A császár a besúgók jelentéseinek meghallgatásával kezdte a napot – írja Ryszard Kapuscinski, az újabbkori „repülő riporter” a Négusról, Hailé Szelasszié etióp császárról írott könyvében.
Ez azonban nem egyedül őfelsége szokása volt. Minden uralkodó félt és fél. A félelemnek pedig ára van. Félni leginkább nem a külső ellenségtől szoktak az uralkodók. Sokkal inkább a belsőtől. Amit demokratikusra felcsavart modorukban ellenzéknek is szoktak nevezni, de csak kifelé. Maguk között ezek a bajkeverők külföldről irányított politikai terroristák és a sátán szolgái. Vagy csak mocskos disznó libernyákok.
A besúgóknak minden uralkodónál nagy keletjük volt. Erről a magyar politikatörténet is sokat mesélhet (III/III). De így volt ez mindenütt: keleten a SZAVAK és a GPU, majd KGB, FSZB, nyugaton a SD és az FBI. Ezek a szorgalmas és törekvő egyének előszeretettel hallgatták ki a gyanútlan polgárok beszélgetéseit, sőt olykor provokálták is őket, mint az a bizonyos Bretschneider úr, aki Prágában a Kehelyhez címzett vendéglőben ejtette ily módon kelepcébe Svejket, a derék katonát és Palivec vendéglőst. Ezt a (titkos)szolgálatot pedig meg kellett és meg kell fizetni. Méghozzá busásan. Mert ezen áll vagy bukik az állam biztonsága. Azaz a hatalomé – hogy érthetőbben fogalmazzunk. Azaz az uralkodóé – hogy még érthetőbben.
De ezeken az ósdi módszereken az idők gyorsan forgó kereke átgurult. Mostanra már nem az ilyen elavult, emberi erőforrás, humán intelligencia technikát alkalmazzák a felvilágosult uralkodók, hanem igénybe veszik azt, ami a legjobb, a mesterségeset. Így járt el kis hazánk uralkodója is, aki megrendelte és megvásárolta azt az izraeli kémszoftvert, ami ezentúl letűntté teszi azokat a kedélyes, vendéglői és kávéházi beszélgetéseket, amiknek utána létrejöhet egy szép kis hazaárulási vádemelés. Mindezt átviszi a cybertérbe, mindössze 16 millió euróért, ami éppen 10 személy elektronikus megfigyelésére alkalmas. Ez bizony igen komoly ár, emberek! Egy lehallgatott kb. 560 millió forintba kerül. Ha azonban kiterjesztjük, további 15 ember megfigyelése már mindössze 100 ezer eurót kóstál. Fejenként! Érdemes hát tovább lépni, az ár fajlagosan csökken. A magunk részéről mindenesetre mélyen meg vagyunk sértve, hogy őfelsége ellenzéke így alul van értékelve biztonságpolitikai rendszere által, miszerint egész birodalmában mindössze tíz, hatalomváltásban érdekelt személyt tart hatalmára veszélyesnek.
Na, most: kit is kéne őnéki ilyen magas áron megfigyelnie? Ki az a tíz ember, akiktől ennyire félnie kell az uralkodónak? Kik a veszélyesebbek őfelségére: ellenzéke, a külsők, vagy hívei, a belsők?
Minden eddigi pol-para történet azt mutatja, hogy a belsők.
Itt most nem adnánk humánpolitikai tippeket a választás előtti rettegésben frissen bevásárolt szoftver által kockázat-kielemzett árulókra és riválisokra, de tanúságként óvatosan megidéznénk P. V. Vergniaud-t, a jakobinus diktatúra egyik áldozatát, aki ekképpen jósolta meg saját jövőjét a Konventben 1793. március 12-én: „Polgártársak, attól kell tartanunk, hogy a forradalom, mint Saturnus, sorra felfalja valamennyi gyermekét és despotizmust eredményez, annak minden velejáró szerencsétlenségével.”
Ami vele hét hónappal később be is következett.
Ami mára úgyszólván közhellyé magasztosult, hiszen erre eddig minden keleti és nyugati despotizmus meggyőző példát szolgáltatott.
Egyszóval fiúk: „éberség”! Kezdődik a vadászat!