Előző írásomban Parti Nagy Lajos A hullámzó Balaton című novelláját (Jelenkor Kiadó, 1994) ajánlottam olvasóim figyelmébe, amelyben egy kiöregedett sportoló emlékezik vissza pályájára. Kálmánka speciális „sportágat” űzött, zabálóversenyeken indult, zsírevéstől kezdve a császárhúson át a címadó Balaton szeletig: „négyszáz darabot tudok per óra pucéron, így meg, hogy nem veszem le az ezüstpapírjukat, ötszázhetvenet.” Színtiszta fikció.
Parti Nagy Lajos Hősöm tere – a Tisztabúza éjszakája című regényében (Magvető, 2000) elképesztő dolog esik meg: a főhős írót azzal vádolják, hogy fenti novella valóságos történet, Kálmánka magnóra mondta neki az életét. A fikció valósággá válik tehát egy másik regényben, egy másik fikcióban: „Olyan volt a tekintete, mint az orvosi domestos. Egyébiránt üzenetet hozott, mondta. Méghozzá azt az üzenetet, hogy puszil a Kálmánka bácsi. Azaz puszilt. Mit akar ezzel mondani, kérdeztem. Nem hiszem, hogy ismernék bármilyen Kálmánka bácsit. Bármilyent nem is, válaszolta Tubica, de a Hulla a Balatonban-t azt csak én tetszettem írni, nem? Nem, mondtam, bár egy A hullámzó Balaton című novellát, azt tényleg írtam. Úgy is lehet mondani, bólintott nyájasan látogatóm, neki mindegy. Lényeg, hogy azt én írtam, amiben a fönt nevezett Kálmánka bácsi szépen bediktálja az életét, satöbbijét. És nem kell tettetni a mauritiusi dodót, kistestvérem, mondta, mert az fuckot se segít, hanem tessek elmondani, amit tudok, de gyorsan!”
A főhős író egy padlástéri lakásban él a Parlament közelében, és óhatatlanul szem- és fültanúja lesz a szomszédban történteknek: az Ébredő Galambok „palomista mozgalom” szerveződésének és mindennapjainak. Szomszédja, Tubica Cézár a mozgalom vezetője, a felfegyverzett madarak a hatalom átvételére, a „Tisztabúza éjszakájára” készülődnek: „A sasbojai csőre töltve, mondta és kacsintott. Annál is inkább, mert aki ővele szemben valami butaságot csinál, az, hogy úgy mondja, egy ébredő fajpopulációval, büszke és ad astra növekvő példányok tízezredeivel, mondjuk ki, a világ palomistáival találja szemben magát. Igen, azzal a mozgalommal, mely hosszú előkészületek, vér és alázat után a következő Tisztabúza ünnepén…” Mivel a „karomkereszteseknek” a „főemlősök” között is akadnak hívei, Budapest népe a Megragadás Napját várja, amely el is jön.
Miután a házmester és szomszédai is kezdenek eltűnni, a rettegő főhős menekülőre fogja: „Balatony Kálmán” lakásába költözik, „(…) ki haláláig valós személy volt. Nevezettel a Hősök terén véletlen körülmények között, illegális galambetetés-tevékenység közben ismerkedtem meg, és szövődött barátságom a pártállami időkben”. Mindez emailjeiből derül ki, melyeket alteregójának küldözget. A főhős ugyanis, Tubica Cézárnak hála, „xenotranszplantáción” esik át, emberből galambbá operálják át. Szó szerint valaki másnak a bőrébe – tollába – bújik, s maga is „fajtestvérré” válik.
Abszurdan ismerős, hátborzongató olvasmány. Első mondata igazán aktuális: „A Hősök teréről nemrég lőtték fel az ezer darab fehér óvodást.”