A sportkultúra minőségének megítélésére sokféle szempontot lehet kialakítani, miként e területen is számtalan metszet készíthető. Vitathatatlanul a legfontosabb mutatók közé tartozik az adott ország olimpiai eredményessége. Ennek fényében, továbbá szomszédainkkal való összevetésben tettem mérlegre a magyar csapat tokiói szereplését. Sok tekintetben hasonló történelmi, politikai, gazdasági hátterű, lélekszámú, sportkultúrájú országok teljesítményét hasonlítottam össze. Tudom, a sorból leginkább a negyvennégymilliós Ukrajna nagyon is kilóg, de kétségtelenül van közös határunk, tehát ők sem maradhatnak ki a nem is annyira képzeletbeli versengésből.
Mi legyen a mérce? Túl elnagyoltnak vélem a kizárólag az aranyérmek alapján történő megítélést. Csak zárójelben jegyzem meg, ez a mutató e körben egyébként toronymagas elsőségünket jelzi. Ugyanígy egyoldalúnak tartom az úgynevezett nem hivatalos pontszámok szerinti sorolást, ami ugyancsak nem kérdőjelezi meg vezető pozíciónkat. Igazolásul, érdekességként hadd említsem meg a mi 156 „nem hivatalos” pontunkkal szemben Ukrajna 124, Ausztria 40 és Szlovákia 25 pontját. Sokkal objektívebbnek, kevésbé ellentmondásosnak látom az érmek összesítése szerinti sorrendet.
Joggal vetődhet fel, hogy ezt is tovább lehetne árnyalni. Csak a példa kedvéért említem az egy főre eső bruttó nemzeti értéket, a sportköltségvetés nagyságrendjét, a sportegészségügyet, a teljesítményfokozás egyéb módozatait. Senki ne értse félre, magaslati és melegégövi edzőtáborokat, egyénre szabott, folyamatos orvosi ellenőrzést, műszeres felméréseket, pszichológiai teszteket, vitamin pótlást-adagolást, stb. értek alatta. Miként e sorban említhető a táplálkozásra, regenerációra fordított figyelem, az eredményességi jutalmak nagyságrendje is. És folytatható lenne…
Hagyjunk fel a túlzó elméletieskedéssel, okoskodással! A sportszerető emberek döntő többségének horizontja az érmek szintjéig terjed. Ennek megfelelően az arany, ezüst és bronz medálok így mutatnak a velünk határos országok olimpiai kirakataiban: Magyarország 20 (6-7-7), Ukrajna 19 (1-6-12), Szerbia 9 (3-1-5), Horvátország 8 (3-3-2), Ausztria 7 (1-1-5), Szlovénia 5 (3-1-1) Románia 4 (1-3-0), Szlovákia 4 (1-2-1).
Örömmel és jogos büszkeséggel könyvelhetjük el tehát, hogy továbbra is behozhatatlannak tűnik térségi elsőségünk, egyúttal biztosan őrizzük előkelő (15.) helyünket az olimpiai nemzetek több mint kétszázas abszolút rangsorában. Ne feledkezzünk meg két „leg”-ről sem. Kozák Danuta hat aranyérmével az eddigi legeredményesebb magyar női olimpikon lett. Szilágyi Áron bravúrja is egyedülálló. Kardvívásban egyéniben még senki sem győzött háromszor.
Csak a legnagyobb elismeréssel illethetjük az olimpikonjaink felkészítését irányító, végző, segítő szakembereket. Minden jel szerint a már említett körben ők oldották meg a legjobban a pandémia miatt ötévesre „hízott” olimpiász szakmai kihívásait. Nincs vége, a következő ötkarikás megméretésnek való nekigyürkőzésre a korábban megszokott időtartam helyett mindössze három esztendő maradt. Tehát itt is merőben új megközelítések, feladatok sorjáznak majd.
Tekintélyuralmi vonásokat felmutató rendszerek gyakori jellemzője a sport, elsősorban az élsport megszállása, kisajátítása. Olimpiai érmekkel, futballsikerekkel igyekeznek kiélni görcsös önigazolási kényszerüket. Viszonylag olcsó, hatásos, még ha nem is tartós eszköz a népámításhoz. Maradjunk hazai pályán, és áthallás se essék: a helsinki 16 olimpiai aranyéremre, labdarúgóink 1938-as és 1954-es világbajnoki ezüstjére gondolok. Javaslom, felhőtlenül örüljünk tokiói olimpiai sikereinknek, reménykedjünk, szurkoljunk, hogy labdarúgó válogatottunk képes lesz kijutni a legközelebbi világbajnokságra.
Ám lennének itt és most egyéb, legalább ennyire fontos teendők. Elsőként a pandémia okozta kényszerű tespedés felszámolása, a lakosság fizikai aktivitásának helyreállítása, majd a korábbi szint meghaladását elősegítő feltételek, ösztönzők megteremtése. Konkrétabban: az elmaradt testnevelési órák, diáksport foglalkozások, edzések, mérkőzések, versenyek, túrák, sporttanfolyamok mielőbbi felélesztése, az ebből fakadó lelki-fizikai erőgyarapodás és örömök megélése. Nem utolsó sorban pedig új, vonzó kezdeményezések kiötlése, támogatása.