Nem azzal büszkélkedik a „kollega” – higgyék el: az idézőjel indokolt -, hogy a Fideszben fegyelem van, hanem azt akarja elhitetni, hogy a kormánypárt egy vitatkozó társaság. És ennek igazolására a Matolcsy-Varga Mihály csörtéket említi, mint egy teljesen normális dolgot, hogy két notabilitás a nyilvánosság előtt igyekszik lejáratni a másikat.
Nyilván nem könnyű megfejteni, milyen kremlinológiai magyarázat állhat amögött, hogy a jegybankelnök a kormány lapjában rugdossa a pénzügyminisztert, sőt az utóbbi időben magát Orbán Viktort is, azt azonban biztosra vehetjük, hogy mindez nem a párt vitatkozós jellegéből fakad. Pedig azt is állítja „kollega”: nem igaz az az ellenzéki vád, miszerint a Fideszben mindent Orbán Viktor dönt el. Mert ha így lenne, akkor nem engedné, hogy Matolcsy bírálja őt a Magyar Nemzetben. Sőt: hogy egyáltalán bírálja őt.
Pedig ez itt a lényeg: Orbán valamiért megengedi ezt a vitát. És ebben a hiteles elemzők között nincs is vita, legfeljebb a megfejtést nem tudja senki. Nekem sincs rá érvényes megoldásom, azt azonban egy pillanatig sem hiszem, hogy a Fideszben általános és normális, hogy vitatkoznak a tagok – nota bene: a vezetők – egymással, ráadásul a nyilvánosság előtt. Ebben a pártban ugyanis régóta nincs vita. Azok, akik megkockáztattak valami hasonlót, elég gyorsan ki lettek penderítve, vagy tanulópályára lettek küldve.
Azt állítom: bizonyos mértékig ez így van rendjén. Egy párt akkor tud működni, a kitűzött céljai felé haladni, ha fegyelem van, a beosztottak elfogadják a vezetés döntéseit, és nem a saját fejük után mennek, vagy a gyakorlatban kérdőjelezik meg a döntés helyességét. Jól tudjuk, hogy az ellenzéki pártok egynémelyikében tapasztalni hasonló elhajlásokat, erős kérdőjeleket állítva a választók elé. Szóval nem azzal van a baj, ha egy alakulat élén döntésképes vezető áll, és azzal végképp nincs, ha a tagság nem azzal van elfoglalva, miként tud más irányba menni, mint amit a Vezér diktál. A baj azzal van – az egyik oldalon -, ha állandó viták kísérik a döntéseket, illetve – a másik oldalon - ha egyáltalán nincs vita, minden kérdés felcsúszik a legfelső szintre, azaz Orbán Viktorhoz.
És talán még ezzel sem lenne semmi bajunk, ha az adott Vezér nem így tekintene le országa népére: vitát mímelne, valójában a kezében tartana mindent, egyeztetések, valódi, nyilvános, és háttérrel szolgáló viták nélkül vezetné az országot. Márpedig Orbán ezt teszi. Nemcsak saját pártjában nem engedi, hogy bárkinek önálló véleménye legyen – beleértve a „kollegákat” is -, de az ő rendszerén kívül lévők véleményét is elfojtja.
És hogy még véletlenül se fordulhasson elő ilyen, az egész intézményrendszert szolgalelkű emberekből állította össze; olyanokból, akik már régen megtanulták a leckét. Tudják, hogy csak egyféle vélemény van, és az nem lehet a sajátjuk. Így tud a Fidesz elnöke keresztül verni mindent, amit csak elképzel, és így tudta lebontani a jogállamot, hogy a helyére egy pszeudo jogállamot építsen.
Viták nélkül.