Megnyugtató, ha kormányunk aggódik a nemzet vagyonának sorsa miatt, sőt védeni és gyarapítani igyekszik azt. A közvagyon értéke papíron már meghaladja a 18000 milliárd forintot, s tény, hogy az Orbán-kormányok alatt az elmúlt tizenegy évben a kiindulási tétel a másfélszeresére nőtt, nem utolsó sorban a mindent központosító kormányzati akaratnak köszönhetően. Ebbe beletartozik föld, ásványi kincs, épület, autópálya, repülőtér, cég, részesedés és minden, amihez vagyoni jog kapcsolható. Hogy jól működik-e ez az irdatlan vagyontömeg, mit hoz és mit visz, arról jelentések, éves beszámolók születnek - de nem a hozamokkal szokott dicsekedni ilyenkor az illetékes miniszter.
Erős kétségeink vannak, hogy minden esetben a közjó iránti elkötelezettség vezérli a kormányt, amikor vásárlásról, eladásról, vagy az összeterelt vagyon működtetéséről dönt. Az állami közbeszerzéseknél már megszokott, hogy valahogy mindig a NER-elkötelezettek kerülnek ki a sokmilliárdos tenderek nyerteseként. S bár még tartanak az uniós pénzből és költségvetési forrásból fizetett központi beruházások, építkezések, a kormánynak gondolnia kell a jövőre is.
Az új varázsszó a koncesszió. Egy ártatlannak tűnő törvénymódosítással a miniszterelnök szűkebb kabinetjéhez központosította a koncessziós jogok odaítélésének folyamatát. Az új hivatal első intézkedése az állami autópályák üzemeltetésének meghirdetése volt, ám hogy ezt miért teszi, azt rögtön titkosította is. Nem véletlen, hogy az átláthatóságot számon kérő szervezetek inkább bújtatott közbeszerzésnek tartják az egyébként nem elvetendő szerződési formát. A kormány azonban eltökélt, keresztülveri a 35 éves koncesszió tervét a közvélemény számára még ismeretlen nyertessel. Világos feltételek mellett is meg lehetne valósítani ezt a világban számos helyen alkalmazott, az útépítést a fenntartással kombináló módszert, ám a kormány ritkán játszik nyílt sisakkal. Ha igen, akkor az ellenfélnek igencsak fel kell készülnie a folyamatos támadásra, amelynek a végén borítékolható a kormányzati "győzelem". E tekintetben az építőanyagmizéria kapcsán a kavics- és homokbányák koncesszióinak "újraosztása" is szolgál majd néhány tanulságos példával.
Míg a közutak működtetésének magánkézbe adása jó koncesszió, úgy a budapesti repülőtér hasonló formájú működtetése a rossz megoldás - állítja a kormány, amely többszöri óvatos és sikertelen visszavételi kísérlet után kerek-perec kinyilvánította: ha törik, ha szakad, megszerzi a többséget a koncessziós jogokat 2005-ben 75 évre elnyerő német-kanadai-szingapúri cégben. Ennek levezénylését miniszteri szintre emelte a kabinet, és már ajánlatot is tett, hozzáértők szerint áron alulit. A jelenlegi cégtulajdonosok a sajtóhírek szerint tárgyalnának, ami igazolja, hogy a nyomásgyakorlás, ha nem is tisztességes, de célravezető. A visszavétel célját itt is csak ködös magyarázatok igazolják, de valószínűbb a hátsó szándék: "biztos" kezekbe juttatni ezt a vagyonelemet is, még mielőtt más dönthetne felőle. Például egy elvesztett választás után.