pápalátogatás;

- Czene kolléga és a mesterlövészek

Ferenc pápa látogatása számomra nem néhány óráig, hanem egy hétig tartott, tekintettel arra, hogy a Bajza utcát (ahol lakom) és a környékét őszentsége megérkezése előtt egy héttel lezárták, kordonokkal és önkéntesekkel kerítették körbe, méghozzá olyannyira gondosan, hogy a Ferenc látogatását megelőző hétvégén a kisföldalatti Bajza utcai megállójához sem tudtam elmenni, azt mondták, kerüljek a körönd felé, a metró csak addig jár. Nagyon megörültem neki, hogy ennyire vigyáznak a pápa épségére, elvégre belőle csak egy van, oppardon, most éppen kettő, de ez világtörténelmileg is különleges eset.

Tűnődtem rajta, hogy ha egy héttel Ferenc pápa megérkezése előtt ekkora hűhót csapnak, mi lesz itt majd azon a bizonyos vasárnapi napon, amikor a pápai lábak Mária országának földjére lépnek, és attól fogva néhány órán át az az elhíresült, fekete-fehér színű pápai Casio mutatja nekünk a pontos időt. Nem számítottam rosszul: a szervek még nagyobb hűhót csaptak.

Amikor a Népszavát tudósító Czene kollégával a pápalátogatás idejére sajtóközpontnak kinevezett Műcsarnok lépcsőjén ültünk, odajött hozzánk egy biztonsági feladatokat ellátó kislány (azért írom, hogy kislány, mert tizenkilenc évesnél több nem lehetett), s azt mondta, hogy álljunk fel és menjünk onnan, mert ott csak olyan újságírók ülhetnek, akik fotósok és mellényben vannak. Czene kolléga ugyan mellényben volt (igaz, ő azóta ugyanabban a zöld, sokzsebes mellényben van, mióta ismerem, és ennek huszonöt éve már), ennek ellenére vitathatatlanul nem fotós. Úgyhogy azt válaszoltuk, hogy bocsesz, felálltunk, arrébb mentünk, s megálltunk a fenséges oszlopok között.

De akkor megint odajött hozzánk a biztonsági feladatokat ellátó kislány, hogy ott sem lesz jó, inkább álljunk be az operatőrök mögé. Kérdeztük tőle, hogy miért állnánk oda, operatőrök sem vagyunk. Czene kolléga erre a kislány szemébe mondta, hogy mi most szabályt fogunk szegni, mert ő ugyan be nem áll az operatőrök mögé, hiszen onnan semmit sem fog látni. Majd megpillantott egy fotós kollégát, odament hozzá, engem meg otthagyott a kislánnyal, aki nem tudta, hogy most akkor mit is hozzon fel végső érvként, kicsit hümmögött szegény, majd jött a megfontolt válasz: oké, maradjak ott, ahol vagyok, de ne tegyek hirtelen mozdulatot, mert sok a környéken a mesterlövész.

Erre azért felkaptam a fejemet.

Na, végre történik valami érdekes is.

Teszek egy hirtelen mozdulatot, és lelő egy mesterlövész. Ez azért hír lenne mindenhol. Gondolkodtam is, hogy mi volna a legmegfelelőbb hirtelen mozdulat, de attól az ötlettől eltekintve, hogy a pápa megérkezésekor hirtelen mozdulattal lerántom Czene kollégáról a zöld mellényét, nem jutott eszembe semmi érdekes. Igaz, abban sem voltam egészen biztos, hogy egy mesterlövész nem kapna tűzparancsot, ha a pápa mellett hirtelen meglátná Czene kollégát az elmaradhatatlan zöld mellénye nélkül. Szerencsére aztán megláttam a pápát – de mire tehettem volna egy hirtelen mozdulatot, őszentsége már Szlovákiában volt.