pedofiltörvény;Erdélyi Magyar Néppárt;RMDSZ;

2021-07-28 09:00:00

A magyar utat járatnák Romániával is

Az RMDSZ is a sajtóból értesült, hogy egyik képviselője a magyarországihoz hasonló „gyermekvédelmi” törvénytervezetet nyújt be a román parlamentbe. De nem is tiltakozik ellene.

„Ideje, hogy Románia törvényhozói is állást foglaljanak a gyermekvédelem ügyében, tisztázzák, szándékoznak-e megvédeni a gyermekeket az LMBTQ propagandától, amelyet a szabadság ürügyén különböző gyanús hátterű civil szervezetek próbálnak a romániai, és ezzel az erdélyi társadalomra ráerőltetni. Ez fontos és hasznos lépés lenne, akár annak az ódiumát is vállalva, hogy ezzel Magyarország és Lengyelország mellett Románia is bekerül a boszorkányüldözést, koncepciós eljárásokat elszenvedő országok sorába” – fejtette ki múlt héten egy nagyváradi sajtóértekezleten az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. Csomortányi István ekkor jelentette be, hogy „saját képviselőjükön keresztül” „gyermekvédelmi” törvénytervezetet nyújtanak be a román parlamentbe. Csakhogy a Tőkés László által alapított és máig az ő „védnöksége” alatt álló pártnak nincs saját parlamenti képviselete, az erdélyi magyar összefogásnak nevezett, nem kis mértékben budapesti nyomásra létrejött megállapodásnak köszönhetően, mind a Néppárt, mind a Szász Jenő nevével fémjelzett Magyar Polgári Párt kapott egy-egy bejutó helyet az RMDSZ listán. A két alakulatot a Fidesz anyagi-politikai segítségével hozták létre a kétezres évek közepén az akkor még Markó Béla vezette RMDSZ ellenében, de minden külső támasz dacára rendre nagyon alulmaradt az RMDSZ-el szemben. A 2010-es kormányváltás után Orbán Viktor stratégiát váltott Erdélyben. Kezdetben még komoly támogatást kapott a Tőkés párt, az RMDSZ-szel az elnökváltás ellenére sem lett baráti a viszony, de sem az EMNP, sem az MPP nem tudott vezető párttá nőni. 2014 folyamán történt meg a nagy váltás, 2015-től már az RMDSZ a Fidesz és az Orbán kormány erdélyi partnere. A két kispártot „ejtette” az Orbán –kormány, annyi szívességet azonban kijárt nekik, hogy egy-egy helyet kapjanak a bukaresti parlamenti listán. Így a törvényt kezdeményező politikus Bukarestben formálisan az RMDSZ képviselője.

Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a Népszava megkeresésére elmondta, a Néppárt nem egyeztetett a szövetséggel, de erre valójában nincs is szükség, hiszen minden parlamenti képviselőnek joga van törvénytervezetet benyújtani a parlamentbe, ezt a jogot korlátozni nem lehet. Magáról a törvénytervezetről véleményt nem tudnak alkotni mindaddig, míg nem ismerik annak tartalmát, közölte Csoma Botond.

Ugyanezt erősítette meg megkeresésünkre Hegedűs Csilla, az RMDSZ szóvivője is. Mivel a Néppárt elnöke egyben azt is bejelentette, hogy mind az EMNP, mind az MPP támogatják az Orbán Viktor által kezdeményezett „gyermekvédelmi” referendumot és minden kettős állampolgárt arra biztatnak, hogy éljen szavazati jogával, „ezzel is kifejezve a magyar nemzet egységét”, Hegedűst arról is kérdeztük, mi az RMDSZ álláspontja a referendum kérdésében. „Időről-időre minden kormány kikéri az állampolgárai véleményét a társadalom számára fontos kérdésekben. Így tesz most Magyarország kormánya is. Az RMDSZ természetesen támogatja azt, hogy azok az erdélyi magyarok, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek, vegyenek részt a népszavazáson” válaszolta megkeresésünkre az RMDSZ szóvivője.

Az erdélyi magyar alakulat álláspontja évek óta változatlanul az, hogy minden választópolgár minden szavazáson, legyen az magyarországi vagy romániai, éljen szavazati jogával és szavazzon lelkiismerete szerint.

A fagyi visszanyalhat

A szexuális kisebbségek jogfosztottsága kreált probléma, véli Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke.

- Ki fogja kidolgozni és mikor szándékoznak benyújtani a jelzett „gyermekvédelmi” törvényt?

- Rögtön szeptemberben szándékozunk benyújtani ezt a törvénymódosító csomagot. Merthogy csomagról, nem pedig egyetlen jogszabályról van szó. Ugyebár a magyarországi törvény esetében is több gyermekek védelmével kapcsolatos kérdéseket szabályozó jogszabályhoz hozzá kellett nyúlni. Sőt, a büntetőtörvénykönyvhöz is. Szóval, ez nem kis munka, ennek a folyamata zajlik, lesz néhány hetünk rá a nyár folyamán, mi nyaralás helyett ezzel fogunk foglalkozni.

- Kik dolgoznak rajta?

- A Néppártnak megvan a szakértői csapata, Bukarestben pedig ott van a képviselőnk, aki a törvénytervezetet iktatni fogja. Zakariás Zoltánról van szó.

- Zakariás úr végül is az RMDSZ listáján jutott parlamenti képviselethez és bár az EMNP politikusa, a román parlamentben az RMDSZ színeiben van jelen. Egyeztettek a kérdésben az RMDSZ-szel?

- Nem egyeztettünk az RMDSZ-szel. Pártelnökként én ragaszkodtam ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, de meggyőződésem, hogy ebben az ügyben bennük is partnerre fogunk találni. Majd elválik.

- Vagyis egyéni képviselői indítványként nyújtják be?

- Egyelőre így néz ki. De lehet belőle több is, ha úgy alakul.

- Miért tartják fontosnak ezt a lépést? Mi az, amit konkrétan el szeretnének érni?

- A román törvényhozásban már egyszer téma volt az, hogy az iskolai szexuális oktatással kapcsolatban törvényi szabályozás szülessen. Ez végül nem született meg, hanem - megkerülő magatartásként - megállapítást nyert, hogy ez az oktatási miniszter hatásköre. Miután teljesen világosak a nyugat-európai tendenciák, az LMBTQ szervezetek iskolai jelenlétét illető ügyben szabályozásokat kell alkotni és tisztázni kell, hogy az iskolákban mit szabad és mit nem szexuális nevelés címszó alatt. Tisztázni kell, milyen típusú jogosultsága lehet bárkinek és azon vagyunk, hogy ezt megtegyük. Látjuk, hogy Magyarország milyen típusú támadásoknak van kitéve. Azt gondolom, a közép-kelet-európai országoknak ebben a kérdésben is össze kell fogniuk és azt is, hogy hasznos lenne, ha Romániában is születne törvényerejű szabályozás.

- Azt tapasztalták, hogy Romániában bármilyen állami vagy egyházi iskolában van bármiféle szexuális propaganda?

- Nézze, amióta bejelentettük ezt a törvénykezdeményezést állandó támadásoknak van kitéve a Néppárt. Sőt alpári fenyegetéseket is kaptunk ilyen típusú szervezeteket képviselő személyektől. Így még inkább nyilvánvaló számunkra, hogy itt valós problémák vannak. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen reakciókat vált ki egy teljesen ártalmatlan, sőt hasznos kezdeményezés olyan személyektől, akik azt mondják magukról, hogy a tolerancia jegyében működnek.

- De ezeknek a csoportoknak, személyeknek, bárkinek, aki részéről támadás érte az Önök pártját, bármiféle jogvédő vagy LMBTQ szervezetnek van bejárása az iskolákba? Tarthatnak-e ők ott bármiféle felvilágosítást a gyerekeknek?

- Ebben a pillanatban ezt a kérdést semmi sem szabályozza, tehát elviekben ilyen szervezeteknek bejárása lehet iskolákba és arra, hogy mindenféle tanórán kívüli tevékenységen, esetleg valamely választott tárgy keretében ilyen anyagokat átadhassanak a gyerekeknek.

- Ártalmasnak tartja azt, ha bármiféle toleranciára nevelés folyik az iskolában? Veszélyesnek gondolja a másság elfogadására való nevelést?

- A toleranciára való nevelés mindig hasznos és helyes, de úgy gondolom, ezek a szervezetek nem toleranciára nevelnek, hanem nagyon erőszakos propagandakampányt folytatnak olyan típusú magatartásformák elfogadtatása érdekében, amelyek Közép-Kelet-Európában egyáltalán nem elfogadottak, nem ismertek és nincs rá igény. Mesterségesen próbálják elplántálni ezeket az ideákat.

- A nincs rá igény, az azt jelenti, hogy véleménye szerint nincsenek szexuális kisebbségek a román és a romániai magyar társadalomban?

- Bizonyára vannak ilyen közösségek is. Én a kisebbség szót eleve nem szeretem ezekre a csoportokra használni, hiszen a mi felfogásunk szerint a terminológia elsősorban mást jelent. A mi, erdélyi magyarok helyzetét meg kell érteni. Mi száz éve nyelvi, vallási, kulturális kisebbségben élünk. Ezeket a szexuális kisebbségeket, LMBTQ csoportokat magam részéről nem tartom kisebbségként kezelhető csoportoknak. Ez egy teljesen más irány, arról nem is beszélve, hogy olyan szexuális magatartásféléket is népszerűsíteni kezdtek az utóbbi időszakban, amelyek meggyőződésem szerint inkább szakorvosi ellátást igényelnének, mintsem azt, hogy népszerűsítsük.

- Konkrétan mire gondol?

- Ha valaki férfiként vagy nőként születik, de oda jutott, hogy nemcsak más neműnek képzeli magát, hanem azt is megkérdőjelezi, hogy az emberi fajhoz tartozik, és azt hiszi, hogy neki ehhez joga van, az az én megítélésem szerint nem emberi jog, hanem szakorvosi, elmeorvosi probléma.

- Nem tart attól, hogy ha egy kisebbségi csoporthoz tartozó személy, párt nyújt be egy másik kisebbség elleni törvénykezdeményezést, az a kezdeményezőn is visszaüt? Ha bármilyen kisebbségellenes törvényt elfogad ma valamely parlament, mi a garancia arra, hogy ha holnap nem következik a másik kisebbség is?

- A kérdés nagyon fontos problémára világít rá. A teljes európai uniós, brüsszeli politikai elitet, illetve az úgynevezett emberi jogvédő, Brüsszelhez kötődő civil szervezeteket nagyon durva kettős mérce jellemez. Az EU területén körülbelül 50 millió ember tartozik valamely őshonos kisebbséghez. A mi jogainkkal, a valóban komoly, immár száz éve tartó hátrányos helyzetünkkel, nyelvhasználati, egyházi, vagy akár vagyoni kérdésekben elszenvedett jogsérelmeinkkel ezek a brüsszeli bürokraták és civil szervezetek nem hajlandók foglalkozni. Megszámlálhatatlan problémát tudnék felsorolni, amelynek megoldásában semmiféle segítséget nem kapunk, sőt, szőnyeg alá söprik őket. Ehelyett ezt az utóbbi években kreált úgynevezett kisebbség ügyeit helyezik előtérbe, akár egy országgal szemben is. De ezek a brüsszeli bürokraták elmennek odáig, hogy teljesen törvénytelen és jogtalan eljárásokat is kezdeményeznek, holott erre egyébként semmiféle felhatalmazásuk nincs.

- Szóval nem tartanak attól, hogy lavinát indítanak el, amely minden kisebbségre rázúdulhat?

- Egyáltalán nem. Sőt, nagyon is fontosnak tartjuk azt, hogy egy kisebbségben élő nemzeti közösség legyen az, amely felhívja a figyelmet erre a kettős mércére. Arra, hogy miközben mi semmiféle segítséget nem kapunk ezektől a brüsszeli bürokratáktól, addig egy nem létező problémát próbálnak meg kiemelni és olyan dolgokat erőltetni ránk, amelyeknek semmi közük nincsen az európai kultúrához.