Érdekes jelenség figyelhető meg a német kereszténydemokratáknál. Miközben a párt népszerűsége két közvélemény-kutató szerint 20 százalék felé közelít, az INSA-nál öt, az Ipsosnál négy, a Forsanál pedig két százalék a szociáldemokraták előnye a CDU/CSU-val szemben, az egyéni választókörzetek esélyeit is latolgató felmérések szerint ráadásul az előny még nagyobb, az uniópártoknál lelkesen veregetik Armin Laschet kancellárjelölt vállát, nem is kérdés, ő volt a legjobb a vasárnapi televíziós vitában, leiskolázta az SPD-s Olaf Scholzot, valamit a Zöldek jelöltjét, Annalena Baerbockot. Bár a Forsa a vitát értékelő közvélemény-kutatása nem éppen ezt támasztotta alá, azzal érvelnek, hogy júniusban a regionális választások előtt alulmérték a CDU-t, ráadásul a Frankfurter Allgemeine Zeitung által végzett nem reprezentatív felmérés szerint minden második megkérdezett Laschetet látta a legjobbnak. Az most mellékes, hogy a FAZ-t leginkább a keresztény pártok támogatói olvassák. A CDU/CSU-nál tehát nem egészen egy hónappal a választás egyfajta „dackorszak” jelentkezett, csakazértis az ő jelöltjük a legjobb, gondoljon bárki bármit.
Kétségtelen, hogy a felmérések nem tudták mindig megjósolni a pontos eredményt, de ők is azt hangoztatják, hogy csak a pillanatnyi hangulatot képesek felmérni. Akadtak nagy bukások is, teljesen félrevezető eredményt hozott például a Brexittel kapcsolatos népszavazás, vagy a 2016-os amerikai elnökválasztás előtti közvélemény-kutatás.
Ellen Ehni német újságíró, a Westdeutsche Rundfunk munkatársa úgy véli, emiatt nem lehet hibáztatni a közvélemény-kutatókat. „Pontosan ez a probléma: ezek a felmérések nem a választások kimenetelét jelzik előre, hanem az ország aktuális politikai hangulatát tükrözik.” Mint a Deutschlandfunknak elmondta, ezért is hibázik az újságíró, ha a felmérések alapján megjósolja, ez vagy az a párt győzedelmeskedik.
A szeptemberi választás előtt ráadásul kiszámíthatatlanabb a helyzet, mint valaha. Olyan gyorsan változtak a párpreferenciák, hogy a mostani felméréseket kivételes óvatossággal kell kezelni. A trend egyértelmű: a szociáldemokraták megerősödtek, a CDU/CSU pedig rendkívüli módon meggyengült. Ki gondolta volna például egy hónappal ezelőtt, hogy augusztus végére az SPD áll az élen, méghozzá több százalékponttal. A Forsa utolsó júliusi felmérése még 26 százalékon mérte az uniópártokat, a szociáldemokratákat pedig 15-ön, az INSA pedig 27-17 százalékon látta a CDU/CSU-t, illetve a szociáldemokratákat. Az uniópártok tehát egyetlen hónap alatt 6-7 százalékot zuhantak, míg az SPD ugyanennyivel erősödött. Csakhogy az ilyen gyors változás vissza is üthet, a közvélemény minden témára sokkal érzékenyebben reagál és az is lehetséges, hogy a következő hetekben olyan kérdések is előkerülnek, amelyek az SPD számára kellemetlenebbek. Nyilvánvalóan az uniópártok most egyre agresszívebb kampányt folytatnak és arra fognak koncentrálni, hogy azt bizonygassák: amennyiben az SPD nyer, úgy kancellárjelöltje, Olaf Scholz beveszi kabinetjébe a Balpártot.
Scholz valójában nem akarna egy baloldali koalíciót, de nem is zárja ki ennek a lehetőségét. Valójában „zsarolási eszköz” lehetne a kezében abban az esetben, ha pártja szerezné meg a legtöbb mandátumot. Így ugyanis könnyebben győzhetné meg az inkább az uniópártokkal koalícióra lépni kívánó FDP-t arról, hogy harmadik tagként lépjen be az SPD és a Zöldek koalíciójába. A baloldali koalícióra csak akkor lenne esély, ha Christian Lindner, a liberálisok elnöke mindenáron elutasítana egy Scholz által irányított kabinetet.
Ami pedig a közvélemény-kutatók további nehézségeit illeti, Thorsten Faas, a Mainzi Egyetem politológusa rámutatott, sok cég azért nem tudja pontosan felmérni a politikai széljárást, mert a felmérések készítésekor számos módszertani probléma merül fel. Ezek közé tartozik, hogy az egyes ügynökségek a német szavazók csak egy mintáját vizsgálja. Általában 1000-2000 emberről van szó. De a választásra 60 millió német jogosult, semmi garancia sincs arra, hogy ez a minta pontos adatokat szolgáltat. Az alapvető kérdés pedig: hogyan lehet elérni olyan embereket, akiknek a szavazással kapcsolatos döntései reprezentatívnak tekinthetők az összes választópolgárra nézve?
A legtöbb nagy németországi közvélemény-kutató cég telefonon próbálja elérni a választókat: a Kantar, a Forsa, a Forschungsgruppe Wahlen és a GMS kizárólag vezetékes telefonszámokat hív. Az Infratest Dimap csak 70 százalékban, a fennmaradó 30 százalék pedig mobilszám. Az Allensbach Intézet személyesen keresi fel az embereket, az INSA, a YouGov és a legfiatalabb iroda, a Civey pedig kizárólag online kérdezi az embereket. Megfigyelhető azonban: a választók egyre kevésbé mutatnak hajlandóságot arra, hogy megosszák pártpreferenciáikat a kérdezőbiztosokkal.
Az Infratest Dimap tehát az egyetlen olyan cég, amely nemcsak vezetékes, hanem mobilszámokat is hív. Vezetője, Michael Kunert azt állítja, hogy minden potenciális szavazót el tudnak érni. Kritikusan tekint azokra a versenytársakra, akik pusztán az online felmérésekre támaszkodnak. Elsősorban azért, mert az internetes válaszadásból sok idős kimarad, miközben a tapasztalat azt mutatja, hogy a biztos szavazók körülbelül harmada 60 év feletti.
A felméréseket a rejtőzködő szavazók is nehezítik, azok, akik a jobboldali populista Alternatíva Németország (AfD) pártra voksolnának. A 2016. márciusi három tartományi választáson nagyon alulbecsülték a pártot az eltérés nagyobb volt, mint a statisztikai hibahatár. De pont ennek az ellenkezője történt a legutóbbi három keletnémet választáson, amikor viszont jobbnak látták az AfD-t, mint ahogy valójában teljesített. Úgyhogy számos bizonytalansági tényező van, ezért is emelik ki a közvélemény-kutatók: mindenki csak fenntartásokkal fogadja megállapításaikat.
