Európában nem tud felülkerekedni a populizmus, mert virágzik a bázisdemokrácia: egymást követik a tiltakozások, a polgárok egyesületekbe tömörülnek, helyi népszavazásokat kezdeményeznek, önvédelmi csoportokat alkotnak, így verik vissza a civil társadalom elleni támadásokat. Így látja a helyzetet Richard Youngs, a Carnegie Europe szakértője, aki a nemzetközi kapcsolatok professzora a Warwicki Egyetemen. (Új könyve a jövő hónapban jön ki, „Ellenállás és megújulás az illiberális korban” címmel.)
Mint megállapítja, az utóbbi évtized kemény volt az európai demokrácia számára. A drámai magyar és lengyel tekintélyelvű fordulatot kísérte a legnagyobb figyelem, de más kormányok is lecsíptek a polgári szabadságjogokból, a bírói függetlenségből, korlátozták a civil szférát.
A járvány csak fokozta a populizmusból fakadó bajokat, elterjedt a dezinformáció, összeomlott a közbizalom, nem alaptalan a vélemény, hogy komoly bajban van a jogállam. Csak éppen jelentős az ellenmozgalom a demokrácia védelmében. Egyre gyakrabban vannak spontán tüntetések főként a korrupció miatt, de fontos téma a demokratikus reformok sürgetése is. Ráadásul ezek az alulról jövő kezdeményezések sokszor pártalapításhoz vezetnek, amit a Momentum példája is igazol. Vagyis a polgári tevékenység át tud nőni pártpolitikába.
Ezzel párhuzamosan az EU lassan fokozza a nyomást a demokratikus játékszabályokat felrúgó kormányokra. Magyarországgal és Lengyelországgal küszködik ugyan, de javulás mutatkozik Romániában és Máltán. Ám mindez még nem elég a demokrácia lebomlásának megállítására. Nagyobb lélegzetű politikai változások szükségesek, ehhez azonban az eddiginél jobban össze kell fogni a sokféle próbálkozást. Igen erőteljes és radikális reformprogramot kell kidolgozni. Csak így lehet visszaszorítani az illiberális erőket és a mind nagyobb jogkört felhalmozó kormányokat.
A luxemburgi külügyminiszter szerint Karácsony Gergely a reményt testesíti meg egész Európa számára és ez fokozottan érvényes Németországra, illetve Franciaországra. Asselborn ezt azon a konferencián fejtette ki, amely a fővárosi önkormányzat, a CEU és a Political Capital szervezésében zajlik még ma is a fenntartható demokráciáról. Azt várják a főpolgármestertől, tette hozzá a vendég, hogy visszavezesse a jogállam, kisebbségi jogok tiszteletben tartásának útjára Magyarországot, amely rendkívül fontos.
Hogy miért vesz részt a tanácskozáson, arra azt válaszolta, hogy külügyminiszterként eljönni Budapestre, az már önmagában nagy kalanddal ér fel. De az úttal senki és semmi ellen nem kívánt protestálni, egyszerűen ki akart állni a demokrácia alapvető szabályai mellett.
Az eseményen a budapesti főpolgármester azt fejtette ki, hogy a jogállamot egyfajta veszély fenyegeti, de lehet ellene tenni. A helyszín, a CEU egyébként jelképes, mert a Közép-Európai Egyetem emigrációba kényszerült, noha az Európai Bíróság később jogellenesnek minősítette a vonatkozó magyar törvényt.
A jelentés kitér arra, hogy Karácsony képes megszólítani mind a dühös ellenzéki szavazókat, mind a kiábrándult, de határozatlan embereket. Ugyanakkor hiába favorizálja a Nyugat, idehaza az előválasztáson még meg kell küzdenie Dobrev Klárával, illetve Jakad Péterrel, akik nála megosztóbbnak és ellentmondásosabbnak számítanak.
Egyébként a demokrácia fórummal párhuzamosan csúcstalálkozót tartottak a V4-es fővárosok polgármesteri 19 másik kollégájukkal, hogy közreműködésükkel haladó hálózatot hozzanak létre a demokrácia és a sokszínűség védelmében. Varsó első embere azt hangsúlyozta, hogy ha jövőre Orbán nyer, az nagyon rossz hír lesz Európa számára. Közvetlenül azonban nem befolyásolja a lengyel fejleményeket.
A német uniópártok kancellárjelöltje azt mondta, hogy párbeszédre és több megértésre van szükség a Magyarországgal és Lengyelországgal kialakult jogállami vitában. Laschet ugyan elismerte, hogy nem szabad feladni a közös jogelveket, és ragaszkodni kell a bírák függetlenségéhez is, ám megjegyezte, hogy a Nyugat nem oktathat ki másokat, mármint hogy miként éljenek.
A politikus, aki a jelek szerint nagy bajban van, mert pártja 4 %-kal le van maradva a nagy rivális szociáldemokratáktól a jövő vasárnapi választás előtt, most már európai szintre emelte a kampányt. Azt bizonygatta, hogy az egész EU-t fenyegetné, ha a vetélytársa, Scholz győzne, mert ő összeállna a szélsőbalos Balpárttal, az meg hallani sem akar a szorosabb integrációról.
Az ellenzék riogatásnak minősítette a véleményt. Egyébiránt Scholz valóban nem cáfolta, hogy hajlandó lenne összefogni a Balpárttal, de azt hangsúlyozta, hogy minden lehetséges partnernek támogatnia kell az erős uniót, valamint a transzatlanti partnerséget, illetve a NATO-tagságot.
A lap úgy látja von der Leyen értékelő beszéde után, hogy fölöttébb mozgalmas év elé néz az EU. Főleg az újjáépítési alap körül vannak kockázatok, de a 750 milliárd eurós keret nagy lehetőségeket is kínál. A Bizottság idáig nem bólintott rá arra, ahogyan Magyarország és Lengyelország fel akarja használni a pénzt. De ha meg is volna az engedély, a miniszterek tanácsa aligha hagyja jóvá a két tervet az előírt többséggel.
A hangulat ugyanis jelentős mértékben az olyan kormányok ellen fordult, amelyek szembeszállnak az unió értékeivel és törvényeivel. Nehéz megmondani, miként végződik a viszály, de az biztosnak látszik, hogy Brüsszel utána megerősödve tud fellépni a jogsértések ellen. Már most jelzi, hogy kész visszatartani a támogatásokat. Sürgeti, hogy Budapest és Varsó adjon jogállami garanciákat a gazdaság újraindítását célzó csomag mellé is. Vagyis igen valószínű, hogy a források folyósítását a későbbiekben is a helyzet javulásától teszik függővé.
Az Európai Bíróság várhatóan rövid időn belül áldását adja a jogállami mechanizmusra, az pedig megkönnyíti, hogy az unió leállítsa a segélyezést, ha valahol megszegik a közös normákat. Persze mindez háttérbe szorulhat, ha beüt a járvány újabb hulláma, vagy valamilyen más válság.
De már az is nagy gond, hogy mit hoznak a német és francia választások. Azon kívül előreláthatólag fellángol a vita a költségvetési szabályok ügyében. Úgy hogy lesz gondja a Bizottságnak bőven.
Brüsszel ugyan harcot hirdetett az újságírók védelmében, a gond csupán ott van, hogy ezek az intézkedések nem többek ajánlásnál, jogilag egyetlen kormányt sem köteleznek. És lehet, hogy igaza lesz Jourovának, mármint hogy egyes országok jobb belátásra térnek, ha nyilvánosan kipellengérezik őket, de ez az eshetőség aligha izgatja Orbán Viktort. Annál is kevésbé, mivel nemrégiben derült ki, hogy Magyarországon alighanem éveken át újságírókat és ellenzéki politikusokat figyeltek meg az izraeli Pegasus kémprogram segítségével.
Pont ez az eset mutatja az új EU-javaslat hátulütőjét: hogy ti. az Európai Tanács által elfogadandó program csupán politikai értelemben köti az országokat. A média sokszínűségével foglalkozó intézmény legújabb jelentése szerint 12 tagországban közepes a veszély, hogy újságírókat ér támadás. Az érintett államok között van Magyarország, Lengyelország és Szlovénia, de Franciaország, Spanyolország és Görögország is.
A vezércikk úgy ítéli meg a pápa magyarországi és szlovákiai látogatása alapján, hogy az egyházfő szembe megy az európai félelmek árjával. Azt üzente a földrész vezetőinek, hogy bátornak és kreatívnak kell lenni. Az emlékezetbe persze beivódott, amit még II. János Pál mondott 1978-ban, hogy "ne féljetek", de az inkább bátorítás volt nem csupán a katolikusoknak, hanem mindenkinek a Vasfüggöny mögött.
Ferenc viszont azt tudatta az egész kontinenssel, hogy hiába óriásiak a kihívások, nem szabad félni a megújulástól. Mert ha bárki megadja magát a rettegésnek, azzal hűtlen lesz önmagához, ezen felül elzárja magát a szolidáris társadalomtól. Egyúttal igyekezett eloszlatni a félelmeket a kulturális és társadalmi sokszínűséggel szemben.
Ki meri manapság rajta kívül kiejteni a száján azt a szót, hogy multikulturalizmus? A kormányok már rég sutba vágták, ahogy nőtt a feszültség a választók körében a bevándorlás miatt. Ehhez képest a Szentatya az ország plurális környezetét dicsérte a magyar püspököknek. A látogatás során sokszor nem szólt a migránsokról, de ez a vonal kimondatlanul is végighúzódott az összes beszédén. Nem véletlen említette némi malíciával, hogy a téma nem került szóba, amikor Orbánnal találkozott.
Arról is igyekezett meggyőzni a magyarokat, hogy még ha rossz emlékek is maradtak bennük a kommunista időkből a vallásszabadság kapcsán, ezt a szabadságot nem szabad megtagadniuk napjainkban – másoktól.
Arra is kitért, hogy a vallási sokszínűséget és a világiasodást nem szabad veszélynek tekinteni, abban inkább a nyitás és a béke üzenetét kell látni. Csak akkor van értelme a gyökerekre hivatkozni, ha közben képesek vagyunk a jövő felé nézni, fejtette ki szintén a magyar főpapságnak. És nem elég lengetni a keresztet, ahogy azt a szélsőjobbos Salvini teszi, ha hűek akarunk maradni annak az üzenetéhez, akit kétezer éve keresztre feszítettek.
A pápa bizonyos értelemben közelebb áll az egyház üzenetéhez, mint sok elődje, mert utóbbiak túlságosan is kötődtek saját korukhoz. Példa rá, hogy vasárnap Orbán annak a levélnek a másolatát adta ajándékba Ferencnek, amelyben IV. Béla arra panaszkodik a katolikus egyház akkori fejének, hogy hiába kér segítséget a papságtól a mongol invázió ellen. Ha bárkinek kétsége lett volna az üzenet tartalmát illetően, Orbán Balázs, a miniszterelnök fő tanácsadója kijelentette: nagy a hasonlatosság az akkori és a mostani helyzet között. Tanulni kell a történelemből.
Nem arra gondolt persze, hogy Kína szépen átformálja Magyarországot, amihez a Fidesz asszisztál. Azt értette alatta, hogy a zsidó Soros állítólag iszlamizálni igyekszik Európát a bevándorlók behozatalával. A magyar kormányfő szívesen tünteti fel úgy, hogy megvédi a keresztény Napnyugatot a vélt veszéllyel szemben. A Szentatya kipukkasztotta ez a lufit a misén, amikor arról beszélt, hogy a keresztnek hídként kell szolgálnia múlt és jövő között, és ezzel Orbán militáns nosztalgiájára célzott. Egyben azokat a püspököket is figyelmeztette, akik idáig támogatják az illiberális rendszert – írja a konzervatív újság.
Leomlik a putyin áldemokrácia homlokzata, a keménykezű választási taktika rávilágít, hogy mennyire üres az orosz politikai rendszer – hangsúlyozza a vezető európai lap vezércikke. Beletelt persze néhány évtizedbe, amíg a Kreml tökéletesítette a módszert, mármint hogy az urnáknál mindig a kívánatos eredmény szülessen. Az Egyesült Oroszország Párt számára most is remekek a kilátások a holnaputáni erőpróbán, pedig népszerűsége egyre hanyatlik. Csak éppen nagyon is kilóg a lóláb, mármint hogy mennyire elnyomó hatalomról van szó.
A szigorítás Navalnij megmérgezésével kezdődött, de a kiszemelt áldozat túlélte, ami igen sajnálatos Moszkva szempontjából. Azóta az ellenzéki vezetőt bebörtönözték, hálózatát lehetetlenné tették. Több független sajtóorgánumot is „idegen ügynöknek” minősítettek, ily módon ők most a túlélésért küzdenek. A kormány mocskos trükköket vetett be egy csomó ellenzéki jelölt ellen.
De hát a gazdasági növekedés harmatos, az életszínvonal megrekedt. A fiatalok közül sokan ellenzik, hogy Putyin 2024 után újrajelöltesse magát. Az idősebbek viszont jó páran rá szavaznak, illetve nem látnak alternatívát. Ám a szigor tovább szűkíti a vita, a bírálat, az eszmék cseréjének lehetőségét. Ám anélkül a gazdaság nem tud virágozni.
Ugyanakkor messianisztikus téveszme azt állítani, hogy ha nincs Putyin, a káosz jön. Egyben mutatja a rendszer félelmét, mármint hogy mi lesz a vezetőivel, ha egyszer megbuknak. Nagy pech ez az orosz embereknek, de veszélyes a világ biztonsága szempontjából is. Oroszország továbbra is aknamunkát végez Ukrajnában és egyre inkább befolyása alá vonja Belaruszt. A Kreml paranoiáját bizonyítja, amikor az országot ostromlott erődnek állítja be, egyben viszont alkalmas a hazafias reflexek felébresztésére. Európa általában tisztában van ezzel a fenyegetéssel, viszont nem ártana, ha Biden jobban odafigyelne rá.
A tudósítás úgy mutatja a FreeSzFE-t, hogy az olyan szabad egyetem, amely minden esélyre rácáfolva szembeszáll Orbán Viktorral. Az eredeti intézményt elfoglalta Vidnyánszky Attila, a nacionalista miniszterelnök bizalmasa, pedig a diákok és a tanárok példátlan ellenállást tanúsítottak. Abban az országban érte támadás az oktatás szabadságát, ahol már korábban is több vonatkozásban sérült a jogállam. Ám a harcot kénytelen voltak feladni a járvány miatt, de 60 oktató és jó 100 hallgató összefogott és saját iskolát alapítottak, abból, amilyük éppen volt. A Vas utcában viszont az új igazgató keresztény és konzervatív irányvonalat hirdetett meg.
A többieket a CEU fogadta be őket, miután annak alapítója, Soros a hatalom első számú ellenfele lett és az egyetem kénytelen volt áttelepülni Bécsbe. Ugyanakkor Csató Kata, az új intézmény egyik fő szervezője azt mondja: lám, nem volt igazuk azoknak, akik korábban azt hangoztatták, hogy kész, vége, az ügy elveszett. Más európai színművészeti társintézmények páratlan segítségével meg tudták szervezni az oktatást, hála a bolognai rendszernek. A 300 diák közül idáig 150-en csatlakoztak, az oktatók ingyen végzik munkájukat.
A CEU kedvezményes bérleti díjat számol fel, és színházhoz is jutottak az egyik kerület ellenzéki polgármestere jóvoltából. De még sok pénzre van szükségük, hogy berendezhessék a stúdiókat, a próbatermeket, illetve hogy fedezni tudják a vizsgafilmek költségeit. Ugyanakkor új diákokat idáig nem tudtak felvenni és az sem megy sokáig, hogy a tanárok térítés nélkül dolgozzanak.
Ám az iskola ereje érződik azon, milyen mértékben igyekszik ellehetetleníteni a teljesen „orbanizált” anyaegyetem. Már több mint 15 pert indított ellene a névhasználat miatt. Idáig sikerült visszaverni a próbálkozásokat, az ügyvédeknek köszönhetően, akik szinte kivétel nélkül szintén önkéntes alapon segítenek.
