Tíz év sem lesz elég a londoni holokauszt emlékmű létrehozásához, hiszen David Cameron volt miniszterelnök 2013-ban, a lib-kon koalíciós kormányzás idején kezdeményezte, most nyáron végre áldását adta a konkrét tervre az illetékes lakásépítési, közösségi és önkormányzati tárca, ám az építkezés nem kezdődik el a jövő év előtt és csak 2025-re fejeződik be. Ha egyáltalán, mert a nagyszabású, nemes projektnek legalább annyi az ellenzője, mint a támogatója. A 2020-ban megrendezett hathetes konzultáció során néhány zsidó vezető, holokauszt túlélő, maga a helyszínért felelős westminsteri önkormányzat és más közösségi csoportok is ellenkezésüknek adtak hangot.
A 100 millió fontos költségvetésű, ingyen látogatható, de adományokra támaszkodó emlékhely és oktatási központ a brit egyházi és világi hatalom szívében, a westminsteri parlament, az anglikán apátság, a katolikus székesegyház, a Buckingham és a St James' palota közvetlen közelében helyezkedik majd el, a Temze-parti Victoria Tower Gardens-ben. Az emlékhely megtervezésére kiírt pályázatra a világ legismertebb építészei és építészeti konzorciumai jelentkeztek. A nyertes a Sir David Adjaye vezette csapat lett, melyhez az izraeli Ron Arad is csatlakozik, aki a képzőművészet, az építészet és a formatervezés világában egyaránt otthon van. Sir David, a ghanai-brit építész arról ismert, hogy "közösséget szolgáló projektjeit művészi érzékenysége és erkölcsi világképe egyszerre szövi át". Accrában, Londonban és New York-ban működtetett irodáinak tevékenysége rendkívül széles skálán mozog, de amire Sir David talán a legbüszkébb, az a washingtoni National Museum of African American History & Culture, amit a New York Times 2016-ban az Év kulturális eseményeként könyvelt el.
A közösségek minisztériuma "erőteljesnek és jelképekben gazdagnak" tekinti a helyszín kiválasztását, a westminsteri palota közelében, bár elismeri, hogy a Victoria Tower Gardens "nyitott teréből valamennyi el fog veszni és funkcionalitása is megváltozik". A tárca minisztere, Robert Jenrick felesége révén holokauszt-túlélők családjához tartozik, gyermekei vallásos zsidó nevelést kapnak. Kiábrándító, hogy a konzervatív politikus az emlékmű jóváhagyását követően halálos fenyegetésekben és antiszemita szitkozódásokban részesült. Reményei szerint a központ "mindenki számára lehetővé teszi majd, hogy elmélyedhessen itt gondolataiban, emlékezhessen és tiszteletét fejezhesse ki mindazok iránt, akik vallásuk vagy etnikai hovatartozásuk miatt szenvedtek, életüket vesztették. Az oktatási részleg pedig a jövő nemzedékeinek nyújt ismereteket az antiszemitizmusról, megértetve, hová vezet, - ha nem fékezik meg, - a vallási gyűlölet". Ahogy a pályázat nyertesei a Népszavához eljuttatott rövid nyilatkozatukban fogalmaztak: "Mélységesen boldogok vagyunk és nagyra értékeljük a kormány döntését a holokauszt emlékmű és oktatási központ megvalósításáról. A tervező iroda teljes teamjének meggyőződése, hogy ez az együttes kulcsfontosságú értéket képviselhet a következő generációk életében. Az intézmény bizonyítéka lesz annak, mennyire fontos, hogy egy társadalom elismerje az általa elkövetett hibákat".
A tervért lelkesedők közé tartozik Marie van der Zyl, a Brit Izraeliták Képviselői Tanácsának elnöke, aki fontosnak tartotta kiemelni, hogy "ugyan a holokauszt elsősorban a zsidóságot sújtotta, a nácik elvetemülten üldözték a roma és a meleg közösséget, illetve a fogyatékkal élőket is. Az új emlékmű az ő tragédiájukra is ki fog térni, és az üzenetek, tanulságok hatásos figyelmeztetésként szolgálnak majd arról, milyen univerzális értékeket, tisztességet és igazságosságot kell egy demokratikus, felelősségteljes társadalomnak képviselnie állampolgárai felé".
A Népszava londoni tudósítójának megkeresésére Lantos Péter professzor, neuropatológus, regény- és drámaíró, aki 2020-ban a holokauszt oktatás és felvilágosítás területén kifejtett tevékenységéért elnyerte a rangos British Empire Medal (BEM) érdemrendet, kifejtette, hogy "ugyan a holokauszt emlékközpontot valamennyi politikai párt és a közvélemény nagy része egyaránt támogatta, megszólalt néhány tiltakozó hang is. A támadások két irányból érkeztek. Az egyik csoportnak az volt a kifogása, hogy a holokausztról már kielégítő mértékben megtörtént a megemlékezés, különösen az Imperial War Museumban. Ahogy erre elnevezése is utal, ez a hatalmas múzeum a Brit Birodalom által megvívott háborúkra koncentrál. Az óriási gyűjteménynek a holokauszt csak egy viszonylag kis részét foglalja el. A legfőbb érv úgy szól, hogy az Egyesült Királyság nem pusztán nem vett részt a zsidóüldözésekben, hanem éppen ellenkezőleg, harcolt ellenük. Mi szükség van ebben az esetben egy emlékműre?" - idézte Lantos professzor a kétkedők kérdését.
- A tiltakozók másik része arra hivatkozik - fejti ki Lantos professzor, - hogy a helyszín, a Victoria Tower Garden szerény méretű zöldterület, melyen máris több kulturális-művészeti objektum található, köztük Rodin Calais-i polgárok szobra. Bár a holokauszt emlékmű túlnyomó része a föld alá kerül, a bejárat megzavarja a tér harmóniáját, megváltoztatja a park jellegét, és fáktól, növényektől fosztja meg ezt a kis oázist. Mindemellett potenciális terroristákat vonzhat a westminsteri parlamenthez közeli máris zsúfolt térbe. A kiválasztott helyszín védelmezői ugyanakkor úgy vélik, éppen a demokráciával, a barbarizmus elleni fellépés oltalmazójával való szoros összefonódása az erőssége.
Hosszú viták és megszámlálhatatlan konzultáció után végre megszületett az építési engedély. Lantos Péter szerint az "e mellett szóló döntő és nyerő érv az lehet, hogy a növekvő antiszemitizmus, idegengyűlölet és vallási intolerancia korában a holokauszt emlékmű és oktatási központ hatásosan fogja felidézni a múltat és erősítheti az elszántságunkat, hogy mindent elkövessünk a tragédia elkerülése érdekében. Mindig és mindenhol".
