A legfontosabb kérdés most kétségtelenül az: fizetésképtelenné válhat a fővárosi önkormányzat?
Az első féléves adatok alapján minden kétséget kizárva kijelenthető: ha nem avatkozunk most közbe, a fővárosi önkormányzat az év végére fizetésképtelenné válik. Ezt elkerülendő alaposan bele kell nyúlnunk a költségvetésbe. De így is maradt két nagy kockázati tényező, amelyek a városvezetéstől függetlenül továbbra is fennállnak. Az egyik a közösségi közlekedés számára a költségvetési törvényben biztosított 12 milliárd forintos támogatás, amely még mindig nem érkezett meg, így most az önkormányzat előlegez havi egymilliárd forintot a BKK-nak. Abba most ne is menjünk bele, hogy a szolgáltatás biztosításához – jegyárbevételen túl - szükséges 120 milliárdnak alig 10 százalékát fedezné csak ez a támogatás, ha megkapnánk. Úgy tűnik, hogy a szokásos jogi és pénzügyi ellenjegyzés mellé a kormány beiktatott egy politikai ellenjegyzést is, ami mintha hiányozna, holott az összeg szerepel a költségvetési törvényben. A másik kockázati tényező a járvány. A negyedik hullám intézményekre és a közösségi közlekedésre gyakorolt hatásait egyelőre megbecsülni sem lehet. Ezekkel nem számolva látok egy szűk mezsgyét arra, hogy folyószámlahitel tartozás nélkül zárjuk le az idei évet. De ha a fenti két tényező közül bármelyik is érvényesül, akkor kezelhetetlenné válik Budapest pénzügyi helyzete.
A fővárosnak már most folyószámlahitelhez kellett folyamodni a fizetőképesség megőrzéséhez?
Éppen most jutottunk el oda, hogy hozzá kell nyúlni a 25 milliárd forintos folyószámlahitel-kerethez. A legfrissebb számokból azt látom, hogy minden működésre fordítható állampapírunk és készpénzünk elfogy szeptember 4-re, így onnantól kezdve folyószámlahitel-keretből működik a város. Ha minden jól megy ez csak két hétig tart, mivel megérkezik az iparűzési adóelőleg második része. Onnantól viszont újra csak apasztjuk a pénzt. Év végére a végszámla bizonyos áldozatok árán kihozható nullára. Ha viszont nem érkezik meg a normatíva, vagy újabb lezárások lesznek a járvány miatt, akkor sok milliárdos hitellel indítjuk a jövő évet, ami sértené a gazdasági stabilitási törvényt.
Előfordulhat, hogy a város nem tudja kifizetni a béreket?
Bérekkel, munkahelyekkel nem lehet szórakozni. Olyan nem lesz, hogy a munkavállalóink nem kapják meg a bérüket. Ha technikai értelemben csődhelyzet állna elő, akkor sokkal inkább a kormánynak fizetendő pénzeket kellene visszatartani, ha már ők is ezt teszik.
Tarlós István ex-főpolgármester szerint a főváros az iparűzési adó megfelezését leszámítva nem kap kevesebbet, mint az ő idejében, a városvezetés panaszkodása csupán választási kampány-fogás.
Nézzük a számokat! Tarlós idején 10 milliárdot kellett szolidaritási hozzájárulás címén befizetnie a fővárosnak, az idén 35 milliárdot. A 12 milliárdos közlekedési normatíva első része augusztusra mindig megérkezett a fővárosi számlára, most még a támogatási szerződést se írtuk alá, az iparűzési adó megfelezése 17 milliárdos elvonást jelentett. Az, hogy ez önmagában nem állította fejre az önkormányzatot annak köszönhető, hogy a magasabb inflációs környezet és az iparűzési adóbevételünk jelentős részét kitevő nagyvállalati kör gazdasági teljesítménye a vártnál kisebbet csökkent. Ezáltal hozni tudjuk a költségvetésben tervezett 139 milliárdos ipa bevételi összeget. De nézzük a főösszegeket: 2019-ben, az utolsó Tarlós-évben 236 milliárdos bevételhez 216 milliárdos kiadási oldal társult, míg 2021-ben 217 milliárd bevételből 291 milliárd forintos kiadást kellene fedezni. A kiadás növekedésének oka a szolidaritási adó 25 milliárdos növekedéséből, a közösségi közlekedésre költött plusz 28 milliárdból, valamint a 2020-as béremelésből, az intézmények infláció miatti magasabb működési költségéből, illetve a járvány miatt elmaradó bevételek kompenzációjából adódik össze. Csupán az élelmiszerek drágulása 300 milliót vett ki a kasszából, hiszen az idősotthonokban nem csökkenthetők az adagok. Az előző főpolgármester által mondottak tehát adatokkal nem támaszthatóak alá.
A volt városvezető azt se érti, hogy hová tűnt az a 200 milliárd, amit a kasszában hagytak.
Úgy mondják ezt, mintha lett volna más opció. Talán felmerült, hogy hazaviszik? Sokszor elmondtuk már, de úgy látszik nem elégszer: az itt hagyott összeg java része kötött célú támogatás volt, amelyet egy-egy beruházás, például a Blaha Lujza tér átépítésére vagy az uniós programokra kapott az önkormányzat. Az a pénz másra nem költhető el, így nem vásárolhatunk belőle benzint a BKK buszokba. A költségvetésben szereplő 83 milliárdos hiányt eleve a meglévő szabad felhasználású pénzekből akartuk fedezni. Eredetileg ebből 68 milliárdot a működési hiány kiegyenlítésére, a többit a projektekhez szükséges saját forrás előteremtésére költöttünk volna. Csakhogy a fentebb említett elvonások és emelkedő költségek miatt a tervezetthez képest többet visz el a működés. Így néhány feladatot át kellett tolnunk a jövő évre, ami egy kicsit hazardírozás, hiszen sokkal jobb helyzetben jövőre sem leszünk, bár az iparűzési adót remélhetőleg teljes egészében megkapjuk majd, de így is egy hólabdát kezdünk el görgetni magunk előtt.
Ezek szerint vannak olyan projektek, amelyeket az elszálló működési költségek miatt nem tudtak megkezdeni?
A beruházások elkezdődtek, de részben főként a járvány miatt nem a várt ütemben haladnak, lásd Térköz pályázatok, vagy a projektgazdával meg tudtunk állapodni arról, hogy a fővárosi támogatás egy részét csak jövőre folyósítjuk, mint például a Széna tér felújítása esetében. A II. kerület hozzájárult, hogy az ígért 700 millióból 300 milliót csak jövőre adjunk oda. De legalább össze lehet hangolni a kivitelezést más lezárásokkal együtt járó beruházásokkal. Nincs olyan projekt amit töröltünk vagy leállítottunk volna. Helyette 65 ponton módosítjuk az idei költségvetést. A korrekció esetenként egészen kis összegre, például 9 milliós tételre vonatkozik, de az utolsó fillérért is le kell hajolnunk. Nagyon jól jött, hogy az új patkányirtási szerződéssel 201 milliót tudtunk megspórolni a korábbival megegyező intenzitású rágcsálómentesítés mellett. Összesen 23,73 milliárd forintot kellett működésre előteremtenünk. A cégeink osztalékából, illetve a korábban megvalósult projektek uniós forrás terhére elszámolásából sikerült 3,15 milliárdot előteremtenünk. Az általános tartalékkeretből 13,5 milliárdot tettünk át működésre, így bármi történik 400 milliónk van váratlan problémák megoldására. De még így is hiányzott 7,1 milliárd forint: ennyit kellett 65 tétel bolygatásából elővarázsolni. Az öt fővárosi fenntartású színházzal például abban állapodtunk meg, hogy az utolsó negyedévre félpénzt kapnak, amit majd januárban pótolunk ki.
A BKV szintén hónapról-hónapra kevesebbet kap a működésre, az igazgatósági ülésen már felmerült, hogy ez a karbantartások csökkentése miatt veszélyezteti az üzembiztonságot, előbb-utóbb nem lesz működőképes busz, amit kiküldhetnének a forgalomba.
A cég jegyárbevétele drasztikusan csökkent: 34,8 milliárd helyett 2021 első félévében alig 18 milliárd jött be és illúzió lenne azt hinni, hogy ez a második félévre beavatkozás nélkül felpörög. A teljes hiányzó összeget nem tudtuk pótolni, a BKK így is 13,5 milliárdos extra működési támogatást kapott. Ezenfelül hozzájárultunk, hogy a BKV 4 milliárd forint értékű szállítói számla kifizetését átütemezze jövő évre. Az, hogy a BKV ki tud-e állítani buszt vagy sem, az ettől szinte független. A járművek amortizációs költsége évi 16-20 milliárd forint, amit a jegyárbevételből képtelenség előteremteni, a tulajdonos fővárosnak pedig évek óta nem telik ennek pótlására. Az öreg buszok működtetése egyre többe kerül, nem beszélve a káros környezeti hatásokról. Az állam ebből semmit nem kíván átvállalni. Miközben a volántársaságok buszparkját folyamatosan cserélik központi forrásokból, a BKV esetében még ahhoz sem járulnak hozzá, hogy ezt hitelből megtegye.
Elkészültek a fővárosi cégek első féléves pénzügyi beszámolói, mennyire sötét az összkép?
A lezárás időszakához képest javultak a számok, de még mindig messze elmaradnak a korábbi évektől. A budapesti fürdőtársaság például a járvány előtt osztalékfizető volt, tavaly viszont 1,5 milliárd működési hitelt kellett adnunk a cégnek a fizetőképesség fenntartása érdekében, amelyből az idén csak 700 milliót tudnak visszafizetni. A társaság a korábbi 7,3 milliárdos első féléves bevétel helyett az idén alig 700 milliót tudott beszedni. Ezenfelül a Rác fürdő felszámolói költségére is elmegy 1,35 milliárd forint, ezt is az önkormányzat kénytelen megelőlegezni a cégnek. Az állatkert bevétele 746 millió forintról 244 millióra apadt. Mindebből sajnos az következik, hogy a korábban tervezett szükséglet vezérelt költségvetés helyett ismét át kellett állnunk a fiskális szemléletre, hiszen a fővárosnak ellentétben az állammal, nincs forrásteremtő képessége. Továbbra is vallom, hogy a járványon nyerő szektorok nagyvállalatainak megadóztatását célzó fővárosi javaslat gazdaságfilozófiailag helyes lépés lett volna, de a kormány nem járult hozzá. Miközben az állam alkalmazza ezeket az eszközöket, hiszen tavaly nominálisan nőttek az állami adóbevételek, vagyis a cégek és a lakosság is többet fizetett be a központi költségvetésbe. De a hitelfelvételnél és az uniós források esetén is kettős mérce érvényesül: a főváros hiába kérte a kormány hozzájárulását egy rendkívül kedvezményes kölcsönhöz, nem kapta meg, Az uniós helyreállítási alap felhasználásra vonatkozó javaslatainkat pedig egy az egyben lesöpörték az asztalról. A partvonalon kívülről bekiabáló kamarák és a kormány is a meglévő vagyon felélésére buzdítja az önkormányzatokat, ami hosszútávon fenntarthatatlan. De még ha akarnánk, akkor se adhatnánk el mondjuk a feleslegessé vált ingatlanjainkat, mert akkor hirtelen lelassulnak az ehhez időnként szükséges hatósági folyamatok, például a telekalakítási és lehatárolási eljárások, így az értékesítési idő elképesztően megnyúlik. Az idén várhatóan ingatlanértékesítésből is 3,6 milliárddal kevesebb folyik be.
A takarékoskodás hatása már a lakosság számára is láthatóvá vált, a köztéri szemetesek negyedét leszerelték, sokan kritikusnak találják a köztisztaságot és a közbiztonságot. Mi várható ezen a téren?
Nyilván van ezeken a területeken teendő. A közbiztonság megteremtése viszont a rendőrség feladata, nekünk erre nincs jogkörünk, ráadásul a nagy közterek, mint például a sokat emlegetett Örs vezér tér több önkormányzathoz tartozik. A köztisztaságra sokkal többet költenénk, de a nincsből sajnos nem lehet. A cégektől hatékonyságnövelést várunk, a Fővárosi Közterület-fenntartónál (FKF) vannak modellértékű programok, mint például a faltól-falig takarítás.
Kerülhet-e rosszabb helyzetbe finanszírozási szempontból a hulladékgazdálkodás tervezett koncesszióba adása után az FKF?
Láttunk már sok csodát. Hirtelen előkerülhet egy cég, amely az FKF helyére lépve átveszi a fővárosi hulladékszállítást. Ehhez azonban elképesztő géppark és többezres munkavállalói létszám kell. Az igazi probléma az, hogy az FKF most sem kapja meg azt a pénzt a díjakat beszedő állami kukaholdingtól, amit a fővárosiak a szemétszállításért kifizetnek. Az FKF akkor tud az új hulladékkezelési rendszer részese lenni, ha ezt hiánytalanul megkapja. Én nehezen fogadom el azt, hogy egy tipikusan állami feladatot miért kell kiszervezni egy magántársaságnak. Éppen a kormány szokta azt mondani, hogy vannak stratégiai területek, amelyeket az államnak kell ellátnia, a hulladékgazdálkodás épp ilyen. Az nem érv, hogy a kukaholding életképtelen. Tényleg az, de erre nem a privatizáció a legjobb megoldás.
Fürjes Balázs államtitkár egy tavalyi Fővárosi Közfejlesztések Tanács (FKT) ülésen azzal állt elő, hogy a kormány 60 milliárd forint értékben vállal át fővárosi beruházásokat. Hol tart ezeknek a projekteknek az átvétele?
Már a felajánlás is zavaros volt, hiszen nem volt világos, hogy mit és miként vennének át. Bár az eredmény szempontjából ez mindegy is, hiszen semmi sem teljesült a vállalásból. A biodóm eleve állami finanszírozású projekt volt, amellyel azóta se történt semmi. Az állagmegóvás és az őrzés azonban komoly pénzeket emészt fel, így a főváros heteken belül új javaslattal áll elő. A kelenföldi intermodális csomópont és a budai fonódó eredetileg szerepelt a helyreállítási alapból megvalósítandó projektlistán, de azután mindkettőt törölték onnan. A rakpart-megújítás tervezését a főváros fizeti, az állam a kivitelezésbe szállna be, legkorábban 2022-ben. A Lánchíd felújítására ígért 6 milliárd forint első, 3 milliárd forintos részlete sem érkezett meg. A gellérthegyi siklónál már követni sem lehet a kormányt. Egy korábbi határozat közösségi beruházásként határozza meg a projektet, most már magán, illetve ppp beruházásról beszélnek, de valójában ebben se történt előrelépés. A kormány eddig egyetlen fillért se adott ezekre a projektekre. A főváros kezdeményezni fogja az FKT összehívását, bár az uniós források felhasználására alakított munkacsoport sem ülésezik valami gyakran. Így a városvezetés továbbra is keresi a lehetőséget a közvetlen uniós források elérésére.
A hajléktalankórház jövőjének tisztázására is alakult egy munkacsoport. Ez jutott már valamire?
Elkészült a szakmai anyag, amelyet a napokban átküldünk Vecsei Miklós miniszterelnöki megbízottnak és a Fónagy János államtitkárnak, hogy az abban foglaltak szerint folytassuk a közös gondolkodást a hajléktalankórház jövőjéről.
Mire számíthat jövőre a főváros?
Meggyőződésem, hogy a kormánynak újra kellene gondolnia az önkormányzati alrendszer finanszírozását. Őszintén szólva nem hiszek abban, hogy ez a kormány hirtelen felébred és azt mondja: rendben, teremtsük meg a társadalmi újraelosztás új mechanizmusait. Budapestnek egyértelműen az az érdeke, hogy új kormánya legyen az országnak. Másrészt azt is gondolom, hogy véget kell vetni ennek a sok éve tartó, az előző városvezetés ideje alatt is működtetett húzd meg ereszd meg játszmának kormánytól, főpolgármestertől, pártállástól függetlenül. A működéshez szükséges források stabilizálása az összes önkormányzat esetében szükségszerű. Az uniós ciklus végén az is ki fog derülni, hogy az elnyert támogatás nem elegendő az elindított beruházásokra, ha a kormány nem segít, akkor félkész torzók tucatjai lepik majd el az országot, települések tucatjai fognak véglegesen eladósodni és teljesen felélni a vagyonukat pártállástól függetlenül.
