Közel három hete, a labdarúgó Európa-bajnokság után kereste meg írásban kérdéseivel a Népszava a Volkswagent. Arra voltunk kíváncsiak, mennyire volt tudatosan végiggondolt, tervezett döntés a wolfsburgi központú cégtől, hogy a tizenegy országban rendezett kontinenstornán az egyenes kieséses szakasztól az elfogadást, toleranciát szimbolizáló szivárvány színösszeállításban reklámozta magát a hirdetőtáblákon a stadionokban? (Két helyszínen, Oroszországban és Azerbajdzsánban a helyi jogszabályok miatt nem volt erre lehetőség.) Felmérték-e előzetesen a várható reakciókat, hogyan fogadták a Volkswagen ügyfelei, partnerei a szivárvány színű hirdetéseket? Az Eb szponzorai közül a többség nem élt ezzel a lehetőséggel.
Christian Schiebold, az autógyár sportkommunikációért illetékes szóvivője az alábbi választ küldte:
„a Volkswagen egy színes, sok színű vállalkozás, amely olyannak fogadja el az embereket, amilyenek, függetlenül a nemzetiségüktől, bőrszínüktől, koruktól, vallásuktól és szexualitásuktól. Több mint 660 ezer munkatársunk a világ 120 országában nagyra értékeli ezt a hozzáállásunkat. Többek között ezért is ez az egyik alapelvünk a hét közül: megéljük a sokszínűséget – írta a szóvivő. - Az Európa-bajnokság kieséses szakaszától egyértelmű üzenetet küldtünk az egész világnak a szivárvány színű hirdetésünkkel. Szívesen kiálltunk volna a sokszínű társadalom mellett Bakuban és Szentpéterváron is, az UEFA azonban arról tájékoztatott minket, hogy Azerbajdzsánban és Oroszországban a helyi jogszabályok miatt nem reklámozhatunk a szivárvány színeivel, amit sajnálattal vettünk tudomásul. Pont ez erősített meg bennünket abban, sokat kell még tennünk azért, hogy a világra nyitott, a másikat elfogadó társadalomban élhessünk mindenhol. A Volkswagen már hosszú ideje ezt teszi, de a jövőben is minden lehetőséget megragad arra, hogy felhívja a figyelmet a sokszínűségre és ennek elfogadására.”
A magyar kormány június 15-én fogadta el a pedofiltörvény néven ismertté vált, a melegek jogait jelentősen korlátozó rendelkezéseket, melyeket június 23-án írt alá Áder János köztársasági elnök. A megszavazott törvény óriási felháborodást váltott ki Európában, az Unió tizenhat tagországa követelte a jogszabály visszavonását.
A magyar válogatott utolsó csoportmérkőzését június 23-án Münchenben játszotta, a bajor város szerette volna szivárvány színben megvilágítani az Allianz Arénát, hogy így tiltakozzon a törvény ellen. Erre nem adott engedélyt az UEFA, mert a német beadványban indoklásként a magyar jogszabály elleni tiltakozás szerepelt és ezt politikai állásfoglalásnak minősítette az európai szövetség. Engedélyezte viszont szivárvány színű zászlók bevitelét a stadionba, mert ezt a tolerancia és sokszínűség népszerűsítésével indokolták a németek, ami egyezett az UEFA értékrendjével.
Volt olyan német kereskedelmi televíziós adó (RTL), amely egy napig szivárvány színű csatornalogóval tiltakozott a magyarországi jogszabály elfogadása ellen. Manuel Neuer, a német válogatott kapusa szivárvány színű csapatkapitányi karszalaggal lépett pályára a jogszabály elfogadása után, amiért először fegyelmi eljárás indult ellene, de végül engedélyt kapott az UEFA-tól a viselésére. A német futballszövetség azzal győzte meg a döntéshozókat, hogy Neuer az UEFA alapértékeinek, az elfogadásnak és a sokszínűségnek a fontosságát kívánja megjeleníteni.
A német-magyar meccs előtt a vendégek himnusza alatt egy szurkoló szivárvány színű zászlóval beszaladt a pályára, amit a sportügyekben sokszor és szívesen véleményt nyilvánító Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter sem hagyott szó nélkül: levelet írt Joachim Herrmann bajor tartományi belügyminiszternek és arról érdeklődött, milyen büntetést kapott a játéktérre beszaladó drukker? Szijjártó a magyar válogatottat ért példátlan inzultusnak nevezte a történteket. A politikus egy Facebook-bejegyzésében annak lehetőségét sem zárta ki, hogy ez szándékosan történt így, ebben az esetben szerinte még visszataszítóbb volt a szivárványos berohanás.
A Frankfurter Rundschau cikke szerint a pályára berohant 18 éves drukker megszegte az Allianz Aréna stadionrendszabályait, amiért várhatóan polgári peres eljárás végén ötezer eurós (kb. 1,7 millió forint) pénzbüntetésre és hosszabb kitiltásra számíthat az arénából. Az összeget a magyarországi törvény ellen tiltakozók adománygyűjtő akció keretében egy nap alatt összegyűjtötték, a müncheni bíróság még nem hirdetett ítéletet ebben az ügyben. A Köln környékéről származó fiatalember nem teljesen ismeretlen a német közvélemény előtt, korábban kétszer is megnyert egy tizenévesek részére rendezett vetélkedősorozatot, melyben a résztvevők politikai ismereteit mérték fel.
Nagyot fordult a világ – a sportban is
Hivatalosan még el sem kezdődött az olimpia, máris olyan történt, mint még soha. A két nappal a megnyitóünnepség előtt lejátszott Japán-Kanada női labdarúgó mérkőzésen pályára lépett a játékok történetének első nyíltan „transz” sportolója, Quinn. Sőt, a kanadai középpályás pénteken az első nyíltan transznemű érmes is lesz, miután csapata az USA legyőzésével bejutott a döntőbe. A 25 éves, lányként született, ám csak egy nevet használó, magát „nem binárisnak”, azaz egyik nemhez sem tartozónak tekintő Quinn amúgy már olimpiai érmes, a 2016-ban, Rióban harmadik helyezett válogatottnak is tagja volt, ám a világ előtt csak tavaly vállalta fel nemi identitását.
Más tekintetben is megtört a jég: az új-zélandi Laurel Hubbard lett az első nemváltáson átesett, nyíltan transznemű sportoló. A 43 éves súlyemelőnő, aki másfél évtizede még férfiként versenyzett, érvényes kísérlet nélkül esett ki, ám pusztán azzal is beírta magát a sporttörténetbe, hogy egyáltalán dobogóra léphetett. Szakértők szerint a pubertáson még férfiként átesett transznemű sportolónők ugyan némi előnyt húznak a kamaszkori hormonjaik révén, ám ez általában nem elég számottevő ahhoz, hogy eleve kizárják őket.
A tokiói játékok megnyitó ünnepsége is szolgált néhány olyan meglepetéssel, amilyenre 10-20 évvel korábban senki nem is gondolt. A japánok például egy magát feketének tekintő sportolóra, a Hawaii-szigetekről származó apa és japán anya gyermekeként az Egyesült Államokban felnőtt Naomi Osakára bízták az olimpiai láng meggyújtását. A gesztus még egy szempontból értékes, hiszen a teniszezőnő korábban nyíltan beszélt az élsport által jelentett mentális terhelés ártalmas hatásairól és idén több nagy tornáról is visszalépett.
Egy másik, korábban elképzelhetetlen és nyilvánvalóan jelképes húzás: az olimpiai zászlót behozó, kontinensenként egy-egy tagú csapatban Európát egy nigériai szülőktől származó olasz röplabdázónő képviselte. A 193 centire nőtt Paola Egonu mellesleg nyíltan leszbikus is, de 2021-ben ez már semmiképpen sem szenzáció.
Nyitóbeszédében Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság német elnöke külön köszöntötte a menekültekből álló, a NOB zászlaja alatt versenyző csapatot: „Tehetségükkel és emberi hozzáállásukkal is demonstrálják, milyen gazdagodást jelentenek a menekültek a társadalmaknak. Az erőszak, az éhínség miatt kellett elmenekülniük otthonaikból, vagy egyszerűen azért, mert mások. Ma tárt karokkal köszöntjük Önöket és békés otthont ajánlunk. Legyenek üdvözölve az olimpiai közösségben!” Most egy pillanatra képzeljük el, mi lenne, ha ezt az olimpiát véletlenül Budapesten rendezik! Igaz, Szocsiban a téli olimpia megnyitóján még az amerikai NBC televízió is megvágva adta le Bach beszédét, kihagyta belőle azt a passzust, amelyet a homofób orosz törvények bírálataként lehetett értelmezni... A NOB elnöke azonban Tokióban sem hagyta ki azt a mondatot, miszerint „az olimpiai közösségben mi mind egyenlők vagyunk”.
A rasszizmus elleni térdeplés sem hiányzott: rögtön a női labdarúgó torna első fordulójában a brit és chilei, majd az amerikai és a svéd válogatott fejezte így ki szolidaritását. Az ausztrálok az Új-Zéland elleni meccsük előtt az őslakosok fekete-vörös, közepén aranyszínű napkorongot ábrázoló lobogójával fényképezkedtek. Minderre azért is volt lehetőségük, mert a NOB megváltoztatta korábbi, a politikaiként értelmezhető demonstrációt tiltó szabályt. Az új változat szerint mindent szabad, ami nem irányul emberek, országok és szervezetek vagy ezek méltósága ellen. Ennek megfelelően a Costa Rica-i tornásznő Luciana Alvarado is megtehette, hogy talajgyakorlata végén féltérdre ereszkedett és a BLM (Számítanak a Fekete Életek) mozgalom jelképeként az ég felé nyújtotta ökölbe zárt jobb kezét. A NOB nem volt ennyire elnéző Raven Saunders amerikai súlylökővel, aki ezüstérmét átvéve két karját keresztben fölemelve jelképezte „a kereszteződést, ahol az elnyomottak találkoznak”. A fegyelmi eljárást azonban felfüggesztették, amikor kiderült, hogy odahaza meghalt a magát az LMBTQ közösséghez soroló sportolónő édesanyja.
A felsorolás aligha teljes, ráadásul a játékoknak még nincs vége. Az talán ennyiből is érezhető, hogy nem a semmiből érkezett a tiltakozás a homofób magyar törvény miatt az idei labdarúgó Európa Bajnokságon. Gyűlölködők ide vagy oda, a világ - benne a sporté is - nagyot változott.
