„Végre”, sóhajtott fel Giuseppe Conte volt olasz miniszterelnök a Facebookon közvetített élő bejelentkezésében, miután az Öt Csillag Mozgalom (M5S) elnökévé választották meg az úgynevezett SkyVote internetes platformon. „Minden erőmmel azon leszek, hogy ne okozzak csalódást az elvárásaitoknak” – biztosította Conte a szavazáson résztvevőket. A másfél év óta, Luigi Di Maio külügyminiszter lemondása óta átmeneti állapotban lévő M5S az újrakezdés mellett döntött, tette hozzá, így az eddiginél jobban be tudják vonni az embereket a munkába. A következő hetekben cselekvési tervet dolgoznak ki. A volt kormányfő bejelentette, szeptembertől országjáró körútra indul, felméri az olaszok igényeit. Ez egy hosszú választási kampány kezdetének tekinthető. Elvben 2023-ban kerül sor a voksolásra, de Itáliában egyetlen kormány sem mehet biztosra, még a hatalmas népszerűségnek örvendő Mario Draghi miniszterelnök egységkabinetje sem.
Conte komoly hatalmi harcot követően kerülhetett az M5S élére. Bár nem sokkal azután, hogy második kormánya februárban megbukott, Beppe Grillo, a mozgalom alapítója felkérte őt annak újjászervezésére és arra, hogy vállalja el az elnökséget, ez a folyamat gyötrelmesen haladt. Conte ugyanis olyan statútumot dolgozott ki, amely megnyirbálja az M5S kezesének nevezett Grillo hatásköreit. Úgy látszott, nem is tudnak közös nevezőre jutni, végül azonban utóbbi kénytelen volt kompromisszumot kötni és engedni Conténak.
Grillo azonban kénytelen volt belátni, az M5S szakadását idézné elő, ha nem hajlana a megállapodásra.
Conte hagyományos politikai párttá kívánja átalakítani a protesztmozgalomként indult, populista M5S-t. Korábbi felmérések arról árulkodtak, hogy pártelnökké választása esetén az M5S támogatottsága akár öt százalékkal emelkedhet a jelenlegi 14-15 százalékos mélyponthoz képest, de hogy valóban lesz-e Conte-effektus az nagy kérdés. A Grillóval folytatott hatalmi harc ugyanis az ő személyes népszerűségének sem tett jót.
A volt miniszterelnök nehéz feladatra vállalkozott. Nyilvánvalóak a párton belüli repedések. A Grillo és Luigi Di Maio köré szerveződő szárny teljes mértékben támogatja Mario Draghi kormányát. A Conte körüli rendszerkritikus csoport viszont valamiféle ösztönös ellenszenvet táplál az Európai Központi Bank (EKB) egykori vezetőjével szemben. Bár Conte nemrégiben hűséget esküdött a miniszterelnöknek, alighanem mindig lesz benne némi tüske Draghi miatt, hiszen ő követte a kormányfői bársonyszékben. A számos kizárás és kilépés ellenére – összesen mintegy 100 képviselővel csökkent a képviselőházi és szenátusi frakció – a „Cinque Stelle” még mindig a legnagyobb parlamenti képviselőcsoporttal rendelkezik, így a kormány legfontosabb pártja.
A színpad előterében a pártvezérek állnak, egyfajta showműsort adnak a választóknak. Ebben különösen erős Matteo Salvini, aki időnként a kormányt ostorozza, amelynek saját pártja, a Liga is tagja. Ám nem kell olyan komolyan venni ezeket a megnyilvánulásait, hol van már az az idő, amikor előrehozott választásokat követelt. Ezen a nyilvánosságnak szánt színpadon a fő kérdések közé tartozik például, kapjanak-e a fiatalok koronavírus elleni védőoltást, milyen előjogokkal rendelkezzenek a teljesen immunizáltak, ez hogy hat a szabadságjogokra, szó esik továbbá a melegek jogairól és a menekültekről befogadásáról. Ez a showműsor az olasz belpolitika elmaradhatatlan kelléke már csak azért is, mert hamarosan több városban köztük Milánóban és Rómában, helyhatósági választásokat rendeznek, januárban pedig új elnököt választanak.
Ugyanakkor a harcias megnyilvánulások ellenére Draghi remekül teszi a dolgát, kiválóan együttműködik a különböző ideológiájú politikai erőkkel, aminek ékes bizonyítéka az igazságügyi reform elfogadása, vagy az egészségügy igazolvány, a zöld útlevél széleskörű kiterjesztése. A kabinet nagy sebességre kapcsolt, mintegy 250 milliárd eurós beruházási programot fogalmazott meg; ebből 190 milliárd eurót az Európai Bizottság a helyreállítási alap keretében bocsát Olaszország rendelkezésére, az első 25 milliárd eurót nemrégiben utalták át.
A kormány stabilitását segíti továbbá, hogy egy hete kezdődött a „fehér szemeszter”, ez idő alatt kell dűlőre jutni a következő köztársasági elnök személyéről, s a hat hónap alatt az alkotmány értelmében nem lehet feloszlatni a parlamentet.