A régi munkásmozgalmi időket idéző, valóban követésre érdemes jelszót választott magának egy közösség a Facebookon: "Devizahitel Károsultak és Csoportok Egyesüljetek!" (az eredeti helyesírás szerint). A legutóbbi bejegyzések egyikének szerzője itt úgy véli: "A 2022-es választások sorsa a devizahitelesek kezében van". Bár ennek igazságtartalmát legfeljebb egy reprezentatív közvéleménykutatás tudná igazolni vagy cáfolni, az nem kétséges, hogy akik immáron forintosítva nyögik korábbi devizahitel-adósságuk következményeit, aligha fogják a jelenlegi kormánypárt támogatóinak számát gyarapítani. Közéjük tartozik az a 13 ezret meghaladó számú ingatlantulajdonos és szavazójoggal rendelkező családtagjaik, akiket 2016 és 2020 között lakoltattak ki az otthonukból.
A devizahitel-károsultak a széles közvélemény által már-már elfeledett baja azáltal került ismételten napirendre, hogy az Európai Bíróság döntött egy 14 éve (!) húzódó egyedi ügyben. A devizahitel-adós azért fordult először egy hazai bírósághoz, mert úgy vélte, hogy a szerződése érvénytelen, mivel tisztességtelen volt az árfolyamrés alkalmazása. Eszerint a kölcsöne folyósításakor alkalmazott vételi árfolyam eltért a kölcsön törlesztésekor számolt eladási árfolyamtól. Ez volt Magyarországon a hitelfelvevők leggyakoribb panasza, amiből az adósok százezrei azt a következtetést vonták le, hogy a teljes szerződésük érvénytelen. Az európai bírók - nagy nehezen kiizzadt - ítéletükben nem így látták. Úgy vélték, ha tisztességtelen volt a hitelszerződés, akkor azt ki kell javítani, s ezáltal az érvényessé válik. Ezzel az ítélettel az Európai Bíróság a már csak alig-alig pislákoló reményeket is eloszlatta.
Ugyanakkor a magyar lakosság jó részének egyetlen számottevő vagyontárgya van: a birtokában lévő ingatlan, amelyre sok egykori devizaadós már csak múlt időben gondolhat. A kilakoltatások drámájával viszont - nem lévén ilyen jellegű beadvány - a luxemburgi bíróság nem foglalkozhatott. Pedig lenne mit lépni, tán nem is eredménytelenül. A bankok a jellemző ügymenet szerint a hitelfelvétel időpontjában elegendő fedezetként fogadták el a hiteladós meglévő vagy épülő ingatlanát. Amikor az ügyfél hitelképtelenné vált, mégsem elégedtek meg ennyivel, hanem még többet követeltek rajta.
Nincs ez másként manapság sem, pedig időről időre felröppen nálunk is az angolszász "elsétálási jog" nevű jogintézmény ötlete. Ennek lényege, hogy az adós csak a jelzáloggal érintett lakás erejéig felel a tartozásaiért, azon túl a bank nem követelhet már többet a hitelesétől: vagyis ha az adós fizet, amíg tud, majd „elsétál” az ingatlanától, otthagyja a banknak, akkor minden tartozása megszűnik. S ezzel nemcsak az érintettek és a szociális érzékenységgel megáldott politikusok értenek egyet, hanem az évi mintegy 350 ezer ügy tapasztalata birtokában maguk a végrehajtók is.
Ha az Országgyűlés rábólintana egy ilyen törvényre, az az adósokon végre érdemben segítene: vagyontalanok lennének, viszont terhek sem nyomnák a vállukat.