A magyar rendszámú busz vasárnap hajnalban tért le az úttestről Szabadbattyán közelében. Először nekiütközött egy felüljáró pillérének, majd az oldalára borult. A balesetben nyolcan elhunytak, 48-an sérültek meg. Információink szerint vasárnap délelőtt a sérültek közül három ember életveszélyes állapotban volt, öten súlyos, mintegy 40-en könnyebb sérüléseket szenvedtek. A tragédia után 17 mentőautó vitte a betegeket a székesfehérvári megyei, a siófoki, a Veszprém megyei kórházba, valamint a Péterfy Baleseti Intézetébe. Úgy tudjuk, valamennyi intézménybe jutott a legsúlyosabb sérültekből. A helyszínen magán betegszállító és egy Volán-busz is segítette a mentőket a könnyebb sérültek elszállításában.
A busz magyar turistákat hozott haza Horvátországból, a hvg.hu szerint a Volmer-Tours Kft. járművét érte a baleset. A halálos áldozatok között van a buszt váltásban vezető sofőrök közül az, aki éppen a járművet vezette. A Blikk elért egy nőt, aki a buszon utazott. – Egy csattanásra riadtam fel és arra, hogy a busz nekiütközik a szalagkorlátnak, hosszan végig húzza azt, majd felborult. Jajgatás, kiabálás verte fel a csendet. A pánikot csak fokozta, hogy koromsötét volt, senki nem tudta mi történt. Az utasok sikoltozva kértek segítséget, teljes volt a zűrzavar. Nekem az arcom sérült, kiesett a fogam, a hátamat is megütöttem, még most is csupa vér – fogalmazott a nő, aki keresztlányával együtt volt az egynapos horvátországi kiránduláson. Mindkettejüket a tűzoltók szabadították ki a roncsok közül. Szerinte a sofőrök a tragédia előtt félórával Balatonlellén cseréltek a volánnál, ezért biztos benne, hogy nem a fáradtság okozta a bajt.
Lapunk elért egy ötvenes évei közepén járó rutinos autóbuszvezetőt, aki azt mondta: „lehet, hogy valaki ezerszer megtesz hosszú éjszakai utakat, rutinos, tapasztalt", de soha nem zárható ki, hogy "ezeregyedszerre hibázni fog", pontosan azért, mert túl magabiztos, "nem látja be a saját korlátait, nem figyel azokra a jelekre, amelyek esetleg már jóval korábban jelentkeztek”. Az általunk megszólaltatott sofőr pont a figyelmeztető jelek miatt hagyta abba a nemzetközi fuvarozást, és tért át a rövidebb utakra: jelenleg az úgynevezett 50 kilométer alatti autóbusz-menetrend beosztás alapján teljesít szolgálatot szülőfalujától néhány tíz kilométeres körzetben.
Az autóbuszvezető szerint vannak olyan alapszabályok, amelyekre egy profi sofőrnek oda kell figyelni. Ilyen, ha egy monoton, hosszú út során akár egy másodpercre is lecsukódik a szeme. Ilyenkor az első lehajtónál le kellene térni az autópályáról, és legalább egy rövid pihenőt tartani, sőt érdemes átmozgatni a testet a szabad levegőn. Az is figyelmeztető jel, ha éjszakai autózáskor az ember úgy érzékeli, mintha a sötétben állatok, vagy nagyobb tárgyak mennének előtte keresztbe.
– Tapasztalataim szerint macskával, kutyával kezdődik az ilyesfajta „hallucináció”, de aztán az ember őzeket, szarvasokat vizionál, sőt olyat is hallottam, hogy egy nagyon fárasztó út után valaki már munkagépeket látott maga előtt átmenni az úton. Ez az agyunk „játéka”, így próbál jelezni nekünk, hogy nincs minden rendben. Ha pedig valaki hosszú távú éjszakai utak után folyamatosan arról álmodik, hogy elüt valakit, aki keresztbeszalad, akkor érdemesebb az egész szakmával felhagyni, ez ugyanis már azt jelenti, hogy az agy nem tud pihenni, a fáradtság folyamatos – mondta.
Mivel a baleset Szabadbattyánnál, Székesfehérvártól alig tíz kilométerre történt, így az is feltételezhető, hogy a sofőr már nagyon reménykedett abban, hogy célba ér, s hamarosan leteheti a fehérvári utasokat, majd pihenhet egy kicsit.
– A mi munkánkban ez a legrosszabb, hogy percekkel a célállomás előtt is jelentkezhet az a végletes fáradtság, ami miatt abba kellene hagyni a vezetést, és picit pihenni, de az emberben már ott tombol a türelmetlenség, hogy mindjárt ott van, nem kell már sokáig markolni a kormányt, azt a kicsit már csak kibírja, dehogyis fogja a cél előtt pár perccel feladni. Pedig ezt kellene tenni, de sajnos ilyenkor a teljesítménykényszer felülírja a józanságot – mondta a Népszavának nyilatkozó, nagy tapasztalattal bíró buszsofőr. Azt mesélte, amíg vállalt ilyen utakat, sokszor választotta azt a megoldást, hogy a turistacsoport vezetőjét odaültette a jobboldali pótülésre, és arra kérte, beszélgessen vele, ha már nagyon elfáradt.
