Régi Rádiós az, aki úgy tud eljutni a Bródyból a Múzeum utcába, hogy egyetlen egyszer sem jön ki az épületből az udvarra; aki tudja, hány kapu vezet az épületekbe a Bródy-Pollack-Múzeum-Szentkirályi négyszögben. Aki tudja, hogy a Pollackon jobbra volt a pénztár, és hónap vége felé – mint egy malacperselyből – egyben vette fel az addig szorgalmasan gyűjtögetett gázsiját. Aki ismerte a Pagodában a keményblokk titkát. Ki nem ismerte? Az egész országban minden munkahelyen blokk alá csúsztatott bélásokkal kiskonyakozott az értelmiség.
Régi Rádiós az, aki tudja, hol a bunker, hol ült a Pagodában a könyves Denise, és ráért fizetésnapon fizetni a hozomra elvitt könyvért, mert külön oldala volt a „Tartozik” füzetben. Régi Rádiós az, aki a Pagodába belépő ismeretlen személy gondterhelt fürkészéséből meg tudta állapítani, hogy megérkezett a riportalanya.
Régi Rádiós az, aki emlékszik még, hogy délelőtt 10-kor, délután 2-kor és este 10-kor is volt rádiójáték-felvétel; aki tudja, hogy a Pagoda mögötti fekete táblán volt felírva a stúdióbeosztás, és Vujicsics Tihamérral éjszakázhatott az 1-es előtt, aki egész éjszaka tapsos ritmusjátékokkal tartotta ébren a közreműködőket. Másnap utazott Teheránba.
Régi Rádiós az, aki evett az udvari fügefáról, aki ismerte a Pagoda előtti macskákat, aki drótvágóval esett neki a pinceajtóra szerelt kerítésnek, mert lehet ugyan, hogy a nehézáramosok féltették a generátorokat, de aki átvágta a drótot, az meg a kölyökmacskákat féltette, mert a szerelők elzárták tőlük a mamájukat.
Régi Rádiós az, akinek újratölthető elemet csúsztattak a zsebébe a műszerészek az ötödiken, akinek az átjátszóban protekciósan azonnal másolták a kazettáját tekercsre, és aki tudta, hogy ha kiesik a tekercsből a műanyag mag, akkor csak vissza kell nyomni, majd föltenni a vágómagnóra, és végigtekerni.
Régi Rádiós az, aki kistekercs szalagragasztót használt, és nem az előre levágott BASF-et; aki tudta, hogy van olyan mondat, amire még szüksége lehet, ezért fölragasztotta a mondatot tartalmazó másfél méteres szalagot a falra a többi mellé, és tévedhetetlenül odanyúlt, amikor szüksége lett rá. Aki már az interjú felvétele közben hallotta, mennyi lesz a hasznos, és aki a gyerekének is képes volt azt mondani, hogy a negyedórás hisztidből tartsunk meg másfél percet, a többit meg tekerjük a dobozba. Aki az életének minden eseményén azon dühöngött, hogy nem vitt magával magnót, vagy ha vitt, nem indult el, vagy ha elindult, nem vett föl semmit.
Aki reggelenként köszönt Tesla szobrának, a lift felé menet minden nap játszott egy futamot a 6-os stúdió elé kitolt vibrafonon, akinek volt randija vágószobában, szaunázott a Pollackon, zuhanyozott a harmadikon és képzeletben össze tudta rakni a Stúdió 11, a Délelőtt és a MásSáv szerkesztőségi szobáiból azt az egykori polgári lakást, ami a Szentkirályi utcai épületben eredetileg lehetett.
Régi Rádiós az, aki hümmögve olvassa az örömhírt: Új campust építünk a Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek a Magyar Rádió volt tömbjében.
Elviszik ezt is.