A Magyar Közlönyben szerdán jelent meg Orbán Viktor miniszterelnök s.k. aláírásával a határozat a Nemzeti Hitvallás kihelyezéséről, és arról, hogy ezzel egy időben a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatokat le kell venni. A nyilatkozatot még jóval kisebb közjogi méltóság, Dr.Schmitt Pál, az Országgyűlés elnöke jegyezte sk., és bár zavaros módon a szavazófülkékben véghezvitt sikeres forradalomról beszélt, azt a rendszert, amit a Fidesz 2010-ben elkezdett kiépíteni, a „demokratikus népakaratra” alapozta– legalábbis elveben. A 2011-ben életbe lépett Alaptörvény- amelynek előszava a Nemzeti Hitvallás - viszont korántsem demokratikus szellemben született, hiszen elfogadását sem társadalmi vita, sem népszavazás nem előzte meg.
Isten, áldd meg a magyart! - áll a Nemzeti Hitvallás élén - sem idézőjel, sem a forrás jelölése nem mutatja, hogy átvételről van szó, mintha Kölcsey már 1823-ban szabad felhasználásra szánta volna a Himnuszt. A hitvallásról pedig a Magyar Katolikus Lexikon azt írja: „egy vallás alapvető meggyőződéseinek és tanításainak közhasználatra szánt összefoglalása”. A kifüggesztendő Nemzeti Hitvallás rövid történelmi áttekintésében nem olvashatunk az 1989 utáni átmenet zavaros évtizedeiről, a kép változott: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk. (…) Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot”. Tehát a jövőben minden jó lesz - addig is a magyarok háromnegyede EU-s mértékkel mérve szegénynek számít; a fizetések vásárlóerejét tekintve Magyarország az utolsó hét uniós állam között van.
Ha lesz kormányváltás jövőre, szükség lesz új, széles konszenzussal elfogadott, demokratikus alkotmányra. A Nemzeti Hitvallás kifüggesztése talán ez ellen is szóló, előzetes figyelmeztetés: nem egyszerűen törvénytelenséget követ el, hanem szent hitet támad, aki változásra gondol.