Nem minden sportoló volt olyan szerencsés, hogy elkerülje a koronavírus-fertőzést, de szerencsére mindenki élve hagyta el a nyári olimpia helyszínét, Tokiót. Normális körülmények között ennek nem lenne hírértéke, de a japán fővárosban a játékok alatt is folyamatosan emelkedett a fertőzöttek és a vírusban naponta elhunyt emberek száma. Az idei olimpia sok szempontból egyedülálló volt, és reméljük az is marad.
Soha többet nem szeretnénk olyan olimpiát látni, amit abban a városban bonyolítanak le, ahol a sok fertőzés és haláleset miatt veszélyhelyzetet kell kihirdetni a játékok idejére is. A versenyeket zárt kapuk mögött rendezték, a kivételt a maratonfutás, a gyaloglás, az országúti kerékpár és a triatlon jelentették, ezeket sok helyi lakos igyekezett a kordon mögül megnézni.
Az olimpiának mindig van olyan üzenete: nem számít, ki, honnan jött, az a lényeg, hogy mindenki a nagy olimpiai család tagja. Ezt ünneplik együtt a lelátókon a különböző országokból érkezett nézők is. Ezúttal a közös ünnepet felváltotta a kollektív rettegés, a sportolókért is a szurkolás helyett elsősorban szorítani kellett, hogy ne legyen pozitív a naponta leadott koronavírus-tesztjük. Ha már belekényszerültek ebbe az őrültségbe, akkor legalább maradjanak egészségesek, ne egy vírusfertőzés fossza meg őket attól, hogy ne állhassanak rajthoz több évnyi felkészülés után életük legfontosabb versenyén.
Több mint százan nem versenyezhettek a tizenegyezer résztvevő közül, mert elkapták a fertőzést.
A NOB vezetői elégedettek lehetnek, nem buktak el 7,5 milliárd dollárt (ennyibe került volna a közvetítési jogokkal rendelkező televíziós társaság és a szponzorok kártalanítása újabb lemondás esetén), nem ment csődbe az olimpiai bizottság, amely a játékok bevételei nélkül működésképtelen lenne.
Fellélegezhetnek az illetékesek. Túlélték.