Egy laza vállrándítással 2021 szeptemberében a jegybank elengedte a magyarországi inflációt, holott maguk deklarálták: az "MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása".
Az már 2020-ban, a pandémia egyik legviharosabb időszakában bebizonyosodott, hogy a jegybankárok fordítva ülnek a lovon. Miután képtelenek voltak felmérni, hogy a világjárványnak milyen gazdasági kockázatai vannak, tavaly június-júliusban még csökkentettek is a rátán, holott akkor éppen a változatlanság lett volna az ország érdeke. Ősszel viszont már megérett a helyzet egy - akár sokkoló mértékű, több százalékpontos - kamatemelésre, ám akkor ők az elszabaduló infláció árnyékában mereven ragaszkodtak a nevetséges 0,60 százalékos alapkamat megtartásához. Amikor végre idén júniusban, jelentős késéssel beindítottak egy havi 0,30 százalékpontos kamatemelési ciklust, már világossá vált, hogy az Európai Unió legmagasabb évesített áremelkedési ütemét - más kísérőintézkedésekkel karöltve sem - képesek megfékezni.
Torz helyzetet produkáltak a Monetáris Tanács tagjai: minél jobban hittek a kamatemelési ciklus hatékonyságában, a fogyasztói árindex annál inkább elszabadult. Ennek csalhatatlan jele, hogy most jelentősen felfelé módosították az idei inflációs előrejelzésüket, a júniusi 4,1 százalékról 4,6-4,7 százalékra. (Arra már utalni sem érdemes, hogy ez több mint másfélszeresen haladja meg a jegybank inflációs célját, és felülmúlja a mentőövként kitalált 4,0 százalékos toleranciaküszöböt is.) De a jövő évi várakozásokat illetően is meglehetősen kedvezőtlen képet festettek, hiszen a júniusban jósolt 3,1 százalékos drágulási ütemet most felsrófolták 3,4-3,8 százalékra.
Azt gondolhatnánk, hogy az egyre borúsabb kilátások arra késztették a jegybankárokat, hogy a kamatemelési ciklust is felgyorsítsák, ehelyett - józan ésszel nehezen felfogható módon - a visszafogásáról döntöttek. Az eddigi havi 0,30 százalékpontos ütemet 0,15 százalékpontra mérsékelték. Az eredménytelen infláció letörési kísérletek kudarca nyomán már csak látszatintézkedésekre tellett.
Az MNB felkészültségéről ismert alelnöke azzal igyekezett vigasztalni a közvéleményt, hogy Magyarország gazdasági növekedése a leggyorsabbak egyike. Amihez csak azt tehetjük hozzá: valóban, de milyen áron! Csekély vigasz, hogy a világ számos országa fogyasztóinak szintén a magas árak teszik bosszússá a mindennapjait.
Magasak az üzemanyagárak, a szakképzett munkaerő hiányát csak béremelésekkel lehet mérsékelni. A bruttó 200 ezer forintos jövő évi minimálbér jogosságához aligha fér kétség, de ahhoz sem, hogy egy ekkora mértékű, széles körű jövedelemkiáramlás megjelenik majd a termékek és szolgáltatások árában is. A jelenlegi tendenciák ismeretében aligha kétséges, hogy ez és a további - választási években megszokott - béremelések hozadékát szinte pillanatok alatt felfalja majd a fojtogató infláció. Amelynek az a ravasz tulajdonsága, hogy az emberek pénze úgy képes megfogyatkozni, hogy látszatra nem is lett kevesebb.