Az izraeli Hárec című lap azt firtatja, miként vált az izraeli kémtechnológia a diktátorok fegyerévé. A lap emlékeztet arra, hogy az ország régóta fontos fegyverexportőr, amelyek közül néhány gyakran megsérti az emberi jogokat. Izraeli fegyvereket használtak despotikus rezsimek, és szégyenletes módon még népirtás esetén is.
Mint a Hárec rámutat, bizonyos értelemben és esetekben a kiberfegyverek még a lőfegyvereknél is súlyosabb következményekkel járhatnak, ha a diktátorok kezébe kerülnek. Néhány évvel ezelőttig, ha egy autoriter vezető ellen szerveződött volna az ellenzék, felkelést szervezve, azt az adott politikus erőszakkal, fegyverekkel és tankokkal verte volna le. De ma már mindenkinek van okostelefonja és közösségi médiája, és ezek a brutális rendőri fellépés felvételei hamar elterjedhetnek a világhálón. Az előző évezred Tiananmen téri eseményei nem ismétlődhetnek meg a 2000-es években, állapítja meg az izraeli lap.
A telefonok miatt azonban nincs is szükség erre. A kiberháború láthatatlan, és néha maguk az áldozatok sem tudják, hogy mivel állnak szemben, kitől kell megvédeniük magukat, kitől kell óvakodniuk. Sokféleképpen vissza lehet élni ezekkel a szoftverekkel oly módon, hogy azt még maga a gyártó sem tudja, úgy, mint jelen esetben az NSO, amelynek nincs fogalma arról, kik a célpontok.
A kiberfegyverek lemásolhatók vagy ellophatók, hiszen végül is szoftverekről van szó, emlékeztet az izraeli lap. Végső soron a kiberfegyverek letagadhatók, létezésüket és használatukat rendkívül nehéz bizonyítani, így a despota ártatlannak vallhatja magát.
De a kiberhadviselés dermesztő hatással van a demokráciára. Az ellenzéki aktivisták eleve félnek egymással kommunikálni. A források nem mernek kapcsolatba lépni az újságírókkal. A tüntetést meg sem tartják, megfigyelik és elhallgattatják, jóval azelőtt, hogy bárki is kilépne az utcára.
Pontosan ezt mondták azok a riporterek, akik részt vettek az oknyomozó Pegasus Projectben, amely az NSO szoftverének újságírók elleni felhasználását célozza: „Bűnösnek érzem magam a források miatt, akik abban a hitben küldtek nekem információkat, hogy az üzenetek kódoltak és biztonságosak, és nem tudták, hogy a telefonomat feltörték” – közölte egy azerbajdzsáni újságíró. „Mindenki azt fogja hinni, hogy csak teher vagyunk” – hangoztatta egy indiai újságíró.
A despota diszkréciójában nem lehet megbízni. Önámítóak, és árulóknak tekintik azokat az újságírókat, akik a munkájukat végzik. Ezért fontos, hogy a kiberhadviselést csak teljes jogú demokráciáknak adják el, feltételezve, hogy kötültekintően használják majd ezt az eszközt, állapítja meg a Hárec.