Politikailag és jogilag gyenge lábakon áll, hogy az unió be akarja fagyasztani a Magyarországnak szánt fejlesztési alapot. Ugyanakkor von der Leyen harapófogóba került, mert egyrészt szorongatja az Európai Parlament, hogy élesítse be a jogállami mechanizmust. Csakhogy a múlt év végi csúcson kötött kompromisszum úgy szólt, hogy ez csak akkor lehetséges, ha az Európai Bíróság véleményt mond az új szankciós rendszerről. Az meg még nincs meg.
Ha a Bizottság elnöke mégis beadja a derekát és fokozza a nyomást Budapestre a reformok érdekében, akkor ezzel megszegi az állam- és kormányfők megállapodását. Viszont ha megnyitja a pénzcsapot, akkor 100 százalék, hogy alapos fejmosás éri mind Strasbourg, mind több tagország részéről.
Brüsszel ugyanakkor nem csupán abban nem biztos, hogy az Orbán-kormány tényleg a megjelölt nagy célokra: klímavédelem, digitalizálás költi el a segítséget, hanem hogy a pénz nem jut-e rossz kezekbe, és hogy a végén még vissza sem lehet követelni. Emellett Gentiloni gazdasági biztos fontosnak nevezte a jogállami kritériumokat. Merthogy a jelenlegi közbeszerzési rendszer egyáltalán nem zárja ki a korrupciót. Azon felül az ország nem csatlakozott az új európai ügyészséghez.
Daniel Freund, német zöld EP-képviselő arra emlékeztet, hogy Orbán nem egy esetben saját hatalma bebetonozására fordította a forrásokat, illetve zsebre vágta azokat. És nem lehet kizárni, hogy ugyanez fog most is történni. Ezért alaposan a hatalom körmére kell nézni, nem lehet egyszerűen átengedni a tervet. Viszont az nem megy, hogy preventív jelleggel tartsák vissza a pénzt. Ugyanakkor Magyarországnak már a nyáron nagyon kellenének az első milliárdok, hogy gazdasága magához térjen a járvány után.
Mélyül az LMBT-vita Brüsszel és Budapest között, ezért az EU meglebegtette, hogy Magyarország csak még később kapja meg a pénzeket a helyreállítási alapból. A gazdaságért felelős biztos megerősítette, hogy a csúszás akár két hónapos is lehet. Hivatalosan a Bizottság szerint ugyanis kellő biztosítékok szükségesek, nehogy a korrupció fölözze le a támogatást. Egyben nehezményezi a jogállam, valamint az üzleti környezet állapotát is. Ám a magyar fél úgy véli, hogy az unió valójában bünteti a nemi kisebbségek ügyében hozott törvény miatt. Azaz politikai szempontokat érvényesít.
Amire a másik fél azt válaszolja, hogy nem kötheti a források folyósítását az LMBT-jogszabályhoz. A már idézett biztos, Gentiloni úgy fogalmazott, hogy nem a törvény jelenti a viszály almáját, bár azt ezzel együtt sem mondhatja, hogy túlságosan oda lennének a szabályozásért. Ugyanakkor a jelek szerint a magyar kormány felismerte, hogy egyhamar nem juthat hozzá a szubvencióhoz. Erre utal, hogy Varga Mihály kijelentette: az idei növekedési célok eléréséhez pótlólagos hazai ösztönző intézkedéseket kell tenni. Szerinte azonban a szintet akkor is megugorják, ha az EU nem utal egy fityinget sem.
A korábbi meghitt viszony helyett ma már a rózsák háborúja dúl Magyarország és Bajorország között. Sőt, most már ott tartanak, hogy a kapcsolatok teljes megszakadását igyekeznek elkerülni. Az elhidegülésben Orbán vitte a prímet, de szerepet játszott benne az is, hogy a CSU új elnöke, Söder felmérte: a német középosztályok számára Orbán elfogadhatatlan az európai jobboldal egyik szószólójaként. Hiszen még inkább rátesz az autokráciára, a nacionalizmusra és Putyinnal flörtöl. A korrupcióról és a jogállam leépítéséről nem is beszélve.
Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy Söder szivárványszínű maszkban nézte végig a magyar-német Eb-találkozót a müncheni Bayern Arénában. Vagyis kifejezte szolidaritását a magyar LMBT-közösséggel. Monika Hohlmeier, az EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának CSU-s elnöke, aki pár éve személyesen győződött meg a felcsúti kisvasút gazdasági előnyeiről, úgy értékelte, hogy Orbán gyakorlatilag a szétválást tette közzé, amikor több nyugati lapban is fizetett reklámban publikálta hét pontját a jövő Európájáról.
Azt is hozzátette viszont, hogy a keleti tagok nem véletlenül érzik magukat másodrendű polgároknak, mert nem sok megértést tapasztalnak a Nyugat részéről. Ezen felül nyugodtan lehet beszélni kettős mércéről is, mert az európai szociáldemokraták Orbánt igen kritikusan figyelik, ellenben amikor az ő szövetségeseik követnek el valamit, akkor már sokkal kevésbé vannak oda.
A magyar diplomácia ugyanakkor azt emeli ki, hogy a pártpolitikai ellentétek dacára, szakpolitikai síkon zavartalan az együttműködés. Fidesz közeli források pedig azt hangsúlyozzák, hogy a magyarok mások, mint a bajorok és az ő szemükben nem számít szélsőségesnek Orbán irányvonala sem a nemi kisebbségek, sem a migráció ügyében.
A CSU is igyekszik elkerülni, hogy töréspontig jusson a viszony, annál is inkább, mert nem szeretné, ha Európa kettészakadna a Kelet-Nyugat között mutatkozó kulturális és szellemi ellentétek miatt. Ám a Passaui Egyetem egyik korábbi politológia tanára szerint minden megváltozik, ha Orbán Viktor még inkább hátat fordít az EU-nak és az európai értékeknek.
A nemzeti-konzervatív lengyel kormány hat éve macska-egér harcot játszik az EU-val, Kaczynski rendre megszorongatja Brüsszelt, mert tudja, mennyire fontos annak a klímapolitika, illetve hogy a német ipar nyomást gyakorol az unióra. Sőt, most már ott tart, hogy felkérte a lengyel Alkotmánybíróságot: mondja ki, hogy mi a fontosabb: a közösségi vagy a nemzeti jog.
Von der Leyen annak idején csupán hajszálnyi többséggel, a zöldek, a szociáldemokraták és a liberálisok voksaival lett a Bizottság elnöke, és ezt honorálta utána az új klímavédelmi programmal. Az rendben is van, hogy az évszázad közepéig széndioxid semlegessé akarja tenni a földrészt, csak éppen ezt nehéz megcsinálni a lengyeleknél, mert ők szinte kizárólag szénből nyerik az energiát. Morawiecki ebből a hátrányból kétszeres előnyt faragott: először is országa mind a mai napig nem kötelezte el magát az EU éghajlati céljai mellett.
Azon kívül amikor Brüsszel felhánytorgatja neki a jogállamot, finoman, illetve kevésbé finoman utal arra, hogy Varsó nélkül nincs közös klímapolitika. Berlinben el is ismerik a jelentős zsarolási potenciált. Amit csak fokoz, hogy a keletre települt német gyáraknak nem érdekük a civódás, hiszen Magyarország pl. a meghosszabbított munkapadjuk. Ez azután meg is magyarázza, hogy Merkel miért nem foglalkozott behatóan a jogállami aggályokkal.
Az igaz, hogy a vasárnapi választás után megint befagyni látszik Bulgáriában a belpolitikai viszály, de csak jobb jöhet – mutat rá a vezércikk. Pillanatnyilag persze az van, hogy hiába hívták az embereket három hónapon belül már másodszor az urnákhoz, a jövő teljesen bizonytalan, nincs esély stabil kormánykoalícióra. Az viszont pompás hír, hogy Boriszov nem tud visszatérni a hatalomba. Ez már önmagában okot ad az örömre, mind a bolgároknál, mind Európában.
Hiszen a volt miniszterelnök alatt a korrupció olyan méreteket öltött, hogy az ország a földrész szégyene lett, a jogállamot illetően pedig egy szintre került a tekintélyelvű Magyarországgal és Lengyelországgal. Ez azután alaposan visszafogta a gazdasági előrelépést, amiben szerepe volt az uniós alapok elsikkasztásának is.
Az már az EU sara, hogy Boriszov alatt éveken át becsukta a szemét a visszásságok láttán. A politikus azért úszhatta meg ilyen sokáig, mert nem provokálta az európai partnereket, nem úgy, mint Budapest és Varsó. Aggályosan lojális maradt a Néppárt iránt, ez pedig azt jelentette, hogy élvezte Merkel védelmét.
Hogy mi jön most a belpolitikában, azt senki sem tudja. A győztes protestpárt elnöke, akinek elképzelései végig homályban maradtak, azt közölte, hogy megpróbálnak egyedül kormányozni. Ám ez nem sok jót ígér az átláthatóság és az igencsak szükséges konszenzus teremtés szempontjából. Különösen ha az igazságszolgáltatás reformjáról van szó, mert anélkül nem lehet mit tenni a korrupció ellen. A teljesen megosztott politika további instabilitást vetít előre. Ezzel együtt sem kizárt, hogy tisztább kezű vezetés veszi át az irányítást Szófiában.
