Egyre sötétebb tónusban – Megnyílt a World Press Photo kiállítás

Fontos történetekkel, jól dokumentált események új megközelítéseivel is találkozhatunk a világ legrangosabb sajtófotóversenyének díjazott képeiből nyílt kiállításon.

Évről évre különös kíváncsisággal várjuk a hazai és a nemzetközi sajtófotó kiállításokat, hogy a fotográfusok szemével lássuk mi is, mennyit változott a világ az elmúlt időszakban, mennyi öröm és mennyi fájdalom került a mérleg két serpenyőjébe. Nincs ez másként idén sem, a nyáron az Olof Palme sétányon látható hazai fényképészek felvételei után most a Magyar Nemzeti Múzeumban várnak a World Press Photo világverseny képei, amelyeket több mint négyezer fotográfus mintegy hetvenötezer fotója közül válogatott a riporterekből és szerkesztőkből álló nemzetközi zsűri. Negyvenöt fotóriporter százötvenegy képével találkozhatunk a vándorkiállításon, s idézhetjük fel az elmúlt év történéseit, legyenek azok köztudott vagy alig ismert, személyes vagy kollektív élmények.

A koronavírus-járvány és az ahhoz kapcsolódó történetszálak számos fényképen dominálnak, így például a portré kategória második helyezett képén, amelyet Iván Macías készített egy műszakját épp befejező orvosról, akinek arcán a védőmaszk nyomai rajzolódnak ki. A természet és a környezet kategória sem nélkülöz a helyzetre reflektáló képeket, utóbbi első helyezett egyedi fotóján, Ralph Pace felvételén egy maszkkal játszó kaliforniai oroszlánfóka látható. Az egyik zsűritag, Kathy Moran a kép kettősségére hívta fel a figyelmet: „elsőre úgy tűnik, mintha ez a kíváncsi fóka a szemét iránt érdeklődne. Aztán megüt a felismerés: ez az eldobott maszk az idétlen, de jóindulatú véletlent is egy Covid-pillanattá fordítja. Még a víz alatt sem ússzuk meg a járványt.”

Az Év képe díjat elnyert fotó, Mads Nissen munkája is a témához kötődik, ám ez Ahmed Najm zsűritag szerint „a koronavírus-éra kevés pozitív fotóinak egyike.” A felvételen Adriana Silva da Costa Souza nővér öleli meg a nyolcvanöt éves Rosa Luzia Lunardit a brazíliai São Paulo városában található Viva Bem idősotthonban – öt hónap után ez volt az első ölelés, amelyet Rosa kapott.

Hasonlóan erőteljes képkockákat láthatunk a Black Lives Matter mozgalomhoz, a jemeni konfliktushoz, a Hegyi-Karabah régióért zajló harcokhoz, a világszerte meghatározó tűzesetekhez, az LMBTQ+ személyeket érintő megbélyegzéshez, a bejrúti kikötői robbanáshoz, a kenyai sáskainvázióhoz és számos más, egyéni és közösségi sorsokat befolyásoló eseményhez kapcsolódva. A legkülönfélébb történetek jönnek szembe ezúttal is: miközben a természet kategória első helyezett egyedi fényképén, Ami Vitale felvételén egy Rothschild-zsiráfot telepítenek át egy egyszemélyes ketrecben az elárasztott nyugat-kenyai Longicharo szigetéről, addig a portré kategória első díjjal elismert szériája, Gabriele Galimberti munkája rendkívüli fegyverarzenállal rendelkező amerikaiakat mutat be, alátámasztva a Small Arms Survey kutatását, miszerint a világ összes nem katonai felhasználású, magánkézben lévő lőfegyvereinek fele az Egyesült Államok polgárainak kezében van.

Szintén nem mindennapi Karolina Jonderko Új(já)szülöttek című, hiperrealisztikus, mesterséges babákat megjelenítő, a hosszú távú munkák kategóriájában második helyet elért szériája, vagy az Év képriportja, amely a Habibi (arabul: szerelmem) címet viseli: Antonio Faccilongo sorozata Ahmed Najm zsűritag szerint „egy emberi küzdelem története a XXI. században”. Az izraeli-palesztin konfliktus árnyékában készült széria palesztin családok életébe enged betekintést, így például Nael al-Barghouthi és felesége, Iman Nafi sorsába: az asszony férje minden ruháját és holmiját a helyén tartja azóta is, hogy 2014-ben életfogytiglani börtönre ítélték.

Az elmúlt években szinte kivétel nélkül úgy érezhettük ezeket a képeket szemlélve: a világ rossz irányba tart, ideje lenne felemelni a fejünket, megálljt parancsolni – a hatalomnak, az elnyomásnak, az igazságtalanságnak, s annak a körforgásnak, amit mi, mindannyian tartunk mozgásban nap nap után. Így van ez most is, amikor a békésnek látszó múzeum falai közt lépdelve figyeljük az egyre sötétebb tónusú képeket, és elborzadunk a látottakon, vagy ünnepeljük a fotográfusok tehetségét, a jól elkapott pillanatok erejét.

Infó:

World Press Photo 2021

Magyar Nemzeti Múzeum

Látogatható: október 31-ig.