„A Kormány felhívja a külgazdasági és külügyminisztert, az innovációért és technológiáért felelős minisztert, valamint a pénzügyminisztert a Magyarország és a Norvég Királyság közötti gazdasági kapcsolatok átfogó felülvizsgálatára” – olvasható abban a pénteken megjelent, fenyegető hangvitelű, Orbán Viktor által szignált határozatban, amely lépéseket sürget, amiért az oszlói kabinet úgy döntött: az elfajult vita miatt nem teszi elérhetővé a 77 milliárd forintos alapot hazánk számára. De a miniszterelnök nemcsak Szijjártó Péternek, Palkovics Lászlónak és Varga Mihálynak adott „azonnali” teendőket az ügyben: Varga Judit igazságügyi miniszter feladata, hogy a norvégok „magatartásáról” értesítse az EU-t, illetve tegyen jogi lépéseket, Gulyás Gergelynek, a Miniszterelnökség vezetőjének pedig a jövőbeli együttműködések során kell „fokozottan” érvényesítenie „a jogos magyar igényeket”.
Viszont nem kapott semmilyen feladatot az a miniszter, aki a nem túl nagy volumenű norvég–magyar együttműködés legnagyobb és legfontosabb szeletéért felelős, azaz minden jel szerint a pénteki kormányhatározat ismét csak erőfitogtatás. Ugyanis az északi országgal való kapcsolataink legfajsúlyos része a mintegy 410 millió euróra – jelenlegi árfolyamon: 145 milliárd forintra – taksált rakétarendszer-beszerzés, amivel a hadseregreform keretében a magyar légtér védelmét akarják biztosítani kiváltva az elavult, orosz rendszert. Márpedig ha ehhez hozzá akarna nyúlni a kormány, akkor Benkő Tibor honvédelmi minisztert, esetleg Maróth Gáspár védelmi beszerzésekért felelős kormánybiztost is bele kellett volna foglalni a pénteki határozatba, ám ők kimaradtak.
A beszerzésről szóló kontraktust tavaly novemberben az akkori magyar fővezér, Korom Ferenc altábornagy írta alá a Norvég Kongsberg Defence & Aerospace AS képviselőjével. Korábbi kormányzati közlések arról szóltak, hogy 2023-tól állhat szolgálatba az új, modern rakétarendszer. Szakmai forrásaink valószínűtlennek nevezték, hogy a magyar fél a Norvég Alap körüli viták miatt kitáncol az aláírt szerződésből. S ennek több oka is van. Egyrészt a fegyverbe majdan amerikai rakéták kerülnek, amelyek beszerzéséről a magyar miniszterelnök állapodott meg a Donald Trump volt amerikai elnök által Budapestre delegált, korábbi nagykövettel. Márpedig Orbán Viktor épp a napokban fejtette ki a Fox Newsnak, hogy „a jó amerikai–magyar kapcsolat egy érték, még akkor is, ha az amerikaiak jelenleg (az elnökváltás után – a szerk.) nem tekintik olyan értékesnek, mint korábban. Úgyhogy meg kell védenünk belőle, amit csak tudunk”.
Másrészt a beszerzéshez a norvégok nyújtanak nekünk hitelt, így a rakétarendszer jelentős részét, 345,8 millió eurót a Export Credit Norway és a Norwegian Export Credit Guarantee Agency finanszírozza. Ezt a megállapodás bejelentésekor idén márciusban a magyar pénzügyi tárca nem bírta eléggé dicsérni. Többek között azt emelte ki, hogy a norvég exportámogatásnak köszönhetően „a finanszírozás alacsony költséggel jár, kedvezőbbé teszi az államadósság hátralévő futamidejét, és elősegíti, hogy Magyarország több lábon álljon az adósságkezelésben”.
Bár nem ismert, hogy a Kongsberg-szerződés pontosan milyen elállási klauzulát tartalmaz, ám egy egyoldalú szerződésbontás komoly jogi következményekkel járna, ráadásul a norvég-amerikai rendszer helyett újat kellene találni, amivel hosszú éveket csúszna a magyar légvédelmének megújítása. Megkerestük a honvédelmi tárcát, hogy a mostani kormánydöntés érinti-e a rakétabeszerzést, ám nem reagáltak a kérdéseinkre.
Ha nagyon keménykedik az Orbán-kormány, akkor nemcsak a haderőfejlesztésben lőné lábon magát. Ugyanis a magyar-norvég külkereskedelmi kapcsolatok meglehetősen egyoldalúak: a magyar Exim csoport és KSH statisztikái szerint 2020-ban a magyar gazdaság 200 millió dollár (60 milliárd forint) értékben vitt ki árut Norvégiába, miközben a behozatal 25 millió dollárra (7,5 milliárd forintra) rúgott, vagyis nyolcszor többet szállítottak a magyarországi cégek északra. Magyarán egy kereskedelmi háborúban hazánk húzná a rövidebbet.
