A németek egy része még jól emlékezik a 2002-es választási csodára. Bár röviddel a voksolás előtt is a kereszténydemokraták számítottak favoritnak, a finisben Gerhard Schröder hatalmas meglepetésre megfordította az állást, és ha egy hajszállal is, de az SPD végül megelőzte a CDU-t. Ez egyértelműen az akkori szociáldemokrata kancellárnak volt köszönhető, aki egyrészt elutasította az iraki háborút, másrészt sok honfitársa tetszését elnyerte, amint gumicsizmában segédkezett az áradásoknál a bajba jutottaknak, és komoly állami támogatással segítette őket.
A képek gyakran többet mondanak a szavaknál. Ezt az örök igazságot most Armin Laschet, a keresztény uniópártok kancellárjelöltje is megtapasztalhatta. A német médiumok döbbenten mutatták, amint éppen akkor hahotázik a német elnök mögött az áradások helyszínén, amikor Frank-Walter Steinmeier drámai beszédet intézett azokhoz, akik mindenüket elvesztették a talán fél évezred óta legnagyobb árvízben.
Bár Laschet viszonylag hamar reagált a természeti katasztrófára, és Schrödert másolva ő is gumicsizmában segédkezett, e képsorok következtében elvesztette a hitelét. Ha ilyen jól szórakozik, amikor sok tízezer ember szenvedéséről van szó, hogyan lehet komolyan venni, hogy nem csak politikai előnyökre akart szert tenni a látványos fellépéssel?
Laschetnek semmit sem kellett tennie ahhoz, hogy növekedjen a különbség az uniópártok és a Zöldek között a szeptember végén esedékes választás közeledtével. A médiumok Annalena Baerbock, a környezetvédők kancellárjelöltjének ügyeivel volt elfoglalva, így a Zöldek támogatottsága három hónap alatt 5-6 százalékot esett.
Most viszont fordult a kocka, Laschet hahotázása után teljesen lényegtelenné válik, Baerbock plagizált-e a könyvében, vagy sem. Jól tudjuk, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.