A hajtás az életelemünk. Az idő pénz. Robi otthon mindig ezt hallotta. Ezt mondogatta apa is. Ha mérges volt, akkor még keményebben. Hajtsál, hogy vidd valamire az életben. És apa ilyen is volt. Példamutatóan hajtós. Szinte az egész életét a MÁV-nál húzta le, és mire ment vele? Robi azonban nem volt ilyen. A középiskolában még csak elevickélt, szerencsére Málik, az osztályfőnöke nem volt buktatós típus, így aztán, ha keservesen is, de sikerült az érettségi. De mi lesz azután?
A mozi, mindig csak ez érdekelte. Már volt egy komoly gyűjteménye, hatszáz film, azokat nézegette, ha volt egy kis szabadideje, éjszaka is, ameddig csak bírta. A mozi bolondja volt. Próbálkozott a filmrendezőivel, de nem vették fel. Kiszórtak, mondta apának szomorúan. Már az elsőn. Pedig mindent tudott a filmekről, vitte a saját forgatókönyveit is. Ne adja fel, fiatalember. Aztán még egyszer, színházrendezőire. Hátha. De az sem. Húszéves volt, amikor feleségül vette Ágit, általános iskolába jártak együtt, összefutottak a Baross téren, elmentek moziba, a lány is szerette a filmeket, másnap már együtt aludtak, Ági terhes lett. Albérletben laktak a Rákóczi úton, esténként filmeket néztek. Forgatókönyveket írt, egyiket a másik után. Pizzafutár lett, jól érezte magát. Valamiből közben élni kell. Csupa fiatal gyerek, tele tervekkel, mint ő. Ha éppen nem volt munka, csak ültek a pulton, ő mesélt, filmekről mesélni, ez része volt a szenvedélyének, régi filmekről meg azokról, amiket majd ő fog rendezni. Antonioni. Milos Forman. Almodóvar. Az igazi mesterek. A fiúk csak ámultak, még soha nem hallották ezeket a neveket.
– Na és, Woody Allen? – kérdezte Arnold, a tulajdonos. Magas, vékony, lófarkas férfi volt, övé volt a futárcég, neki meg ez volt a mindene. – Azt mondják, ő a legnagyobb.
– Ugyan már. Kommersz – felelte Robi. – Amerikai bóvli. Minden filmje egyforma. Százszor jobbat csinálok majd.
Arnold bólogatott. Sejtette ő, de most már bizonyos lehetett. Nem véletlenül unta Woody Allent. Robi igazi tekintélynek számított a szemében. El is nevezte Szinemának, neki pedig tetszett, hiszen ez volt az élete. Szinema, mondogatta is magának. Megszületett a gyerek, csaptak nagy bulit Arnoldnál. Másnap apa is elment hozzájuk.
– Kellene már neked valami komoly foglalkozás – mondta. Csak megnézte a gyereket, Robi éppen indult. – Hogy vidd valamire.
Persze, felelte szórakozottan Robi, mert tudta ezt ő maga is. Kellene vinni valamire. Csak hát a mozi, az a nagy egyoldalú szerelem.
Aztán egyszer csak felcsillant a remény. Gébnernek, a híres filmrendezőnek szállított, egy szalámisat és egy sajtosat. Robi néhány perc alatt elkápráztatta őt a filmekről szerzett tudásával. Mindent tudott, rendezőket, színészeket, mindegyikből tudott idézni egy párbeszédet. A rendező alsónadrágban és trikóban állt az ajtóban, szájában cigarettával, és azt mondta, hogy ilyet még nem hallott az életében. Jól van, mondta, gyere be holnap a gyárba, keresek neked valami munkát. Robi átadta a pizzát, eltette a pénzt, a lépcsőházból pedig már lelkesen hívta Ágit, talán mégis.
Szabadnapot vett ki, üzent Arnoldnak, hogy felmond, reggel megborotválkozott, bepomádézta a haját, elment a filmgyárba, délre azonban már otthon is volt.
– Hogy ment? – kérdezte izgatottan Ági. Pelenkát cserélt, közben a tűzhelyre nézett, készült az ebéd.
– Sehogy – felelte közömbösen Robi. Lerúgta a cipőjét, levette az ingét. Nem volt mérges, soha nem haragudott senkire. Csalódott volt. Marad a hajtás és a pizzaszag. – Második mozgatónak vettek volna fel. Hogy egész nap díszleteket tologassak.
– De valahogy csak el kell kezdeni – érvelt Ági. Felvette a kisfiút a karjába. – És pénzt is kell keresned.
– Így nem kezdem el. – Üzent Arnoldnak, hogy visszamegy. – Méghogy mozgató! Nem aprózom el a tehetségemet.
Este filmet néznek. Antonioni. Vörös sivatag. 1964. Igazi klasszikus. Akkor még apa is középiskolás volt. Arnold visszaüzent, hogy másnap várja, de komolyan, mert sok a rendelés és a fiúk is várják vissza. Jól van, jó lesz így, gondolta Robi. Holnaptól megint a hajtás. Jövőre pedig felvételi. Aztán újra meg újra. Pizzafutárokról szól majd az első filmje. Vagy a hajtásról. Hogy mi is az az igazi hajtás. Esetleg apáról. Majd jó színészeket kell találni, az fontos.
