– Két nap alatt ötvennél is több találkozót fognak lebonyolítani, megbeszélést folytatnak kormánypárti és független politikusokkal, újságírókkal, kutatókkal, jelenlegi és volt bírákkal, a tudományos és a kulturális élet szereplőivel. Hogy fogják bírni?
– Valóban nagyon zsúfolt programunk lesz. Tavaly márciusra terveztük a látogatást, de közbeszólt a vírus. A felkészülés időszakában a Fidesz még az Európai Néppárt tagja volt, és hosszú listát állított össze arról, hogy kikkel kéne találkoznunk. Ha a javaslataikhoz tartottuk volna magunkat, nem maradt volna időnk, hogy a másik oldallal is tárgyaljunk. Ezért innen is, onnan is választanunk kellett, így alakult ki a rendkívül sűrű napirend. Pontosan beosztjuk az időnket, nem lesz üresjárat és nem tartunk folyamatos tájékoztatókat.
– Szerettek volna találkozni Orbán Viktorral is, de ő elhárította a lehetőséget. Adott rá magyarázatot?
– Nem, de nem is hitegettek bennünket. Egyszerűen vártuk a megerősítést, ami aztán nem érkezett meg.
– Felkészült a fogadtatásra a kormánypárt és a kormánypárti sajtó részéről?
– Felkészültem, vannak tapasztalataink erről. Delegációvezetőként igyekszem semleges maradni. Meg akarjuk hallgatni a beszélgetőpartnereinket, nem célunk polémia gerjesztése. Ez egy hivatalos vizit, egy a sok közül. Nemrégiben Szlovákiában és Bulgáriában jártunk. Nem szeretném, ha bárki azt gondolná, hogy kipécéztük és meg akarjuk leckéztetni Magyarországot.
– A látogatásra a Magyarország ellen folyó hetes cikkelyes eljárás keretében kerül sor, amelynek során a tagállamok a jogállamot veszélyeztető jelenségeket vizsgálják. A folyamatot az EP indította el, de most már nincs beleszólása, hiszen a miniszterek foglalkoznak vele. Mit vár a vizittől?
– A látogatásunk célja, hogy beszámolót készítsünk, amiből aztán parlamenti állásfoglalás készülhet, talán még karácsony előtt. Ez nem olyan jelentés lesz, mint amilyet Judith Sargentini készített a hetes cikkelyes folyamat elindításáról. Inkább az azóta bekövetkezett változásokat vennénk sorra, amit az Európai Bizottság, illetve a tagállamok képviselőiből álló döntéshozó fórum, az EU Tanács is felhasználhatna a munkájában. Igaza van, nincs beleszólásunk az eljárásba, de állandóan hallatjuk a hangunkat, nyomást gyakorlunk a szereplőkre, hogy ne hagyják abba a jogállami normák érvényesülésének magyarországi elemzését.
– Parlamenti felszólalásaiban ön sürgeti, hogy a huszonhat ország végre álljon a sarkára, és vég nélküli viták helyett fogalmazzon meg konkrét ajánlásokat a magyar kormánynak. Lát erre lehetőséget a közeljövőben, mondjuk a januárban hivatalba lépő soros francia elnökség alatt?
– Ezt reális lehetőségnek tartom, de nem vennék rá mérget. Néhány tagország brüsszeli állandó képviseletén komolyan dolgoznak ezen a forgatókönyvön. Tudomásom szerint a francia kormány nem kötelezte el magát, de nem is ellenzi a lépést. Az ajánlások tartalmáról természetesen nem lehet még többségi álláspont, de az intézmények egyre inkább hajlanak arra, hogy a hetes cikkelyes eljárást a következő szakaszba kell léptessék. Optimista vagyok ezzel kapcsolatban.
– Az önök látogatásával egyidőben tárgyal az EP egyik szakbizottsága arról, hogy bepereljék-e az Európai Bizottságot, amiért január óta nem hajlandó alkalmazni a jogállam megsértőit pénzmegvonással büntető jogszabályt. Mi az előrejelzése, a parlament beváltja a fenyegetését?
– Látok esélyt a kompromisszumra, ha a Bizottság végre elkezdi alkalmazni az előírásokat. De eddig csak homályos és elnagyolt ígéreteket kaptunk. Ha a következő napokban elindítja az eljárást, akkor azt üdvözölni fogjuk és természetesen szorosan nyomon követni. Egyelőre azonban nem tudjuk, hogy milyen lépésekre készül, sem azt, hogy határidőre befejeződnek-e a tárgyalások a magyar helyreállítási tervről.
– Egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság bekeményített a helyreállítási tervről szóló tárgyalásokon, mivel addig nem akar megállapodni és pénzt utalni, amíg nem látja biztosítottnak bizonyos jogállami, antikorrupciós normák érvényesülését?
– Kétségtelen, hogy a testület elszánta magát a cselekvésre, és komolyan utána akar nézni annak, hogy a tagországok hogyan költik el az uniós pénzt. Ezt nem pusztán a saját elhatározásából teszi, hanem mert a parlament és a tagállamok is ebbe az irányba tolják. De még mindig nagyon óvatos és bátortalan intézmény. Évek óta jóval több jogállami és demokratikus normaszegést szankcionálhatott volna, mint ahányat valójában szóvá tett.
