Tudom, már egy napja történt.
De az első mindenben a legfontosabb.
Ráadásul azt hiszem, hősünk a kardvívás Federerje. Azért csak hiszem, mert – magunk közt szólva – a sportág képviselőin kívül ki ért a víváshoz? Teniszt nézni könnyebb. Ha a pástot bámulja az ember, tele van kétséggel. Ám meglátja Szilágyi Áront, és megérez valamit. Mert erről az emberről sugárzik, hogy elegáns, elhivatott és mindent tud.
Három olimpiai döntője közül az első kettőt 15:8-ra nyerte az olasz Diego Occhiuzzi, illetve az amerikai Daryl Homer ellen. A harmadikban 15:7-re győzte le az itáliai Luigi Samelét. Ez körülbelül olyan, mintha Roger Federer három egymást követő wimbledoni döntőben egyaránt 6:1, 6:1, 6:1-gyel intézte volna el Novak Djokovićot, Rafael Nadalt és Daniil Medvegyevet.
Szilágyinak volt olyan asszója a 2012-es játékokon, amelyet 15:1-gyel abszolvált. Majd már olimpiai bajnokként bevallotta: sajnálatosan leblokkolt a negyeddöntőben. Ez annyit tett, hogy a legjobb nyolc között csak két tussal múlta felül a német Max Hartungot. Most is akadt 15:13, mégpedig a grúz Sandro Bazadze ellenében.
De rendszerint úgy tetszik, nincs ellenfél.
Szilágyi az első, aki szériában három ötkarikás aranyat nyert kard egyéniben, és Németh Imre 1948-as diadala után hatvannyolc esztendővel az első magyar volt, aki vitte a nemzeti lobogót, majd olimpiai bajnoki címet szerzett. Szó szerint és átvitt értelemben is zászlóvivő.
A Vasas emblematikus alakja Tokióban elsőnek is első lett honfitársaink közül. Ilyet szintén megért már, mert 2012-ben szintén ő állította pályára a honfitárs aranyifjakat. Az előző tokiói olimpia, 1964 óta a következők voltak a kronológiai magyar elsők: Török Ferenc, Németh Angéla, Földi Imre, Magyar Zoltán, Varga Károly, Darnyi Tamás, Egerszegi Krisztina, Rózsa Norbert, Nagy Tímea (2000-ben és 2004-ben is), Vajda Attila, Szilágyi Áron, Szász Emese, Szilágyi Áron.
Szédítő társaság.
Mondok egy másikat: Darnyi Tamás, Dawn Fraser, Al Oerter, Jesse Owens, Emil Zátopek. Néhány legendás és egyaránt négyszeres olimpiai bajnok. Szilágyi esetében szinte már sértés azt mondani, semmi sem lehetetlen.
Ha zenekarom lenne, tust húzatnék a kardkirálynak.
