Ennél hangosabban csak akkor utálkoztak: amikor Mike Pence volt alelnök került szóba, akinek volt képe hitelesíteni a választási eredményt, illetve amikor Trump elégedetten megemlítette, hogy a 44 mérkőzésen át tartott veretlenségük mellett progresszív nézeteikről is híres amerikai női labdarúgókat az olimpián elpáholták a svédek. A volt elnök szinte hipnotikus állapotba hozta az arizonai Phoenixben tartott nagygyűlés több ezer résztvevőjét, jóllehet mondandójának lényege nem számít újdonságnak: a 2020-as választás elcsalták, valójában ő nyert és lehet, hogy már 2024 előtt visszatérhet a Fehér Házba, de ha addig nem, hát majd akkor.
Michel Wolff, aki az elmúlt négy évben három könyvet is írt Trumpról, a New York Timesban magyarázta el, miért kapaszkodik a bukott elnök tíz körömmel az álomba. Szerinte Trumpot a közfigyelem élteti és élvezi, hogy 2024-es indulásának lebegtetésével markában tartja a Republikánus Pártot. Legnagyobb ellenségei nem a liberálisok, hanem azok a republikánusok, akik nem sorakoznak fel mögötte vagy kihívást jelenthetnek számára a 2024-es előválasztáson. Ron DeSantis floridai kormányzó például hiába mutatja magát lojálisnak, Trump egyre jobban neheztel rá, amiért nem hajlandó kijelenteni, hogy nem indulna vele szemben. A volt elnök úgy számol, hogy a republikánusoknak 2022-ben túlságosan nagy csábítás lesz a kongresszusi többség visszaszerzésének esélye ahhoz, hogy esetleg fellázadjanak ellene. Aztán, ha sikerül felülkerekedni a törvényhozásban, már senki sem állhatja útját a 2024-es elnökválasztáson.
A Demokrata Pártban nagy reményeket fűznek a Trump és környezete viselt dolgai miatt indult eljárásokhoz. A múlt héten például a 2016-os beiktatási ünnepségeket szervező bizottság elnöke ellen emeltek vádat, amiért titokban az Egyesült Arab Emirátusok javára lobbizott. A származása nyomán kettős, amerikai-libanoni állampolgárságú, dúsgazdag ingatlanfejlesztő Tom Barrackot a bíró csak negyedmilliárd dolláros óvadék ellenében hagyta szabadlábon. Az ilyen és az őt még közvetlenebbül érintő esetek azonban csak erősítik Trumpban azt az érzést, hogy kizárólag újabb elnökjelöltsége és megválasztása tudja megvédeni a rá vadászó ügyészektől. Ezért nem foglalkozik olyan, a volt elnökökre jellemző projektekkel, mint a munkásságának emléket állító elnöki könyvtár, amivel azt az érzést keltené, hogy távozik a politikából.
Arizona különösen kedves Trumpnak, mert ott a republikánusok megbízásából egy obskúrus magáncég április óta számolgatja a tavalyi szavazatokat. Phoenixben a volt elnök azt jósolta, hogy „borzalmas” lesz a végeredmény. Az most sem derült ki, hogy mikor akarják nyilvánosságra hozni az eredetileg három hetesre tervezett „bűnügyi ellenőrzés” tanulságait.
