az emberek élni akarása győzött. Mára – száz évvel a vírus megjelenése után – a népesség kicsi, 5-10 százalék közé tehető része túlélő heteroszexuális, a többség vagy természetes–, vagy átoltott homoszexuális, illetve leszbikus.
A heteroszexuális kisebbség nehéz helyzetben van, mert egyrészt folyamatos a vírusfenyegetettség és ezzel együtt a halálozás, másrészt szélsőséges homoszexuálisok állandó támadásának vannak kitéve. Kezdetben az volt a vád ellenük, hogy megakadályozzák a vírus teljes kiirtását azzal, hogy fenntartják a szaporodását és ezzel annak veszélyét, hogy a vírus esetlegesen még veszélyesebb mutánsai lépjenek fel. Mára a támadások fő motívuma már a szexuális másság elutasítása, a heterofóbia. Különösen felerősödött a heterofóbia az emberiség szaporodásbiológiájának gyökeres változását hozó felfedezések alkalmazásának következtében.
Az oltásokat követően a leszbikus párok saját gyermekvállalása a hagyományos lombikbébi programmal, anonim apával történt. A homoszexuális párok pedig béranyasági szerződéssel és örökbefogadással jutottak utódhoz. Döntő változást hozott a leszbikus pároknál a saját gyermek program. A páros egyik tagjának petesejtjébe a házastársa örökítő anyagát juttatják be. Az így létrejövő embrió a pár mindkét tagjának genetikai állományát tartalmazza. A megszülető gyermekek természetesen mind leányok, és oltással leszbikusok egyben. Az általános megoldást a valódi lombikprogram kidolgozása hozta el. A megtermékenyítéstől a megszületésig „gépanyában” fejlődik a magzat. Ez természetesen a homoszexuális pároknak teszi elsősorban lehetővé közös genetikai állományú saját utódok vállalását, de ma már mind több leszbikus pár is ezt az utat választja.
Néhány szexuálpszichológus, filozófus és mind több demokrata politikus, valamint sok civil is azon a véleményen van, hogy megteremtődött a szexualitás szabad egyéni vállalásának lehetősége azzal, hogy megszűnt a hagyományos apa-anya szerep és az erre alapozott családmodell a gyermekvállalásban is. A biológiai lét társadalmi létté válása újabb lépést tett a teljesség felé. Nincs tehát ok arra, hogy a heteroszexuális kisebbség ragaszkodjon az oltás megtagadásához, hiszen most már a születendő utódai – a vírus teljes eltűnése után – a természetes génkombináció szerinti nemi identitásukat választhatják. Ha ez az állapot bekövetkezik, valószínűleg visszaáll a 95-5 százalékos hetero- és homoszexuális arány a társadalomban, ahogy ezt évezredek alatt az evolúció bölcsen beállította. Nagy még az ellenállás, vezető homoszexuálisok befolyásuk és privilegizált helyzetük elvesztését féltik, de a társadalom önfejlődését ez nem érdekli. Az idő forgása egyirányú, ellene lehet feszülni, de megállítani nem.
Eddig a fikció. Ha valaki azt gondolná, hogy a valóságban ilyen soha nem történhet, azt ki kell ábrándítanom. A homoszexuális jellegű szaporodás képessége jelen van az élővilágban, és a maga helyén és idejében hatékony. Akit érdekel ez a téma, olvassa el David Crews: Egynemű gyíkok udvarlása: az agy evolúciójának modellje című cikkét (magyarul a Tudomány 1988. februári számában jelent meg, digitalizálva van). Szempontunkból a cikk lényege, hogy az adott területen csak nőstény gyíkokból álló állomány egyik egyedének ovulációját, és ezzel a tojásrakás beindulását egy másik nőstény egyed hímet utánzó párzási rituáléja indítja el. Aztán szerepet cserélnek, és az eddig hímként viselkedő gyík is ovulál és szaporodik. Ezek csak antropomorf szemmel nézve leszbikus gyíkok, valójában az evolúció tartalékai arra az esetre, ha a hím-nőstény szaporodási változat valami miatt kiesik a rendszerből.
„Az élet befejezetlen kísérlet” – ahol a hangsúly a befejezetlen szón van.