Semmiért volt a sok hűhó, az ablakon dobták ki a hétfői parlamenti választásra elköltött 600 millió kanadai dollárt (141 milliárd forintot), a világ második legnagyobb országában nem változott a politikai helyzet. Bár a levélben leadott szavazatokat még napokig számolni fogják, a Liberális Párt a becslések szerint a 2019-es eredményéhez képest egyet veszítve, 156 képviselői helyet szerzett, vagyis ismét elmaradt a többséget jelentő 170-től és ugyanúgy külső támogatásra fog szorulni, mint idáig. Az ellenzéki konzervatívok sem lehetnek boldogok, valószínűleg be kell érjék az eddiginél csak eggyel több,122 mandátummal. A polgárok ugyan zokon vették, hogy Justin Trudeau miniszterelnök önző politikai céljai kedvéért a koronavírus-járvány idején az urnákhoz rángatta őket, de annyira azért nem, hogy jobbra fordítsák a kormányrudat.
A vesztes Erin O’Toole ezzel együtt szeretne a párt élén maradni, amiben segíti, hogy a leadott szavazatok számát tekintve voltaképpen ők nyertek (a százalékos eredmény 34:32.2), csak a brithez hasonló, „a győztes mindent visz” típusú, az egyéni körzetekre korlátozódó választási rendszer miatt szorultak a második helyre. A centrista politikus ellenezte a kötelező védőoltás vagy a vakcinaútlevél bevezetését, ám nem habozott megváltoztatni a párt néhány népszerűtlen, túlságosan is szélsőséges álláspontját – például a nagy hatóerejű lőfegyverek újraengedélyezésének ígéretét. A korábbi katonatisztből lett vállalati jogász hisz benne, hogy előbb-utóbb sikerül kiszélesítenie a konzervatívok szavazótáborát – vagyis a kanadai jobboldal az ő irányításával homlokegyenesen ellenkező stratégiát követ, mint a déli szomszédnál még mindig Donald Trump bűvöletében élő eszmetársak.
Más jelei is vannak, hogy a kanadai társadalom erősen különbözik az amerikaitól. Trudeau-nak a parlamentben valószínűleg egy turbánt viselő szikh politikus, Jagmeet Singh Új Demokrata Pártja segít majd elfogadni a törvényeket. A liberálisoktól balra álló, a gazdagok fokozott adóztatásával kampányoló tömörülés néhány mandátummal még bővítette is képviselőcsoportját, amely várhatóan 25 fős lesz. Singh azt ígérte, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések, az elérhető árú lakhatás és az egészségügy fejlesztése érdekében fog nyomást gyakorolni a liberális kormányra.
A Zöldeknek csupán két hely juthat, míg a francia ajkúak Québeci Blokkja valószínűleg 34 fővel képviseltetheti magát az új törvényhozásban. Az utóbbi két párt szintén inkább baloldali, így O’Toole-nak abban feltétlenül igaza van, hogy a konzervatívokon hosszabb távon csak az új választói rétegek felé való nyitás segíthet. Hiába erősödött a kampány utolsó heteiben, nem jutott be a parlamentbe a vakcinaellenes érzelmeket meglovagoló, populista Kanadai Néppárt.
Trudeau a járvány leküzdésének és a gazdaság fellendítésének ígéretével kampányolt. Győzelmi beszédében azt emelte ki, hogy kormánya világos felhatalmazást kapott a választóktól és a kanadaiak milliói továbbra is az ő progresszív programját támogatják. A kommentárok szerint azonban nyilvánvalóan elszámította magát, amikor abban bízott, hogy a nagy többség által helyeselt járványügyi intézkedések farvizén abszolút többséget érhet el és megszabadul az új demokratákkal való együttműködés kényszerétől. A 49 esztendős kormányfő azonban egymás után harmadszor is megnyerte a választást – legfeljebb a hat éve szinte a semmiből felbukkant „csodagyerekből” időközben hétköznapi, középkorú, rutinos és kissé opportunista politikussá vált, akinek jobbról és balról is komoly ellenfelei vannak.