A német RTL történelmet írt. A televíziózás történetében ugyanis sosem fordult elő, hogy nem két, hanem három kancellárjelölt méretteti meg magát. Ezúttal a szociáldemokrata Olaf Scholz, a kereszténydemokrata Armin Laschet és a zöldpárti Annalena Baerbock próbálta meggyőzni a választókat alkalmasságukról. Ez volt az első televíziós vita, ezt még további kettő követi a szeptember végén esedékes parlamenti választásig.
A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a viták kis mértékben döntenek arról, ki is lesz a kancellár, de egy-két százalékpontot jelenthet az adott párt számára. Angela Merkel első vitáján, 2005-ben, például Gerhard Schröder akkor még hivatalban lévő kancellár jobban szerepelt CDU-s kihívójánál, s végülis a voksolást, részben ennek is köszönhetően, majdnem döntetlenre hozta ki. A későbbi választások előtt tartott tévéviták azonban nem bizonyultak döntő jelentőségűnek főleg azért, mert Merkelt a választók hitelesnek tartották, őt látták a legalkalmasabbnak a kancellári tisztségre függetlenül attól, hogy kihívói milyen ígéretekkel kecsegtették a választókat ezeken a megmérettetéseken. Az is tény, a lebonyolítás módja sem ad igazán lehetőséget arra, hogy a jelöltek egymásnak essenek, de ez az arrogancia a német politikai kultúrában sincs benne.
A vasárnap esti tévévita nem csak a lebonyolítása miatt nevezhető rendhagyónak, hanem Merkel hiánya miatt is. Vajon ki lesz képes a kancellár örökébe lépni? Armin Laschet kirívó népszerűtlensége miatt eljutottak oda, hogy a vitákon már az SPD-s Scholznak van veszítenivalója. Épp vasárnap hozta ki az INSA ügynökség az újabb közvélemény-kutatását, amely szerint a szociáldemokraták már három százalékkal előzik meg a CDU/CSU-t. A vita tétje tehát ez is volt: folytatódik-e a Scholz-effektus? Vagy Laschet képes megfordítani a trendet? Illetve beleszólhat-e a versengésbe Annalena Baerbock?
A legnagyobb talány Scholz szereplése volt. A német sajtóban némiképp csipkelődve írnak kimért hűvösségéről, érzelemmentességéről. Gyakran Scholzomatnak nevezik arra utalva, hogy olyan, mint egy robot. A Spiegel egyik cikkében pedig így fogalmazott: „a férfi a hűtőházból”, az RTL műsorvezetője, Günther Jauch szerint olyan, mintha Buddha lenne. Scholz stratégiája nyilvánvaló: bár nem tartozik egy politikai tömörüléshez Merkellel, fellépésein azt sugallja, hogy aki rá voksol, az a folyamatosságra szavaz, ő is olyan, a biztonságra, kiegyensúlyozottságra törekvő személyiség, mint a kancellár. Sokakban joggal révedhet fel Merkel 2013-as mondása: „De hisz ismernek engem!” Scholz is azt közvetíti, mindenki tudhatja mire számíthatnak tőle, elvégre szövetségi pénzügyminiszterként már megismerhették. Valóban vannak hasonlóságok a kancellár és az egykori hamburgi polgármester között, míg azonban Merkel a magánbeszélgetések során impulzív, humoros, Scholz szűkebb körben is rendkívül tárgyszerű.
Most azonban éppen ez az objektivitás lett a legfőbb előnye. Ezzel vált a leghitelesebbé a jelöltek közül, és persze azzal, hogy a kampányban nem követett el olyan hibákat, mint Laschet (hahotázás az árvízkatasztrófa által sújtott településen az államfő beszéde közben), vagy Baerbock (megszépítette életrajzát, másoktól vett át passzusokat könyvébe forrásmegjelölés nélkül).
Aki tisztában van azzal, mit várhat Scholztól és nem remél tőle valami kiemelkedő showműsort, azt a televíziós vita megerősíthette abban: ő a legalkalmasabb kancellárjelölt. Képes távlatokban gondolkodni. Baerbockhoz hasonlóan változásokat is akar, például a klímavédelem tekintetében, de olyan gyökeres, túl nagy pénzeket felemésztő átalakításokra sem törekszik. Vagyis a realitásokból indul ki. Ugyan végig fapofával beszélt, talán csak Baerbockra pillantott időnként ironikus mosollyal, de minden témához valóban szakértői módon szólt hozzá, a kormány hiteles képviselőjeként. Laschet, már ami a fellépést illeti, pont az ellenkezője volt. Szüntelenül hevesen gesztikulált, mosolygott, mint egy joviális nagypapa, az érzelmeit nem palástolta, és – nyilvánvalóan tanácsadóira hallgatva – sokkal kezdeményezőbb, agresszívebb volt, mint máskor. Így akarta csökkenteni a lemaradását Scholzcal szemben, aki messze megelőzi mindkét jelöltet, ha azt a kérdést teszik fel a választóknak, melyiküket tartják a legalkalmasabbnak a kancellári tisztségre.
Csakhogy Laschet új arca komoly veszélyeket rejt magában. A szövetségi kabinet legnagyobbik pártja, a CDU elnökeként próbálja elhitetni a választókkal, hogy a kormány rossz döntéseihez semmi köze, ráadásul nyíltan bírálja azokat. Hiába volt élénk, éppen ez a kettős szerep idézte elő azt, hogy a tévénézők most sem tartották hitelesnek.
Hármójuk közül Baerbock okozta talán a legnagyobb meglepetést. Az utóbbi egy-két hónapban, komoly imázsproblémákkal küzdött, a Zöldeknél egyesek úgy vélték, jobb lett volna, ha a párt társelnöke, Robert Habeck indult volna kancellárjelöltként, most azonban megmutatta, hogy rendkívül felkészült. A két meglett úr mellett leginkább szorgalmas kislánynak tűnt. Az már más kérdés, hogy kellő habitussal rendelkezik-e ahhoz, hogy kancellár legyen.
Nehéz győztesről beszélni az első vita után. De az egyértelmű, hogy Laschet volt a vesztes. Nem sikerült beférkőznie a választók kegyeibe, túlságosan is átlátszó volt, hogy „a legjobb védekezés a támadás” attitűdje csak kampánytrükk. Eleinte mintha ő játszotta volna el a moderátor szerepét, Scholzot kérdőre vonta az afganisztáni tragédia miatt, Baerbockot pedig azért, mert szerinte nincs külpolitikai víziója. A tévénézők azonban joggal tehetik fel a kérdést: Scholznak tényleg nincs köze a kormányhoz? Vagy egy vitában nem arról kellene beszélnie, hogy neki milyenek a külpolitikai meglátásai?
A Forsa ügynökség első, 2500 fő által megkérdezett felmérése alapján Scholz nyerte a vitát, 36 százalék látta őt a legjobbnak, Baerbockot 30 százaléknyian. Laschetet csak 25 százalék tartotta meggyőzőnek. Még jobban teljesített a pénzügyminiszer a tekintetben, kit találtak a legrokonszenvesebbnek a nézők. Scholz itt 38 százalékot kapott, Baerbock 37-et, Laschet pedig csak 22-t. A kereszténydemokrata politikusnak nagyon nehéz lesz innen visszaverekednie magát, ami azért még mindig nem jelenti azt, hogy nem ő lesz a következő kancellár. A következő vitára szeptember 12-én kerül sor.
Az adóügyekről folyt a leghevesebb vita
A megmérettetés során a következő témákról esett szó.
Külpolitika: Főként Afganisztánról beszéltek, nem is volt igazán vita a jelöltek között a helyzet megítélését illetően. Ugyanakkor a harci drónok beszerzése körüli ütésváltásban Laschet azt állította, az erről szóló törvényjavaslat Scholz vezetése alatt elakadt a pénzügyminisztériumban. Mint a Süddeutsche Zeitung rámutatott, ez csak féligazság. Scholz valójában támogatja a beszerzést, de nyomás alatt áll saját pártja részéről, amely megosztott a kérdésben. Laschet azt is bejelentette, hogy létrehozza a Szövetségi Biztonsági Tanácsot, amely a kancellári hivatalban egyesítené a kül- és biztonságpolitikai minisztériumok hatáskörét.
A Balpárthoz fűződő viszony: a CDU/CSU a következő hetekben azzal támadhatja az SPD-t, hogy a választás után összefog a Balpárttal. Scholz közölte, nem ért egyet a Balpártnak a NATO-val és az EU-val kapcsolatos álláspontjával, de azt sem jelentette ki, hogy nem lépne koalícióra a tömörüléssel.
Járványügyek: Múlt héten heves vitát váltott ki Angela Merkel kancellár (CDU) terve, miszerint csak beoltott, gyógyult és tesztelt utasok szállhatnak fel a távolsági vonatokra és belföldi járatokra. Laschet kételkedett abban, hogy ez jogilag megengedhető és technikailag megvalósítható-e. Baerbock és Scholz szerint a válasz erre egyértelmű igen, a szigorúbb szabályok mellett foglaltak állást.
Megújuló energiaforrások: Laschet azt firtatta, hogy már olyan sokszor kitűztek ezzel kapcsolatos célokat, de sosem jutottak jelentősen előre. „Most már el kell kezdenünk” – hangoztatta. Más kérdés, hogy ez bizonytalanságot a kérdésben épp az általa vezetett a CDU/CSU idézte elő.
Adóügyek: E tekintetben volt a legtöbb vita. A CDU jelöltje a hagyományos uniós irányvonalat védte, miszerint a kereszténydemokraták és a keresztényszociális párt nem akar adóemelést. Az egyetlen konkrét intézkedés, amelyet Laschet bejelentett, a szolidaritási adó eltörlése volt. Scholz és Baerbock azzal vádolta Laschetet, hogy csak a magasabb jövedelműek terheit enyhíti. Baerbock elmondta, hogy a nagyon magas jövedelmű adófizetők szolidaritási pótlékának teljes eltörlése tízmilliárd eurójába kerülne a szövetségi kormánynak, ami pontosan az az összeg, amelyre a németországi gyermekszegénység enyhítéséhez szükség lenne. A költségvetési helyzetre való tekintettel Scholz szigorúan az adócsökkentés ellen emelt szót. Elmondta, a legmagasabb jövedelmi kategóriába esők adókulcsát 3 százalékkal kellene emelni.
Társasági adók: Laschet alacsony társasági adókulcs mellett kampányolt, hogy a hazai piacon működő német vállalatok ne vándoroljanak el. Németországban a vállalatok 30 százalékos adót fizetnek. Scholz elutasította a nagyon magas nyereséggel rendelkező vállalatok adócsökkentését.
Adósság: Az Unió és az SPD a járvány kitörése óta hatalmas adósságokat vállalt. Az év végére ezek összege eléri a 400 milliárd eurót. A visszafizetés néhány éven belül kezdődik. A Zöldek és az SPD növelni akarják a legjobban keresők terheit, hogy így töltsék fel a költségvetési tartalékokat. A CDU/CSU szerint a gyors növekedés hozhat elegendő adóbevételt a szolidaritási adó eltörléséhez, az adósságfék betartásához, a vállalatok tehermentesítéséhez és a klímasemlegesség felé való elmozduláshoz.
