Bár a kormányzati retorika megfogalmazói legszívesebben egyik ámulatból a másikba ejtenék a nagyközönséget (a választópolgárokat), beszámolva arról, hogy a Gazdasági és Fejlesztési Együttműködési Szervezet (OECD) legfrissebb, Magyarországról szóló jelentésében lendületesnek tartotta a növekedés ütemét, valójában ez a megállapításuk az egyetlen, amely némi bizakodásra adhatna okot. Sőt, a dokumentumot olvasva még azt is szomorúan lehet konstatálni, hogy a magát szemet gyönyörködtetőnek láttató bővülést is sokkal több kétely kíséri, mint amely mellett aggodalommentesen, szó nélkül el lehetne menni.
A magyar gazdaság állapota annyiban hasonlít a világjárványhoz, hogy a hosszan tartó káros hatásokban biztosak lehetünk, de az előre látható következmények egy része még homályban marad az OECD térségi elemzői előtt is. Az általuk felsorolt részproblémák egyébként aligha jelentenek bárki számára újdonságot, de az időmúlás miatt egyre nehezebbé válik a megfelelő megoldás fellelése, ha ez még egyáltalán lehetséges. A helyzet összetettségét jól illusztrálja, hogy a pandémia kezdete óta történelmi mélységekbe zuhantak a vállalati csődök, aminek ki nem örülne? A késedelmesen, de mégis csak nyújtott támogatások: egyes járulékfizetési kötelezettségek felfüggesztése a válság által legjobban sújtott szektotrokban - a hasonlatot ismét az egészségügyből véve - légzőkészülékre tettek cégeket, amelyek a korlátozások hatására végérvényesen életképtelennek bizonyultak. Emellett az Európai Unió legrégebbi hitelfizetési moratóriuma - lezárásáról mind a mai napig nem született döntés - szinte napról napra növeli az esélyét annak, ami az OECD jelentéstevőinek a figyelmét sem kerülhette el: hogy a bankok, önhibájukon kívül sérülékennyé válhattak. Az adósságuk törlesztési kötelezettsége alól átmenetileg mentesülő háztartások és cégek ma még nehezen megbecsülhető hányada egyik pillanatról a másikra szembesül majd azzal, hogy tartozásukat még a meghosszabbított futamidő alatt sem tudják majd törleszteni, ami a nemzetgazdaság működését aligha fogja megrendíteni, de a fogyasztás növekedését mérsékelheti.
Arra is fel kell készülni, hogy a számarányában növekvő, elöregedő lakosság a költségvetés kiadásait növeli. A nyugdíjak kifizetése ugyan még nincs veszélyben, még némi emelést is bekalkulált a kormány, de ennek ára van. A nemzetközi szervezet várakozásai szerint az államadósság idén és jövőre is magasan, 81,9 százalékon stagnálhat, amire majd másfél évtizede nem volt példa. Az OECD csökkentésre ajánlja a 27 százalékos áfát, megszüntetné a piaci működést torzító szektoradókat, és a rezsicsökkentés tarifáit is piacivá tenné. Biztosan tisztábbá válna a kép, ha megfogadná a kormány a nemzetközi szervezet rosszallását amiatt, hogy "a fontos területek nemzeti stratégiai érdekre hivatkozva mentesülnek a versenyfelügyelet alól.” Mindezek kiragadott részletek. A NER ugyanis a működése alatt alapjaiban átformálta a gazdaság teljes szerkezetét, egészen az átláthatatlanságig - és még azon is túl.