Bocsánat a tegezésért, de gyere haza, Habony! Csak azért vettem a bátorságot a pertuhoz, mert jól ismerjük egymást. Legalábbis Te jól ismersz minket, különben hogy tudtad volna ilyen prímán testre (nemzettestre) szabni a kormányzati kommunikációt. Igazán jól ment a dolog, nem panaszkodhattunk egymásra.
Eddig. De most kész káosz az egész hivatalos kommunikáció. Már mi szégyelljük magunkat a kollégáid helyett. Az ember belepirul, ha a bárgyú kérdéseiket olvassa, pláne a sárga emojlis fejecskékkel súlyosbítva. Múltkor egy gyerek megkérdezte a mamáját, melyikük Orbán: a vigyori vagy a robbanós fejű. Látod, ez van, ha egy percig nem figyelsz.
A miniszterek össze-vissza beszélnek a Pegasusról, szemlátomást nem egyeztetnek. Megértem, hogy egyik sem szívesen áll szóba a többivel, nem lehet benne sok öröm. Annyira azért nincsenek megfizetve. Már Rogán propagandaminisztériuma sem hangol össze. Nem azért mondom, de Goebbels tárcájával ilyesmi nem fordulhatott volna elő. Szóval te kellesz! Miként Kovács Józsi énekelte, „jöjj vissza hozzánk, hozd el a tavasz dalát!” Vagy legkésőbb az őszét, mindegy, de így nem maradhatnak a dolgok.
Onnan is láthattad, mekkora a baj, hogy még a legmegbízhatóbbnak hitt Szijjártó is elszólta magát a rádióban, és „melegellenes” törvénynek nevezte, amit eddig kórusban „gyermekvédelminek” hazudtak, megesküdve mindenre, ami szent, hogy ettől a melegeknek a hajuk szála sem görbül. És képzeld, még szerencsétlen tévéseknek sem voltak képesek útbaigazítást adni, mikor milyen korhatárjelzést tegyenek a reklámokra. Azóta a magyar családok (a gyerekkel együtt) versenyt találgatják, a reklámblokkból melyik hirdetés váltotta ki a „16 éven aluliaknak nem ajánlott” figyelmeztetést. Múltkor én sem találtam a helyes megfejtést. A legesélyesebbnek a blokkból az intimbetét-reklámot véltem, de hát ilyesmit használnak a 13 éves kislányok is, nem beszélve, hogy halomban áll az ABC-k pultjain, onnan meg csak nem tilthatják ki a gyerekeket! Úgyhogy elbizonytalanodtam. Esetleg a duplaágyas szállodai szoba képe? Ezen túl már csak a bélflórát támogató táplálékkiegészítő hirdetése jöhetett szóba, de ha ő a bűnös, akkor komoly baj lehet a szabályalkotók anatómiai és szexológiai ismereteivel. Lehet, hogy az ő idejükben is korlátozták az iskolában a szexuális felvilágosítást, és az emberi test tanulmányozásában nem mentek tovább a bélflóránál? Szomorú életük lehet.
A nélküled vergődő kormánykommunikáció a Pegasus botrányt először egyszerűen nem létezőnek tekintette. Már tele volt vele a világsajtó, de az MTI még kussolt. „Ez az ügy nincsen.” - jelentette ki a kormányinfón Gulyás. Ha lenne, az persze más volna, akkor azonnal a kézenfekvő kommunikációt választanák: igen, nekünk is van kémprogramunk, ahogy más országoknak is, de most rögtön kivizsgáljuk, történt-e bármi visszaélés vele, mert nem tűrhetjük ártatlan állampolgárok vegzálását. De hát nincs.
Nem jött be. A közvéleménykutatás szerint pár nap múlva a megkérdezettek kétharmada már tudott a nemlétező ügyről. Többségük biztos volt benne vagy valószínűsítette, hogy a kormány keze van a dologban. Elég leforrázó, de össz-vissz csak 2 % akadt, aki kizártnak tartotta, hogy a kormány ilyet tesz. Ennél alkoholistából is több van. Az internetet elárasztották a mémek és viccek. Az egyik pl. arról érdeklődött, vissza lehet-e a kormányablaknál igényelni a telefonjából véletlenül kitörölt képeket. Az össznépi röhögés áldozata lett egy jó szándékú plakát is. A meseterápiával gyógyító, derék Mosoly Alapítvány pechjére éppen a Pegasus-botrány közepén ragasztotta ki a forgalmas megállókban a plakátjait, népmese részletekkel. Tanúja voltam, ahogy az 56-os villamosra várva kisebb csődület vihorászott a „Csodapikula” meséjéből vett idézeten: „Ereszd ki szárnyas lovamat!” Nehogy már rám eresszétek! - kommentálták.
Mit volt mit tenni, a barátaidnak át kellett állniuk a fél beismerésre, legalább a program megvásárlása tekintetében. De mintha a fogukat húznák. Mintha bizony azzal, és nem a felhasználással volna baj. „Komoly probléma lenne, ha nem lennének ilyen eszközeink!” - így az a Varga Judit, aki pár napja még semmiről nem tudott semmit, már a Washington Post kérdését is provokációnak nevezte. Ahogy Herczeg Ferencnél Cecile nem járt a Török utcában, (vagy mégis?), az semmi ahhoz képest, ahogy Judit nem járt a Pegasus környékén. Legfeljebb az államtitkára. Pintér egy újságírónak már azt mondja: „olyan kijelentésem nem volt, és most sem teszem meg”, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal ne vett volna a programból. De persze csak hótisztán, törvényesen használták. Ha már mese, hát csupa Hófehérke szerepel benne.
A törvényességhez éppen csak azt kell bizonyítani, hogy Gémesi, Chikán exminiszter, Aszódi exállamtitkár, egy vacsorázó baráti társaság és az újságírók mind-mind veszélyeztethetik a nemzet biztonságát. Terroristák, kémek, fegyvercsempészek vagy drog- és lánykereskedők. (Nekem főleg ez a Chikán nevű ifjonc gyanús, hiába professzor meg akadémikus.) Még szabadon lehet választani, elvégre ez szabad ország, vagy mi.
Szép feladat lesz. Szóval gyere haza, Habony! De sürgősen.