A múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy Németországban a természeti katasztrófák a politikusok pályafutását befolyásolhatják. Az áradások parlamenti választások kimenetelés is meghatározhatják. Az 1962-es hamburgi áradások bevésődtek a németek kollektív emlékezetébe. Több gát is átszakadt, több tízezren váltak hajléktalanná a februári hidegben. Több mint 300 ember halt meg a Hanza-városban, ez volt a legsúlyosabb katasztrófa az 1943-as bombázások óta. Helmut Schmidt, az SPD belügyi szenátora azonban igen jól reagált, a Der Spiegel a „dagály urának” nevezte el. Megszületett Schmidt, „a cselekvő”. Ez pedig szilárd alapot teremtett szövetségi politikai ambícióihoz, 1974-ben lett szövetségi kancellár lett, és 1982-ig az is maradt. 2002-ben szintén egy szociáldemokrata vezető, Gerhard Schröder kancellár tudott politikai tőkét kovácsolni az áradásokból, bár az SPD győzelmére néhány hónappal a voksolás előtt senki sem fogadott volna, a gumicsizmában járó, határozott Schröder visszahódította a választók jelentős részét.
De vajon hogyan hat a júliusi természeti katasztrófa a politikai erőviszonyokra? Szeptember végén parlamenti választást rendeznek, így a kérdés nagyon is időszerű. A keresztény uniópártok kancellárjelöltje kezdetben úgy látszott, megértette az idők szavát, ő is gumicsizmában rótta a katasztrófa által sújtott területeket. Úgy látszott, jól kezeli a helyzetet, biztosan nyeri a választást, s csak hab a tortán, hogy Annalena Baerbock, a Zöldek kancellárjelöltje többször mintha maga alatt vágta volna a fát meggondolatlan lépéseivel.
Aztán történt egy közjáték, ami megdöbbentően amatőr hiba volt Laschet részéről. Az áradások legvészesebb napjaiban, miközben Frank-Walter Steinmeier elnök mondott drámai beszédet a katasztrofális helyzetbe került Erfstadtban, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, a háttérben néhány társával, feltűnően hahotázott. Ezzel romba döntötte mindazt, amit addig felépített, hiszen ezután nehéz volt elhinni azt, hogy a keresztény uniópártok kancellárjelöltje valóban annyira együttérez az áldozatokkal és hozzátartozóikkal, mint azt sugallta.
Laschetre azóta kivételes médiafigyelem vetül, s a botlás súlyos következményekkel járt. A CDU/CSU kancellárjelöltje azóta jelentősen veszített népszerűségéből, és sok válaszadó nem tartja jó válságkezelőnek. A konzervatív kancellárjelölt menteni próbálja a menthetőt, folyamatosan járja a katasztrófa által sújtott vidékeket, próbálja elfeledtetni talán végzetes bakiját. Sok pozitívumot nem tapasztalhatott, a helyiek túl lassúnak találták a segítségnyújtást.
Laschet mintha vissza akarta volna adni azt a szívességet Baerbocknak, amit tőle kapott. A Zöldek kancellárjelöltje rossz adatokat adott meg életrajzában, késve jelentette be mellékes jövedelmeit a Bundestagnak, de amiről különösen sok szó esett a német sajtóban: új könyvében számos helyen nem jelölte meg a forrást, bár ő maga tagadta, hogy plágiumot követett volna el. Úgy látszott, Laschetnak semmit sem kell tennie ahhoz, hogy kancellár legyen, elég hátradőlni a karosszékében és figyelni, még mivel rukkol elő a környezetvédők kancellárjelöltje.
Aztán jött az árvíz és az a fránya baklövés. Azóta a keresztény uniópártok magabiztossága is odalett. Ugyanazok a kérdések fogalmazódnak meg, mint áprilisban, amikor nem a „szívek jelöltjét”, Markus Söder bajor miniszterelnököt tették meg az uniópártok kancellárjelöltjének, hanem a kevésbé karizmatikusnak tartott Laschetet.
Apropó Söder. A Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke nagyjából megmutatta, hogyan kell viselkedni ebben a helyzetben. Egyetlen pillanatig sem tétovázott, rögtön a katasztrófa sújtotta övezetben termett, a Bajor Műszaki Segélyszervezet több tucat járművének hátterében a kamerák elé állt, korlátlan támogatást ígért a déli tartományból, és bejelentette, milliós nagyságrendű gyorssegélyalapot hoz létre az árvízkárosultak számára, amelyet a müncheni költségvetéséből finanszíroznak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung találóan fogalmazta meg: Söder az a CDU/CSU-nak az, ami a norvég gólvágó, Erling Haaland a Borussia Dortmund számára. „A bajor miniszterelnök a magas topcsatárhoz hasonlóan csak egy mozdulatot ismer: előre, a kapura. Ha öt lövésből egy bejön, az már siker.”
Armin Laschet ugyan szintén szorgalmas, de a karizma hiányzik belőle. Söder és Angela Merkel árnyékában szinte láthatatlanná válik. A CDU egyik tisztségviselője, Laschet egy nagy támogatója például úgy látta, Laschet leginkább „hangszóróhoz” hasonlított, amikor Angela Merkel kancellár mellett loholt az árvízvédelmi területen. Egy bulvárlapban fotó jelent meg, amelyen csak Merkel látható, pedig Laschet néhány méterre állt mellette. Ezek pedig rossz hangulatot keltenek a CDU-ban.
A Laschettel kapcsolatos aggályok nem megalapozatlanok. Bár az INSA ügynökség héten közzétett közvélemény-kutatása szerint megállt az uniópártok népszerűségének csökkenése, az előző heti 27 százalékról 27,5-re „javult”, a negatív trend más irodák felmérései alapján is egyértelmű. A Forsa ügynökségnél a visszaesés egészen drámai: míg július közepén még 30 százalékon mérte az uniópártokat, most már csak 26 százalékon. Igaz, a Zöldek sem tudtak egyelőre látványosan erősödni, a CDU/CSU előnye még mindig 7-12 százalék, közvélemény-kutatótól függően. Manfred Güllner, a Forsa vezetője az egyértelműen Laschet fellépésének tulajdonítja ezt a fejleményt, már nem tartják szimpatikusnak.
Armin Laschet nyilvánvalóan bizonytalan, még ha ezt nem is mutatja ki. Ugyanakkor az is kétes stratégia részéről, hogy Merkeltől is látványosan távolságot próbál tartani. A minap nyíltan szembeszállt Helge Braunnal, Merkel bizalmasával és a kancellári hivatal vezetőjével, aki felvetette: kevesebb szabadságot kapjanak a be nem oltott személyek.
Az uniópártok ugyan vezetik a közvélemény-kutatásokat, és a legszívesebben a szabad demokrata FDP-vel lépnének koalícióra, ám ketten együtt aligha tudnának kormányzó többséget felmutatni, így létrejöhet a CDU/CSU, az SPD és az FDP koalíciója. A kereszténydemokraták szívesebben folytatnák az együttműködést a szociáldemokratákkal, mintsem bevállalnának egy kétes kalandot a környezetvédőkkel. Ha azonban tényleg így alakulnának az erőviszonyok, az az SPD-t állítaná nehéz választás elé.
Scholz az élen, de az SPD szenved
Az az érdekes helyzet állt elő, ha a németek kancellárjelöltre szavaznának, az országosan mindössze 15 százalékon álló szociáldemokraták végeznének az élen. Kancellárjelöltjük, Olaf Scholz szövetségi pénzügyminiszter ugyanis a legnépszerűbb 21 százalékkal, a Forsa felmérése szerint. Fájdalmas azonban az SPD számára, hogy személyes népszerűsége nem javítja a szociáldemokraták megítélését. A második helyen Annalena Bearbock áll, a környezetvédők kancellárjelöltje népszerűségének csökkenése nem állt meg, egy százalékpontot esett egy hét alatt, 18-ra. Ám még rosszabbul teljesít Armin Laschet, aki két százalékos csökkenéssel 15 százalékon áll. Különösen aggasztó számára, hogy még az uniópártok szavazói sem igazán bíznak benne. A jobboldali pártokat „feljebb” mérő INSA szintén 15 százalékon mérte, ami egyetlen hét alatt öt százalékos csökkenésnek felelt meg. Július 24-én a Civey Intézet felmérése kimutatta, hogy a CDU/CSU támogatóinak csupán 48 százaléka gondolja úgy: jelöltjük „levonta a megfelelő tanulságokat” az árvízből. A kontraszt az ellenfeleivel szembetűnő: a zöld szavazók 87 százaléka támogatja Annalena Baerbock fellépését, míg a szociáldemokraták 74 százaléka vélekedik pozitívan jelöltjükről, Olaf Scholzról.
A közösségi oldalakon vírusként terjedtek a Laschet hahotázását megörökítő képek, és a #Laschetlacht ("Laschet nevet") hashtag gyorsan a legtrendibb témává vált a Twitteren Németországban. Az ezt követő napokban Armin Laschet többször is azt mondta, hogy megbánta a nevetését, „helytelennek” és „illetlennek” nevezve azt. De a baj megtörtént, így hamar az arcára fagyott a mosoly. Addig kedves és empatikus embernek tartották, ettől fogva cinikusnak és érzéketlennek.
A nagyon rossz megítélés ellenére Armin Laschet-nek van a legnagyobb esélye arra, hogy Angela Merkel utódja legyen.
