Új városközpont épülhet a régi Rádió helyén

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kapta meg azt a területet, amely a Magyar Rádió volt épületeinek ad helyet. A fejlesztések után, a teljesen új funkciók mellett vajon marad-e nyoma az egykori legendás stúdióknak?

A Miniszterelnökség jóváhagyta a PPKE campusának fejlesztését, ezért építészeti tervpályázatot hirdettek az ezt célzó beruházás tervezésére. Az ingatlan kialakítása a Magyar Rádió volt épületegyüttesének területén kiemelt közérdekű kormányzati beruházásként valósul meg, ami nem csupán az épületek átalakítását jelenti, hanem városfejlesztést is egyben, egy zöldfelületekkel is tagolt, szellős, közösségi térként is alkalmas lokális városközpont létrehozása a cél Józsefvárosban. A részvételi dokumentációk beadásának határideje július 9. volt, a pályaművek beérkezését szeptember 28-ig várják, az eredményhirdetésre még ebben az évben sor kerül. Ezek szerint tehát a Magyar Rádió volt épületeit nem egyszerűen egy egyetemi campus, hanem egy „lokális városközpont” követelményeinek megfelelően alakítják majd át, ahol egy 300 fős kollégium és egy sportcsarnok is helyet kap, ami nyilvánvalóan nem egyszerűen csak falak áthelyezése, újak építése, hanem bontások sokasága révén oldható csak meg.

Az épületkomplexum azonban sok-sok elemében őrzi nyomát, hogy itt valamikor a magyar rádiózás hőskorának olyan építészeti, technikai emlékei találhatók, amelyek kifejezetten műemléknek nem, de kulturális örökségünk elidegeníthetetlen részének bátran tekinthetők. Az eddigiekből az derül ki, nincs szó például a 6-os vagy a 22-es stúdió valamilyen szintű védelméről, megóvásáról, de ismerve a kormány eddigi érzéketlen megnyilvánulásait hasonló esetekben, aligha remélhetünk jót e téren.

A BFK honlapján a bővítésről szóló hosszabb írás említi ugyan, hogy „lényeges a campus területén lévő Károlyi és Eszterházy paloták (sic!) műemléki értékének megőrzése és tiszteletben tartása”, de Az épületegyüttesről című fejezetben arról, hogy itt más, páratlan történeti értékek is megtalálhatók, nem esik szó. Ezt csak a legvégén a Háttérinformáció a sajtó számára című részben említik, ahol valóban szó esik arról, hogy a „Bródy Sándor utca 5-7. telek üresen álló hátsó részén álló stúdiópalotát Gerlóczy Gedeon tervei szerint építették, amely azonban a kivitelezés elkészülte után nem sokkal szűkösnek bizonyult. Így az épületet a mögötte található egykori kert felé bővíteni kezdték, köztük a közismert 6-os és 22-es stúdiókkal. (…) Az épületek utca felőli homlokzata jelenleg városképileg védett”. Hogy ez azonban róna valami kötelezettséget az ide új funkciókat tervezők számára, arról nem tudni semmit.

Nem beszél erről a PPKE honlapjára az április közepén felkerült interjúban Becker Pál fejlesztési főigazgató sem, egészen pontosan annyi mondanivalója van, hogy a BFK emberei „megbízták az Óbuda-Újlak Zrt.-t, az ország egyik legjelentősebb mérnöki irodáját, hogy mérjék fel és állapítsák meg, mennyiben hasznosíthatók a jelenlegi épületek, majd az egyetemmel és a BFK-val együttműködve határozzák meg azokat a funkciókat, amelyeket telepíteni kell erre a helyszínre”. Nyilván, az egész volt Rádió-komplexumot nem szükséges védetté nyilvánítani, de a 6-os stúdió egybehangzó vélemények szerint olyan technikatörténeti értéket képvisel, amelyet már több mint hiba, nem megőrizni legalább valamilyen múzeumféle formában. A másfél éve elhunyt Újházy László hangmérnökként 1960-tól dolgozott a Rádióban, majd műszaki igazgató helyettesként vonult nyugdíjba. A Zenekar című lapban – a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának jelenleg is próbahelyisége a stúdió - jelentette meg alapos cikkét a legendás 6-os stúdió történetéről 2006-ban. Mint itt olvashatjuk, az építésztervező Münich Aladár, az akusztikai tervező Békésy György volt, aki később a hallás-kutatásban elért eredményeiért kapta meg a Nobel-díjat. Postamérnökként a telefon-átvitel kérdéseivel foglalkozott, s így került kapcsolatba a fül, az emberi hallásérzékelés vizsgálatával. Mivel abban az időben a Rádió műszaki kérdései is a Postához tartoztak, a stúdiók akusztikai tervezése is Békésy feladata volt. 1932 nyarán az építkezések meg is indultak, s csakhamar – miután sikerült megvásárolni a szomszédos telkeket, több új stúdió mellett – a hatos alapjait is lerakták. Ám mert a mikrofon másképp “hall”, mint az emberi fül, a stúdiók akusztikai tervezésekor a mikrofonok szempontjait is figyelembe kellett venni. Az új stúdiók sajtóbemutatója 1935. május 14-én volt. A 6-os stúdió – jóllehet napjainkban már legföljebb kamarazenei stúdióként lenne tekinthető – mégis egy akusztikai bravúr.

Egy időben a Rádió legszélesebb műfaji skálán használt stúdiója volt. Nem csak a különböző zenei műfajokról kaptak ott helyet (a könnyebbeket is beleértve), hanem pl. a nagy nyilvános, körkapcsolásos vetélkedő sorozatok, kabaréfelvételek is. Ebből eredően jelentős közönségforgalma volt. Újházy a 90-es években megkísérelte a 6-os stúdió védetté nyilvánítását, az illetékes műemlékes szervek szemlét tartottak, de megemlítették, hogy mivel maga az épület önmagában nem képez építészeti értéket, ezért a műemlékké nyilvánításra alig van remény. Mindenesetre tehát a fellépésekre még ott készülő zenekarnak és az Esterházy-palotában dolgozó kórusnak a közeljövőben menniük kell, de egy magát megnevezni kívánó belső forrásunk elmondta, arról, hogy ez mikor kell, hogy megtörténjék, még nem kaptak hivatalos értesítést. A 9-én megtartott sajtótájékoztatón Papp Dániel, a fenntartó MTVA vezérigazgatója elmondta, hogy megtalálták és meg is állapodtak az együttesek új helyszínéről, eszerint az Opera Jókai utcai bázisa lesz az MRME (Magyar Rádió Művészeti Együttesei) új otthona. Devich Márton, az MRME ügyvezető igazgatója hozzátette: a Jókai utcai épület, ha megfelelően felújítják és átalakítják, korszerű és ideális lesz az MRME számára. Mint mondta, a biztos jövő, az új otthon megtalálása és a stabil anyagi háttér is hozzájárul ahhoz, hogy az együttesben nagyon jó a hangulat.