Az egykori DJ, Jeszeknszky Zsolt közösségi oldalán kettéosztott kép, felül a Pride-on vonuló momentumosok, mögöttük egy csomó vidám ember, alul a magyar zászlót boldogan a vállára borító Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívó. A felirat: NEKTEK A PRIDE – NEKÜNK AZ OLIMPIA.
Órák óta ülök a papír előtt, és próbálom megfejteni, „mit akart mondani a költő?”. Persze elég régóta élek már itt, értem a szándékot, de valahogy mégsem jön ki a matek. Eszembe jut Inci néni, a gimnáziumi matektanárom, aki áldott türelemmel mondogatta, amikor értetlenül ültem az egyenlet fölött: egyszerűsíts, egyszerűsíts! Igaz, azt is mondta, hogy ha egy feladat túlságosan egyszerűnek tűnik, akkor olvassam át még egyszer.
Tehát: a Momentum nem szereti az olimpiát, helyette inkább melegfelvonulásra megy, míg mások szíve melegséggel (pardon) telik meg, amikor látják a magyar lobogót, az újdonsült olimpiai bajnok vállán. Itt osztok kettővel, és zárójelben megjegyzem, hogy a Momentum csak a budapesti olimpia ötletét vetette el, tekintettel az eszement költségekre, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a Momentum mint olyan nem kedveli az olimpiai játékokat. Ez esetben marad az a lehetőség, hogy a Momentum ebben az egyenletben MINDENKI, aki nem MI. Ez viszont oda kulminálna, hogy MINDENKI a Pride-ot szereti, kivéve az egykori külügyminiszterről elnevezett lemezlovas, aki viszont az olimpiát. Sajnos így sem jön ki.
Próbálkozzunk máshonnan - hallom Inci néni hangját: hátha az egyenlet egyik oldalán olyan emberek vannak, akik a melegfelvonulásokat kedvelik (tán maguk is melegek?), a másikon pedig a magát büszke „szuperheterónak” valló Jeszy. Ez már majdnem jó, de akkor miért NEKÜNK és miért nem NEKEM? Kik a többiek? A többi szuperheteró?
Nem is tudom… Ez túl bonyolult. Honnan lehet tudni valakiről, hogy nem egyszerű heteró, hanem szuper? Vagy ez a NEKÜNK a Kárpát-medencei összmagyarságot jelentené? Persze mínusz a melegek. És a momentumosok. Vagy csak az IGAZI magyarok? Az igazi szuperheteró, fehér bőrű, buzigyűlölő, Gyurcsányfóbiás magyarok?
Mondjuk az a magyar melyik halmazba tartozik, aki elment ugyan a Pride-ra, de utána rohant haza, hogy megnézze a kard döntőt, és a végén sírva ölelgette a párját? Vagy az a meleg magyar sportoló, aki kijutott az olimpiára, és arra vár, hogy kitegye a szívét a pályára ezért a tejjel-mézzel folyó Kánaánért?
Persze, igaza volt Inci néninek, az emelt szintű matekosok egyből észrevették volna: ez az egész nem a melegekről szól. Nem a NEKIK a lényeg, hanem a NEKÜNK. Az ingadozóknak, a kétkedőknek. Akik félig már elhitték, hogy a kormány lehallgatja a neki nem kedves MAGYAROKAT, hogy éppen készül kifarolni az unióból, és visszaküldi a norvégoknak a szaros pénzüket, mert neki ne mondják meg, kinek és mennyit. Azoknak, akik már nem veszik be, hogy Soros fújtató bika képében támad (ismét), és Gyurcsány. Akiknek kell az ellenség, különben végképp elkezdenek gondolkodni. Ez a kétismeretlenes egyenlet egyre ismerősebb.
Tanárnő, készen vagyok! Ez nem is volt olyan nehéz.