drog;marihuána;prevenció;Dudics Dénes;

2021-07-18 12:42:38

Könnyű drog nincs, csak veszélyes

A marihuánától a legtöbb ember vidám lesz és kreatív, világmegváltó hangulatba kerül, de vannak, akiknél ellenkező hatást vált ki: szorongást, feszültséget, paranoiát okoz. Ezért is félrevezető a könnyű drog kifejezés, hiszen kiszámíthatatlan a szerek idegrendszerre gyakorolt hatása. Többek között erről beszélt lapunknak Dudits Dénes terápiás programigazgató annak kapcsán, hogy a napokban tette közzé a rendőrség azt a videót, amelyben fiatalok a „drog mellékhatása” miatt elhunyt barátjukra emlékeznek.

Barátjuk halálában mutatta meg a fiataloknak valódi arcát a drog – így vezeti fel a Budapesti Rendőr-főkapitányság azt a kisfilmet, amelyben egy 17 évesen életét vesztő fiú barátai mesélnek a végzetes napról. A felhőtlen házibulinak az vetett véget, hogy a srác kivetette magát egy I. kerületi lakás ablakából. A baráti társaság egy balatoni nyaralóból utazott Budapestre szórakozni – egyikük ismerősén keresztül kábítószert vásároltak. A drogtól az egyik fiú zavart és agresszív lett, összevissza beszélt, belevert a dupla üvegű ajtóba, tört-zúzott. Társai nem tudtak segíteni rajta, mert „iszonyú ereje lett”. Végül kilépett a semmibe.

Dudits Dénes terápiás programigazgató, az Életmentő című könyv szerzője szerint lehetetlen megjósolni, hogy egy-egy szer kinél milyen reakciót vált ki. A marihuánát könnyű drognak szokás nevezni, de ismer olyan fiatalt, akinek kifejezetten negatív élménye fűződik hozzá. Miután elszívta a füvet, masszív szorongás alakult ki nála, rendesen beparázott tőle. Miközben próbálta magát egyben tartani és túlélni a rosszullétet, a többiek nagyon jól érezték magukat. Dudits Dénes úgy magyarázta:

Nem is szerencsés rá a könnyű drog kifejezést használni, hiszen ettől úgy tűnhet, használata kevésbé kockázatos, mint a többi. Csakhogy ez így nem igaz – jelentette ki.

A szakember szerint az lenne a jó, ha az első kipróbálás minél idősebb korban történne. Egy fiatal szervezetre, idegrendszerre ugyanis fokozottan kockázatos lehet bármelyik drog, keverésükből pedig tragédia lehet. De azt, hogy a vidám buliból mikor lesz veszélyes élethelyzet, nem lehet előre megmondani. Ilyen diagnózishoz nincsenek eszközök. A szórakozás közben a drog mellett alkohol is fogy. Van, aki ettől jól érzi magát, más, ha ráiszik a fűre, elájul. Az biztos, minél több szer keveredik, annál rizikósabb és kiszámíthatatlanabb a hatásuk. Akár életveszélyes reakciók is kialakulhatnak, mint az említett esetben.

Tévhit, hogy az alkohol kevésbé kockázatos

A kisfilmben az egyik fiú meséli, hogy inni kezdtek, és kábítószert is fogyasztottak. Dudits Dénes is erre a veszélyre hívja fel a figyelmet. Azt mondta, sok szülő tanácsolja buliba induló gyerekének, hogy inkább igyon, mint kábítószerezzen. Magyarországon még él az a tévhit, hogy az alkohol kevésbé kockázatos. A szakember ezzel nem ért egyet. Az összes pszichoaktív szer közül az alkohol fogyasztása jár a legtöbb veszéllyel – mondta.

Az erőszakos bűncselekmények, az ittas vezetésből adódó baleset, a sok testi betegség többnyire az alkohol számlájára írhatók.

Például a heroin és amfetamin fogyasztása után sokkal hamarabb jelez a test, hogy baj van.

Felhívta a figyelmet, a szereket nem szabad egymás ellen kijátszani. Rossz az az érvelés – mondta –, hogy az egyik kevésbé rossz, mint a másik, hiszen mindegyik szer számos kockázatot hordoz önmagában is. Mondhatják a fiataloknak a szülők, hogy vigyázzanak magukra, egymásra, de ez egy ponton túl már nem működik. Átszakad a gát, mindenki elmerül a saját pörgésébe. Az önkontroll pedig kikapcsol.

„Ez az este is úgy indult, mint a többi, bulizzunk, érezzük jól magunkat” – emlékezik a filmben az egyik lány. Dudits Dénes szerint ezzel még nincs is baj, a bulizás arról szól, hogy a résztvevők spontán jól akarják érezni magukat, egy adott közösséghez akarnak tartozni. A kapcsolódás, kötődés alapvető szükséglet, a spontaneitás pedig a játékosság része. Ha ehhez szereket használnak eszközként, azok ellenünk fordulhatnak. Mire a gyerek eljut oda, hogy beleveti magát az éjszakába, a szülőnek már fel kell készítenie arra, hogy tudjon magára vigyázni, tudja, mit engedhet meg, és mire kell nemet mondania. Jó, ha a család ismeri azokat, akikkel a gyerek szórakozni megy, megvan a többiek telefonszáma, de ezek már csak óvintézkedések.

Minden a jelen múlik

Fontos felismerni azt is, mikor fordul át a kipróbálás, a szerhasználat súlyos problémává. Ma már nem azt mondjuk, hogy függő valaki, hanem azt, hogy szerhasználati zavarral küzd, marihuánahasználat- vagy alkoholfogyasztás-zavara van.

Amikor valaki alkalmanként – például a buli kedvéért – él droggal vagy alkohollal, akkor a szerhasználati zavarral küzdőknek pszichés zavarai, illetve akár testi elvonási tünetei is jelentkezhetnek a szer hiányában. Ez a zavar generációról generációra öröklődhet. A szülők mutatják a mintát, amelyek hozzájárulhatnak a kialakulásához. Ilyen példa lehet az őszinteség hiánya, a hazugság, lopás, a játszmázás, egymás hibáztatása családon belül, az énközpontúság, az extremitás, a maximalizmus, az impulzivitás, az önkontroll hiánya, az izoláltság vagy éppen az alacsony önértékelés. Ezek a minták gátolhatják, hogy a gyerek egészséges módon küzdjön meg az élet kihívásaival.

Dudits Dénes szerint fontos, a szülők úgy tudjanak a témáról beszélgetni, hogy a gyerekük érezze: tudni akarják, mit jelent számára a bódulat, miért jó neki, miért van szüksége rá – de közben egyszer sem minősítik őt. Ez persze nem azt jelenti, hogy el kell fogadni, ha a gyerek a droghoz nyúl, de érdemes tudni, hogy egy fiatalnak nincs kellő veszélytudata.

Ezért is van az, hogy a fiatalok elképesztő kamikaze üzemmódban működnek – fogalmazott a szakember. Ám ez egy természetes fejlődési folyamat, a szülőknek az a feladatuk, hogy ezt tudják, elfogadják, és segítsék a gyereküket felelősségteljes döntéseket hozni. Gyakran a nagyon durva szerhasználat, a szélsőséges viselkedés egy jelzés a szülőnek, hogy szükség lenne az útmutatására. Persze a gyerek nem ezt mondja, hanem lázad.

Kutatások bizonyítják, hogy azokban a családokban, ahol jelen van a szerhasználati zavar, a családtagok közötti telefonbeszélgetések száma sokkal magasabb, mint azokban, ahol nincs ilyen gond. Ez is azt mutatja, hogy a szerhasználó kapcsolódni akar, a szerhasználat pedig egy tünet, amivel valamire fel akar szólítani. Példaként említette, hogy páciensei között volt egy háromtagú család gyereke. Az apa, anya és a kislány nagy harmóniában éltek. Az édesanya súlyos beteg lett, elhunyt. Az apa gyászolt, a lány pedig de­viánssá vált. Feketébe öltözött, provokatívan viselkedett, kábítószert használt. Az történt, hogy öntudatlanul elkezdett problémát generálni, hogy elterelje az édesapja figyelmét a gyászról. Ez egy diszfunkcionális üzemmód, de a psziché erre is képes. Sokszor a szerhasználat is egy ilyen jelzésrendszer eleme.

Fiúk és lányok fej-fej mellett

 Az ESPAD (European School Survey on Alcohol and other Drugs)-program 1994-ben indult azzal a céllal, hogy négyévente összehasonlítható adatokat gyűjtsön a fiatalok dohányzásáról, alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásairól. 2019-ben volt a hetedik felmérés. A hazai elemzés alapján a megkérdezett 9–10. évfolyamos fiatalok 92,4 százaléka fogyasztott már az életében alkoholt, a lányok esetében a legalább egyszer alkoholt fogyasztók aránya 92, a ­fiúknál 92,8 százalék volt. Az előző felmérésnél a lányoknál 84,8, a fiúknál pedig 86,4 százalékot mértek.

A 9–10. évfolyamos diákok 28,1 százaléka használt már valamilyen egyéb drogot. 18,7 százaléka kipróbált már tiltott szert, droghasználati célú szert 22,2 százalék, orvosi javaslat nélkül nyugtatót, altatót, fájdalomcsillapítót pedig 14,8 százalék.

A korábbi eredményekkel összhangban a tiltott és droghasználati célú szerfogyasztás inkább a fiúkra, a gyógyszerhasználat pedig inkább a lányokra jellemző. A korábbi hazai és nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően, a legelterjedtebb szer a fiatalok körében a marihuána.

A rangsorban ezt követi az orvosi javaslat nélküli különféle gyógyszerek használata, valamint a szipuzás. A szintetikus kannabinoidok a szerek sorrendjében a hatodik helyen találhatók. Az elmúlt évben kannabiszt fogyasztók csaknem egynegyede magas kockázatú kan­na­bisz­fogyasztónak tekinthető. Ebben a tekintetben a nemek között nincs értékelhető különbség.

Például Portugália

Johann Hari brit-svájci író és újságíró egyebek mellett könyveket írt a depresszióról és a drogharcról. 2015-ben Londonban, a TED (Technology Entertainment, Design [technológia, szórakoztatás, dizájn] témában interneten is követhető nemzetközi, köz­érdekű témákat feldolgozó előadások sorozata – a szerk.) konferencián beszélt arról, mi okoz függőséget, jól bánnak-e a szenvedélybetegekkel. Előadásában elmondta: egyetlen ország, Portugália legalizálta az összes kábítószert a marihuánától a kokainig. Az ország még 2000-ben Európa legnagyobb krízisével nézett szembe. A népesség 1 százaléka heroinfüggő volt, büntették, megbélyegezték, megszégyenítették a drogosokat. A helyzet egyre rosszabb lett.

Aztán a politikusok úgy döntöttek, létrehoznak egy tudósokból és orvosokból álló bizottságot, amelynek az lesz a dolga, hogy megtalálja a megoldást. A testület javaslatára legalizáltak a marihuánától a crackig mindent, és azt a pénzt, amit korábban a drogfüggők elszigetelésére költöttek, a társadalomba integrálásukra fordították. Kiterjedt álláskeresési programot hoztak létre drogfüggőknek, mikrokölcsönöket adtak nekik, hogy vállalkozást indíthassanak. Az volt a cél, hogy egy függőként is érdemes legyen reggel felkelni.  

Ez a kérdés politikai vonatkozása. Ám van társadalmi vetülete is. Az emberek könnyű prédái a függőségnek, például, amikor egy előadás előtt ki kell kapcsolni a mobiltelefont, az láthatóan sok embernek okoz traumát.

Az emberi elszigetelődés táplálja a függőségeket, miközben elvileg a legösszekapcsoltabb társadalmakban élünk. A közösségi oldalakon éljük a társas életünket, ám ezek a barátságok a valódi kapcsolatok gyenge utánzatai. A függőség lényege, hogy valaki nem tudja elviselni a jelenlétet a saját életében. Az embernek szükséges és veleszületett igénye a kötődés, amikor boldogok és egészségesek vagyunk, akkor egymáshoz kötődünk. Aki erre valamiért nem képes, valami olyanhoz kötődik, ami elfeledteti vele a traumát. Lehet az szerencsejáték, pornó, kokain vagy marihuána. De valamihez kötődni kell, mert a természet ezt diktálja. Minden ember erre vágyik.