Michael Schumacher;Netflix;

,,Nem szabad átlépned a határt, de meg kell közelítened"

A Netflixen bemutatott dokumentumfim több megszólalója is azt sugallja, talán az a bizonyos síbaleset nem volt puszta véletlen, bekövetkezte valójában kódolva volt a pilóta versenyzői szellemében.

„Eggyé kell válnod az autóval, pontosan ismerned kell, mert van egy határ, ezért óvatosnak kell lenned, ahogy más dologgal is az életben. Nem szabad átlépned a határt, de meg kell közelítened” – ezek Michael Schumacher, a valaha élt egyik legsikeresebb Formula-1-es autóversenyző által elmondott első gondolatok a róla szóló dokumentumfilmben. Nyilván nem véletlenül idézték ezt tőle az alkotók. Sajnos ő maga sem fogadta meg a nem akárkitől – saját magától - kapott tanácsot. Az autóversenyző, aki több százezer, lehet millió kilométereket vezetett le a világ legkegyetlenebb futamain és a felkészülések során igazán komoly baleset nélkül, egy banális síbaleset következtében 2013 decemberének vége óta kómában fekszik. A Francia-Alpokban két sípálya között csúszott át egy kezeletlen szakaszon, amikor elesett, és annak ellenére, hogy viselt sisakot, olyan súlyos fejsérülést szenvedett egy sziklára esve - koponyaalapi törést és súlyos agyi traumát szenvedett -, hogy két műtét után sem tért eszméletre azóta sem.

A Netflixen most bemutatott csaknem kétórás dokumentumfilm a német sportember pályafutást tekinti át. Formula-1-es karrierje kezdetén huszonkét éves volt az 1969-ben született Schumacher, és rögtön olyan nevekkel kellett megküzdenie, mint Senna, Mansell, Prost, de '91 augusztusában Belgiumban már a hetedik pozícióból indulhatott. A korábbi gokartos, Formula 3-as versenyző szerencsés volt, mert egy kiesett kollégája helyett kerülhetett be a Jordan-csapatba. Gyakorlatilag azonnal sztárrá vált: mindenki tudta - csapatvezetők, versenytársak -, itt a jövő embere. Jobb ajánlatot kapott a Camel Benetton Fordtól, és a versenysorozat legfiatalabb futambajnoka lett 23 évesen 1993-ban Portugáliában. A többi – ahogy mondani szoktuk - történelem: hétszeres világbajnok, megszámlálhatatlanul sokszoros győztes, dobogós helyezett és több csúcsot tartó versenyző pályafutása ért szomorú véget nyolc évvel ezelőtt.

A film az ő történetét meséli el. Bőven van anyag, amiből lehetett válogatni. Beszél ő maga is a bejátszásokon, és sokat beszélnek róla is mások. Megszólal az apa a kezdetekről, már ekkortól vannak videók a gyerekkori gokart versenyekről. Belemagyarázás vagy sem, de már ekkor is nem mindennapi elszántság tükröződött Schumacher arcán. Kellett is az akarat, mert nem a legjobb autókon ment. „Egyszer vacsorát szervezetem, ő volt az egyetlen, aki segített elmosogatni, elpakolni” - ezt felesége, Corinna mondja, aki a legcsodálatosabb embernek tartja. „Nem tetszett neki a felhajtás, csak versenyezni akart” – teszi hozzá. 1994-ben a példakép, a háromszoros világbajnok Senna - akinek posztere pár évvel azelőtt még szobája falán függött - a San Marinó-i nagydíj harmadik futamában halálos balesetet szenvedett. (A versenyt Schumacher nyerte.) Súlyosan érintette a halálhír, rá kellett döbbennie, létezik az a bizonyos határ, amin túl a halál leselkedik.

Persze hallunk negatívumokat a sztárról: a ráhúzásos ütközések Damon Hillel vagy Villeneuve-vel nem nevezhetőek elegáns megoldásoknak még akkor sem, ha szinte öntudatlan állapotban, a versenyláz közben tette is. „Gyakran túllépett a határokon, akkor is, ha erre nem volt szüksége, paranoiásan hajszolta a tökéletességet. Saját maga ellen is küzdött” – tudjuk meg Mark Webbertől, az egyik versenyzőtárstól. Éppen ezért igazán senki sem tudott közel kerülni hozzá, bár nagyon barátságos, társasági ember volt, nehezen bízott meg bárkiben is. A film vége előtt 10-12 perccel jelennek meg az első képek a franciaországi (Méribel) sípályáról, ahonnan 2013. december 29-én Schumacher kórházba került. Szinte semmi nem derül ki a balesetről, arról sem, hogy utána mi és hogyan történt, és arról sem, hogy most mi és hol történik vele. A családtagok védik magánéletüket. „Nem telik el úgy nap, hogy ne hiányozna Michael, és nemcsak nekem, hanem a gyerekeknek, a családnak, az édesapjának és azoknak, akik ismerték. Mindenkinek hiányzik (...) De itt van velünk, máshogy, de itt van! És azt hiszem, ez sok erőt ad mindannyiunknak"– mondja Corinna Schumacher.