A Luxemburg grófjában Lehárnál még úgy volt: „Gimbelem, gombolom, légy enyém, angyalom!” Ennek így semmi értelme, kit érdekelnek a gombok. Gombokat még vagyonkezelő alapítványba se érdemes átmenteni. Új szöveg járja, a „Stippelem, stoppolom”. Stop, Gyurcsány! Stop, Karácsony! Luxemburg úgysem a barátunk, a miniszterelnökük folyton nekimegy Orbánnak. A homofób törvényt sem értette, persze, hiszen maga is érintett ugyebár, csak hivatalosan nem mondjuk buzinak.
Azért a nótában vannak használható részek. A „légy enyém, angyalom” választás előtt nagyon is aktuális, az állampolgárok megnyerése mindennél fontosabb. Érezniük kell a gyengéd törődést: „a félelemre nincs okod” – na jó, ezt nem kell szó szerint venni -, „hiszen szeretlek, jól tudod”, biztosítja őket a hatalom. Csakis ezért tartja frissen a memóriánkat a rettenetes Gyurcsányról. Aki, képzeljék, még ma is krákog, ahelyett, hogy kussolna. Ott krákog Karácsony mögött, ezzel utasítgatja. Egy krákogás: hazaárulás, két krákogás: keresztényüldözés. A jó ég tudja, mit művel a saját felesége mögött, számára biztosan egész köhögőrohamot produkál. Hogy Jakabot és a többieket hogyan instruálja, arról még nem kaptunk tájékoztatást. Majd fogunk. Szerintem az orrát fújja, a fülét mozgatja vagy nyávog. Azért neki sem könnyű.
Szóval kell a stoppolás. Azért most, mert a Fidesz közleménye szerint „most jött el az idő a tiltakozásra, kicsivel később már késő lehet.” Jesszus. Megáll bennem az ütő, ha arra gondolok, mi van, ha nem kezdik el az aláírásgyűjtést szeptember elsején, csak mondjuk harmadikán. Már minden késő lett volna. És akkor bejön a Sajtóklub jövendölése: „Ha ez a csürhe győz, mindenkitől mindent elvesznek.” Remélhetőleg az így elzabrált jószágot szétosztják a csürhe tagjai között. Én a jóslatot megfogalmazó Bencsik bajuszpödrőjét szeretném. Isten bizony nem használnám, csak kultikus célokra, az a helyes jávorpálos bajuszka a hamiskás mosollyal mindig megnyugtat: ez csak mozi.
De szerencsére időben elkezdték. Még az állami vállalatok által támogatott CÖF is bekapcsolódik, jöhet tehát legálisan a közpénz is. Az első nap a Hír tévé ugyan elszúrta: „Hármasával írják alá a petíciót” - tudósított. Három, azért az elég satnya szám. Másnap a köztévé híradója korrigált: ”A standoknál már kora délután kisebb tömeg várta, hogy aláírhassa az íveket. Volt, aki azt mondta: a baloldali vezetéssel szemben a kormány most a nemzeti érdekeket képviseli.” Ha tehát tömeget látnak az utcán, nyugodtan álljanak be Önök is a sorba, ahogy egykor Moszkvában volt szokás, bármit árultak. Nagy valószínűséggel a standon éppen a nemzeti érdekeket képviselik.
Egyébként nincs ezzel semmi baj, hagyjuk a fideszes aktivistákat dolgozni. Akkor is, ha a dolog nem kölcsönös. Nem jó, ha bárki megsérti őket, a nevében én is szégyellném magam. Az aktivisták a dolgukat végzik, kampányban az utcai jelenlét helyénvaló. A baj azzal van, hogy a megbízóik mit tekintenek dolguknak. Úgy képzelik, nem a kormányzás a kötelességük (nem is nagyon fárasztják magukat a közfeladatok ellátásával), hanem az, hogy az ellenzék ellenzéke legyenek. Ha az ellenzéki létre gyúrnának, azt nem is bánnám, de persze épp a hatalom megtartásáról van szó. Ennyiben a stopkampány valóban a stoppolásról szól. Most akarják megstoppolni az utóbbi időben keletkező lyukakat a népszerűségükben, az állampolgárokkal való szótértésben. A budapesti előválasztást elszúrták, azt hitték, jelentéktelenségbe fullad magától az egész. Most levonták a tanulságokat. Nem engedhetik át az utcát és a hírfelületeket az ellenzéknek.
Nem hekkelnek: lejáratnak. A stopokban gyakorlatuk van. Mások haladnának előre, ők folyton leállítanának valamit. Nix ugribugri. Az előző országgyűlési kampányt bearanyozta a „Stop, Soros”, a törvény szempontjából nem túl nagy sikerrel. Azt épp most kellett európai hatásra visszaszívniuk, de a lényeg úgysem az volt, hanem a plakátok bevésődő képei: Soros és az ellenzék együtt bontja a kerítést. Előtte volt már „Állítsuk meg Brüsszelt!”, az is stoptáblákkal a plakáton. Kósa szokásos remek humorával le is szögezte: az MTA földrajztudományi intézete megállapította, hogy Brüsszel a helyén maradt, tehát a kampány eredményes volt. Ja. Kár, hogy az Akadémia intézetei viszont nem maradtak a helyükön.
Visszaélnek a népszavazás eredeti céljával is, miért ne élnének vissza a petíció alkotmányos intézményével? Annak eredeti funkciója az oly sokat emlegetett Aranybulla óta a hatalom (annak idején az uralkodó) befolyásolása. Kocsis Máté most azt mondja, ez az ellenzéknek szól, á, dehogy az ellustult híveiket mozgósítják! Érdekelne, ez esetben kinek fogják benyújtani? Esetleg nekem is mint ellenzékinek, ünnepélyesen átadják? Szóljanak előre, mert akkor máris elkezdek takarítani. A fiam iskoláskorában is ezt tettem az osztályfőnöki családlátogatások előtt, pedig kicsi volt az esély, hogy Gizi néni végighúzná a szekrény tetején az ujját, vagy benézne a spájzba a befőttek és egyéb javaim rendjét szemrevételezni.
Bár ami a spájzot és a javakat illeti, a fideszes főnökség látogatása esetén ebben nem volnék olyan biztos.