Semmilyen látható előjele nem volt annak a rendeletmódosításnak, amely elvileg július elsején – a jogszabály közzététele másnapján – életbe is lépett: a kormány kötelezővé tette a civil szervezetek számára, hogy hozzák nyilvánosságra, kitől mennyi támogatást kapnak. Ezzel megszűnt a névtelen adományozás. Az új rendelet nem tartalmazott összeghatárt, a verdikt a legkisebb felajánlásokra is vonatkozott. A kormány lépése ellen tiltakozó civilek petíciójához több mint 110 szervezet csatlakozott. Állásfoglalásuk szerint a kormány semmibe veszi az Európa Unió Bíróságának tavaly júniusi ítéletét, (mely elkaszálta a „külföldről támogatott szervezeteket” megbélyegző civiltörvényt. A rendelet számos alapvető jogot korlátoz, sérti az egyesülés szabadságát, betarthatatlan, elrettentheti az adományozókat a civil szervezetek támogatásától – sorolták a tiltakozók.
Előzőleg nem csak velük, hanem Péterfalvi Attilával, az adatvédelmi hatóság elnökével sem egyeztetett a kormány. Péterfalvi lapunknak elmondta, hogy hivatala vizsgálja, a rendelet mennyiben felel meg a hazai és nemzetközi adatvédelmi jogszabályoknak.
„A kormány célja olyan adományozási környezet megteremtése, amely mindenki számára megismerhetővé, átláthatóvá teszi a civil szervezetek gazdálkodását” – a Miniszterelnökség kérdésünkre így érvelt a döntés mellett. Csak éppen nem sokkal később Orbán Balázs, a Miniszterelnökség államtitkára a közösségi oldalán hírül adta, hogy a kormány a frissen módosított rendeletet is módosítani fogja: 500 ezer forintos támogatás alatt a felajánlók mégis megőrizhetik anonimitásukat.
Szerinte ebből az látszik, hogy „ami itt folyik, az nem jogalkotás”. Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország programvezetője elmondta, hogy az 500 ezres összeghatár bekerülése sem oldaná meg a legfőbb problémát: a rendelet továbbra is alkalmas lenne arra, hogy elriasszon támogatókat.
Szerettük volna megtudni Orbán Balázstól, hogy facebookos közlése a kormány hivatalos álláspontjának tekinthető-e, ha igen, mi az indoka annak, hogy a kormány változtatni akar a nemrég módosított rendeleten. Megkérdeztük azt is, hogy megfelelően előkészítettnek nevezhető-e az a jogszabály, amit ilyen rövid időn belül módosítani kell. Nem kaptunk választ.
Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter az RTL Klub felvetésére még a július 7-ei kormányinfón is arról beszélt, hogy a civil szervezeteknek csak egy meghatározott összeg felett kell majd nyilvánosságra hozniuk az adományozók nevét. Kijelentette, hogy az új civiltörvény összhangban áll az Európa Unió Bírósága ítéletével, a szóban forgó rendelet viszont sajnálatos módon nem: ezért van szükség az újabb módosításra. A Népszava kérdésére elismerte, hogy hibáztak, ezért pedig vállalják – személy szerint ő is vállalja – a felelősséget.
Ehhez képest a kormány nem épített be semmilyen összeghatárt, hanem nemes egyszerűséggel visszavonta a tiltakozást kiváltó rendeletét – vette észre pénteken, július 16-án este a Magyar Közlönyben a hvg.hu. Mérget azonban nem vehetünk rá, hogy ez volt az utolsó fordulat az ügyben. „A kormány célja olyan adományozási környezet megteremtése, amely mindenki számára megismerhetővé, átláthatóvá teszi a civil szervezetek gazdálkodását” – ismételte meg az ATV Híradójának a Miniszterelnökség szombaton szó szerint ugyanazt, amit korábban lapunknak írt.
Az Amnesty International Magyarország a közösségi oldalán kommentálta a rendelet visszavonásának hírét.
Az Amnesty szerint a kormány nem tett le arról, hogy minden eszközzel továbbra is igyekezzen ellehetetleníteni a neki nem tetsző szervezeteket.
Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke a Népszavának hangsúlyozta: a kormánytól azt várják, hogy támogassa, ne pedig akadályozza alapjogaik gyakorlását. A TASZ kérdésünkre úgy fogalmazott: az érintettekkel való egyeztetést notóriusan mellőző, ötletszerű kormányzásról állít ki bizonyítványt, hogy a rendelkezést két hét után teljes egészében vissza kellett vonni. A TASZ is arra figyelmeztet: mielőtt túlságosan megörülnénk a rendelet eltörlésének, látni kell azt is, a kormány nem hagyott fel azzal a törekvésével, hogy elhallgattassa a döntéseit kritikával illető civil szervezeteket.
