Brúnó apja képkeretező. Nagyvonalú. Nagy vonalakban se számolja, mennyit kell leszámolnom a keretezésért. Néhány festményemért bekeretezne engem is.
Brúnó tizenöt éves, középiskolás. Termete nyárfa, haja rókabunda, arca skatulya. Osztálytársai heccből összekötözik kezét-lábát, leragasztják száját. A vécéajtót rázárják. Brúnóra a frászt hozzák, egy óra múlva kiszabadítják.
Brúnó elveszíti anyját, apját. Én a képkeretezőmet. Brúnó örökli szülei házát, autóját. Árva. Nincs egy árva rokona, barátja se. Brúnó magának való. Magának okoz fejtörést, kéz és lábtörést.
Elesik. Egy lányba botlik. A lány százlábú, százkarú, hétfejű. Szilikonszájat, szilikonállat, szilikonmellet akar. Brúnó eladja szülei autóját, kifizeti barátnője szilikonállatkertjét.
- Gyere feleségül hozzám.
- Majd meglátjuk! Fűthető, hűthető úszómedencét akarok márványkerettel. -
Szól magaslóról, foghegyről a szilikonlány.
Brúnó eladja szülei házát. Az építést fizeti. Mindenért megfizet. Mindenre ráfizet. Készül a feszített víztükrű medence. Elfogy a keret, hiányzik a márványkeret.
- Brúnó, minek neked márványkeret, nem elég a megmaradt képkeret?!
Brúnó beáll katonának, megy Afganisztánba békefenntartónak, az újjáépítési csoport tagjának. Afganisztánban 1385-öt írnak, nálunk 2006-ot. Afganisztán Földre vetített szomorúság. Kopár, kietlen, sivár. Felszállnak a járművekre, indulnak Baghlan tartományba, a táborba. Az út kiszáradt folyómeder. Ötven fokos napfényaszalóban Brúnó megy húszkilós repeszálló mellényben, teljes fegyverzetben. Társaival százharmincnyolc kilométert kell megtennie. Tizenhárom óra múlva megérkeznek.
Brúnó barátnőjére gondol. Hívná mobilon. Porvihar van. Nincs térerő.
Brúnó gépjárművezető. Indul a szürke kőrengetegúton. Az aszályvidéken ennivalót osztanak. Tizenkét órát vezet. Este hívná barátnőjét. Nincs térerő.
Brúnó másnap egy szerpentinúton indul. Mindkét oldalról tátott szájú szörnyetegszakadék. A helybeliek kutakat építenek. Brúnó társait viszi a városba, vigyázzanak az aszalt magyar katonákra, sok afgán munkásra.
Brúnó este hívná barátnőjét. Porvihar van. Nincs térerő. Másnap indul a hegyek kőrengetegén felfelé. Gyöngyözik a homloka. Mire kétezer-nyolcszáz méterre ér, izzadtságcseppek fagynak arcára. Havas a hegytető.
Brúnó este sms-t ír barátnőjének. Nincs válasz. Nincs térerő. Éjjel a járművek mellett alszanak.
Brúnó indul. Porviharörvények között vezet. Sátrat, takarót, ruhát, kályhát osztanak a menekülteknek, ne fagyjanak meg. Este ül a teherautó mellett. Nem szól. Nem veszi kezébe a mobilt.
Brúnó indul. Katonatársai iskolákat látogatnak. Az iskolák sátrak. A gyerekek, a tanítók kilométereket gyalogolnak, hogy iskolasátrukba jussanak. Kitömött nejlonzacskóval fociznak. Integetnek a katonáknak. Labdát kérnek, de füzetet, golyóstollat, eleséget is kapnak. Meg vizet: nehogy kiszáradjanak.
Brúnó este ül a táborban. Öngyilkos merénylők pusztulnak, pusztítanak. Menni kell haza, letelt a hat hónap. A hitel nem. Szilikonlány tartja a bukszát.
Brúnó brummog. Két év múlva visszamegy békefenntartó katonának. Afganisztánban 1387-et írnak, nálunk 2008-at. A muszlim év 354 napból áll. A napok napnyugtakor végződnek, kezdődnek.
Brúnó napnyugtaéjfélkor ül a táborban. Tűzszerész honfitársára gondol. Egy robbanó szerkezetet hatástalanított. Elveszett a teste, szétroncsolódott mindene. Érkezett egy másik tűzszerész. Neki is ez lett a végzete.
Brúnó agykoponyája filmvetítés. A jövőből jön vetítés: 1389-ben, avagy 2010-ben indul haza egy magyar konvoj. Irány Mazari Sharif, reptér. Afgán lázadók három irányból lőnek. Telibe találnak gránáttal egy páncélozott gépjárművet. Egy katonanőnek, aki férje után jönne haza, nincs többé teste, szétroncsolódik mindene. A sebesültek közül egy az élet-halál ösvényén remél. Gránátrepeszektől szabdalt testtel, még két napig él. Brúnó napnyugtaéjfélkor ül a táborban.
Agykoponyája filmvetítés. A jövőből jön vetítés: 2021-ben az amerikai békefenntartók kivonulnak Afganisztánból. A tálibok bevonulnak az országba kapásból. Minden a feje tetejére áll, menekül ki merre lát.
Brúnó agykoponyája filmvetítés. 2008-ból, jelen idejéből jön vetítés. Brúnó hívná barátnőjét. Nem sikerül. Fagyott izzadsággöröngyök gurulnak szívére.
- Aki szeret minket, akkor is hallja szavunkat, ha nincs mellettünk. Brúnó, beszélj, üzenj! Meghallja szavadat a messzeségből is, aki hallani akar téged. - Szól a tábori lelkész.
Brúnó barátnőjének küldi fizetését. Hat hónap múlva hazajön. Brúnó térdre roskad a szilikonlány előtt.
- Gyere hozzám feleségül.
- Nem érdekelsz. Állandóan brummogsz, nem kellesz. Kívül tágasabb! - Vágja oda foghegyről a százlábú, százkarú, hétfejű szilikonlány.
- Neked adtam örökségemet. Neked adtam fizetésemet. Azt mondod, kívül tágasabb?!
- Ki kérte? Te tukmáltad rám! Nem is kellett igazán! Te akartál a pénzzel magad mellé kötni, ne merészeljelek elhagyni. Szedd a sátorfádat, vidd a családfádat!
Brúnó összeszedi maradék reményét, maradék merészségét.
- Megkértem a kezedet. Azt válaszoltad, meglátjuk. Azt hittem, hozzám jössz. Azért adtam neked mindenemet.
- Brúnó, te micsoda egy számító ember vagy! Számításból adtad nekem mindenedet. Ne mondjam többször, eredj!
Brúnó árva. Nincs egy árva rokona, barátja se, világgá megy. Összekötözött ember. Bánattól összekötözött butaságember.
- Brúnó, az iskola vécéjében az a megkötözés, nem volt más, mint figyelmeztetés! Kiszabadítottak. Most te szabadítsd ki magad az élet mellékhelyiségéből!
