Csodálatos nyári vasárnapjaik vannak az idén az olaszoknak. Olyanok, amelyekről a világsláger azt hirdeti: „mindig kék fenn az ég”. Három hete Londonban a squadra azzurra elhódította a labdarúgó Európa-bajnokság aranyát – nem csodálnám, ha az lenne a győztes válogatott maradandó beceneve: „július tizenegy” –, most pedig tíz percen belül két itáliai elsőséget bámult a világ a tokiói olimpia atlétikai versenyein. Az első különlegessége az volt, hogy ketten osztoztak az ötkarikás bajnoki címen, Gianmarco Tamberi és a katari Mutaz Essa Barsim; e két fiú teljesítménye egyaránt azt hirdette, ez itt, kérem, valóban magas ugrás. Még akkor is, ha az olasz atléta kihagyta utolsó kísérletét 239 centin, és megegyezett vetélytársával abban, hogy mindketten aranyérmesek. (A jelen generációinak: kétséget kizáróan ez volt az év megosztása.)
Majd jött amerikai papától és olasz mamától származó, Itáliában felnevelkedő Lamont Marcell Jacobs, aki El Pasóban született, tehát texasi fickó, mint Speedy Gonzales. (Fürgének ő is fürge, az egyszer szent igaz.) A 100 méteres síkfutásban nem kifejezett hátrány, ha valaki az Egyesült Államokban látja meg a napvilágot: a klasszikus számban tizenhét olimpián futott be elsőként amerikai férfi versenyző. Jesse Owens, Bob Hayes, Jim Hines, Carl Lewis, Justin Gatlin, talán mondanak valamit ezek a nevek...
Olasz még nem volt a győztesek között; Livio Berrutti 1960-ban, míg Pietro Mennea 1980-ban 200-on nyert az ötkarikás játékokon. Az irtózatos termetű és dinamikájú Jacobs véget vetett a nyeretlenségnek, rajt-cél diadallal okozott ugyanakkora örömöt Itáliának, mint nem sokkal korábban a szórakozott professzor ruganyosságát idéző Tamberi. Vagy mint Leonardo Bonucci az angolok elleni egyenlítő góllal és Gianluigi Donnarumma Bukayo Saka tizenegyesének hárításával.
A Covidtól különösen sokat szenvedő, de élni mindig tudó, örökké reneszánsz Olaszország most tényleg vidáman dalolja: „Hónapok óta arra várok, hogy jöjjön végre a forró nyár...” Amerikában pedig másféle kettős győzelmekhez szoktak, mint amilyen vasárnap volt: 1. Jacobs, 2. Fred Kerley.
Texas ide vagy oda, nem country music, hanem az Azzurro zeng a ragyogó nap alatt.
