Nyár van. Egyik nap hőség, másik nap esős, párás idő, a frontok jönnek-mennek a fejünk felett. Sokan éppen nyaralnak valahol, mások még csak a soron következő szabadságukra gondolnak, megint mások a nyaralás utáni depressziót próbálják kiheverni. És vannak, akiknek a nyár is folyamatos munkával telik. Egy érzés azonban mindükben közös lehet: a fenének van kedve ilyenkor dolgozni, gondolkodni.
Nincs ez másként a kormányzatban dolgozók körében sem. Ők is csak emberek, még ha erről néha meg is feledkeznek. Nem csoda – az elmúlt években megszokhattuk már-, hogy sok pihent agyú ötlet épp nyáron pattan ki a fejükből. Az egyik legutóbbi, hogy az iskolák néhány nap alatt mérjék fel, mennyi diák akar oltást augusztus végén egy iskolai kampány keretében, és amennyire csak tudják, szervezzék is meg. Igen, most, a nyári szünet közepén, amikor szülő, gyerek, pedagógus a szabadságát tölti. Most úgyis van idejük.
Augusztus 30-án és 31-én beoltják őket. Mármint, aki kéri. Két nap alatt, akár több százezer gyereket is. Ha nincs elég iskolaorvos, majd olt az iskolaőr is. Vagy a portás. Néha a kettő ugyanaz. Legyen már valami haszna. Az sem baj, hogy épp ekkor vannak a tanévnyitó ünnepségek: két legyet ütnek egy csapásra. Egy kis szuri, egy kis ünneplés. Vagy fordítva, tök mindegy.
Nagyjából ilyen lehetett a hangulat, amikor a kormány agytrösztjei kitalálták, hogyan kivitelezzék a 12-18 évesek nyár végi oltási akcióját. Kiadták az ukázt, egy nap múlva pedig vissza is vonták, vagyis módosítottak rajta: az igényfelméréssel még lehet várni pár hetet, amíg az érintettek jobban kipihenik magukat és ráhangolódnak az iskolakezdésre. A terv többi része -egyelőre - marad. Kár lenne kidobni és újrakezdeni, érdekvédelmi és szakmai szervezetekkel egyeztetni. Nyár van. A fenének van hozzá kedve.