"Meggyógyítalak, cserébe kérem az összes adatod"

Tíz-húsz év múlva a mostani időszakot a szabadság korának látjuk majd – mondta lapunknak adott interjújában Rab Árpád jövőkutató.

A koronavírus-járvány kitörésekor sokan mondták, hogy gyökeresen megváltozik az életünk. Ön mit gondol, lesz változás vagy sem?

Két dolog miatt nem: a járvány nem egy hosszú, trendszerű folyamat eredménye volt, hanem mondhatni rajtunk ütött. Másrészt végig az volt a kommunikáció – a hivatalos és az egymás közötti is –, hogy csak a végét várjuk. Hatásai azért természetesen vannak a járványnak. A cégek, magánemberek új megoldásokat próbáltak ki, ezek sokaknak bejöttek. Elsősorban az otthoni munkavégzésre, a távmunkára gondolok. Ez viszont olyan cégeknek, embereknek vált be, akiknél eleve megvolt a lehetőség erre. Ami még változott, hogy ha esetleg a jövőben jön még hasonló járvány, jobban fogjuk kezelni. Kevesebb lesz a pánikjelenség.

A kormányok arra is felhasználták a járványt, hogy még több adatot gyűjtsenek be a polgárokról, elfogadottá váltak a diszkriminatív korlátozások például az oltatlanok számára. A demokrácia jövője miatt mennyire kell aggódni?

Az elmúlt tíz-húsz évben a digitális kormányzás megerősödésével már trend volt, hogy az állam automatikusan egyre több adatot gyűjt az állampolgárokról. Persze azt, hogy én éppen hol vagyok most, ma a Facebook is tudja, hiszen látja a geolokációs adataimat, az állam viszont - még - nem. Ebből például egy járványhelyzet esetén hátrányok is származhatnak a védekezésben. Az valóban nehéz kérdés, hogy egy demokráciában hol van a határ, amit az állam már nem léphet át. A trend az, hogy egyre megfigyeltebb, egyre ellenőrzöttebb lesz a világunk. Ez korlátozásokkal is együtt jár majd, a fizikai testünk számára mindenképpen. Tíz-húsz év múlva a mostani időszakot a szabadság korának látjuk majd. Más kérdés, hogy ezzel párhuzamosan a digitális környezetünkben akár jóval szabadabbak is lehetünk majd. Virtuálisan például bárhova elutazhatunk.

Nem szűkítik le szélsőségesen a magánszférát?

Ez valós veszély. Arra kell figyelni, hogy mindig csak olyan adatot engedjünk át az államnak, vagy egy tech-cégnek, amire valóban szüksége van, mert mindenki a lehető legtöbbet szeretné begyűjteni. Egy időjárás előrejelző applikációnak valóban szüksége van például a testsúlyomra? Ehhez viszont állampolgári tudatosság szükséges.

Képesek leszünk arra, hogy határt szabjunk?

Nagyon nehéz döntések elé kerül majd az emberiség. Az egészségügy például egyértelműen az elektronizált ellátás felé tolódik. Egyszerűen nem lesz annyi orvos sehol a világon, amennyire szükség lenne. Ezért néhány cég majd azt mondja, hogy rendben, meggyógyítalak, cserébe kérem az összes adatod. És akkor akár a napi lépésszámom is ellenőrizheti, hogy lássa, mennyire élek sportosan. Látja a kalóriabevitelem, sőt a személyes kapcsolataimat is, hiszen a kontakt-kutatás is fontos lehet egy fertőző betegség esetén. Ezért az egészségügyi adatok szabályozása lesz szerintem a közeljövő egyik legnagyobb „harctere”, ahol a jogvédők, az állampolgárok nagyon komoly küzdelmet folytatnak majd.

Az állam, vagy az egészségbiztosítóm előírhatja majd, hogy nekem kötelező egy héten háromszor elmennem kocogni, viszont maximum két szelet csokitortát ehetek meg, és látni is fogja, hogy ezeket teljesítem-e?

Igen, akár ez is bekövetkezhet. A demokráciákban ezek üzleti modellek mentén zajlanak majd. Nem lehet kötelező kocogást előírni, ellenben szerezhetek mondjuk egészségügyi pontokat, például kocogással, amiket kedvezményekre válthatok be. Az emberek nagy része ennek önként alá veti magát. Ha ösztönzőkkel bírnak egészségesebb életmódra, azzal még nincsen gond.

Miből lehet gond?

Például, ha a munkaadó írja elő a kötelező kocogást. Amit valószínűleg megtehet majd, hiszen nem emberi jog egy adott cégnél dolgozni. A másik, ha társadalmi nyomás jelenik meg: ha nem szerzel egy hónapban legalább száz egészségügyi pontot, akkor furcsán néznek majd rád. Kínában, ahol már bevezették az állampolgárok számára a jó pontok megszerzésének rendszerét, ez társadalmi rétegződést eredményezett. A nyolcszáz pontosok már másképp tekintenek azokra, akiknek csak hatszáz pontja van. Sőt, ha az ismerőseim alacsony pontszámúak, akkor én is kevesebb pontot szerezhetek. De ilyen azért nálunk nem várható.

Már most komoly aggodalom van amiatt, hogy az állampolgárokról rengeteg adattal bíró tech-cégek befolyásolják a választásokat is.

A Facebookról már tíz éve megállapította a szaktudomány, hogy mivel véleménybuborékba zárja a felhasználót, veszélyes a demokráciára, a közéletre. Emellett hiába adja meg azt az illúziót, hogy elvileg bárki ismerősöm lehet, ez nem igazi ismeretség. Eközben pedig nem látok meg másokat, akiknek mondjuk mások az igényei, mint nekem. Mert szegények, vagy máshol laknak. A demokráciát ez is erodálja. A közösségi médiában vannak azért pozitív trendek is.

Mondana példákat?

Amikor azok az emberek kapcsolódnak össze, akik egymás közelében élnek. Ez más, mint a sokat emlegetett véleménybuborék, mert ha a közösségi médiával megismerem a tőlem három házzal arrébb lakót, akkor ő ettől még szerethet más zenét, lehet más a politikai orientációja. Ettől még egy csomó közös érdekünk van – például legyen tiszta az utcánk – amiért közösen, hatékonyabban tudunk fellépni.

A géntechnológia fejlődése hol érhet össze az adatok világával? Húsz év múlva, ha egy újszülöttől vért vesznek, egyből tudni fogja nem csak az állam, de mondjuk egy egészségbiztosító is, hogy milyen veleszületett genetikai kockázatokat hordoz például cukorbetegségre, rákra?

Azt azért nem gondolom, hogy a jövőben például génvizsgálat alapján már egy csecsemőről megállapítják majd, hogy okos, intelligens lesz, vagy éppen az ellenkezője, és mondjuk ez alapján adják be különböző nevelési intézményekbe. A géntechnológia a közeljövőben elsősorban fajok megmentésében, az élelmiszeriparban, mezőgazdaságban játszhat majd meghatározó szerepet.

Yuval Noah Harari történész ezekkel a trendekkel kapcsolatban azt jósolja, hogy az emberiség két kasztra szakadhat majd. Lesznek, akik sokáig élnek, szépek maradnak, egészségesek még öreg korukra is, és lesz rengeteg ember, aki ezt nem engedheti meg magának. Ön is így látja?

Ez valamilyen szinten ma is zajlik már, de két fajra, vagy kasztra azért nem különülhet el az emberiség, mert az arányok nagyon szélsőségesek lennének. Lassan a világ vagyonának 99 százalékát a népesség egy százaléka birtokolja. Ma is azt látjuk, hogy mondjuk egy menő színésznő akár évtizedeket is el tud tüntetni a korából, nem csak a Botox-kezelések, de az egészségesebb élet, jobb lakás, jobb étel miatt. Ha őt odaállítanánk egy indiai nyomornegyed beteg, alultáplált lakója mellé, kis túlzással már most is mondhatnánk, hogy nem ugyanahhoz az emberi fajhoz tartoznak.

Egy korábbi interjújában említette, hogy az időjárás befolyásolásának képessége lehet az egyik legfontosabb új eszköz az emberiség kezében a jövőben. Nem kell attól tartani, hogy ezt akár fegyverként is használhatják majd egyes államok?

Szerintem nem. Ezt azért nem úgy kell elképzelni majd, hogy egy ország katasztrofikus vihart küld egy másik fölé, hogy tönkre tegye a mezőgazdaságát. Ebben az az izgalmas, hogy globális együttműködést igényel. Egyre nagyobb lesz a meleg, a szárazság, de esőfelhőket tudunk irányítani a Föld egy pontjáról oda, ahol éppen nagyon nagy szükség lenne rá.

Mit gondol milyen lesz Magyarország mondjuk 30 év múlva?

A politika nálunk szélsőségesen nagy súllyal esik latba a jövő alakításában, emiatt pedig nehéz erre válaszolni. Ezért azt mondom, megvan rá a lehetőségünk, hogy Magyarország harminc év múlva egy egészséges környezetű, vízgazdag, kapcsolati hálójában erős ország legyen, rendelkezünk az erőforrásokkal. Lehetnek olyan digitális fejlesztéseink, amikkel fontos partnerei leszünk Európának, ilyenekre már ma is van példa. Magyarország - de akár az egész régió, a V4-ek - akár a következő időszak sikertörténete is lehet, ehhez megvan a digitális jártasságunk és az előnyös földrajzi helyzetünk, ha kihasználjuk a lehetőségeinket és sok energiát fektetünk a képzésbe, oktatásba. Egyénenként egy sokkal zártabb, megfigyeltebb világban élünk majd, és azok, akik nem törekednek a tanulásra, tudatosságra, borzasztóan kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Ha pedig nem élünk az említett lehetőségeinkkel, nem lesz képzett a lakosság többsége, egy olcsó, periférikus lerakatként vegetálunk majd, egészségtelen környezetben.