Civilek az EP-ben: Mindannyian európai polgárok vagyunk

Véletlenszerűen választották ki az EU huszonhét tagállamából azt a nyolcszáz civil állampolgárt, akik közös viták után ajánlásokat fogalmazhatnak meg arról, merre haladjon tovább az unió.

- Eddig soviniszta voltam, mostantól európai is szeretnék lenni – ezt mondta a baszk Eduardo a starsbourgi Európai Parlament (EP) hatalmas üléstermében, amikor megkérdezték tőle, hogyan érzi magát, miután hétköznapi uniós állampolgárként százkilencvenkilenc másik társával egyetemben részt vett egy a kontinens jövőjéről szóló, civilek bevonásával rendezett konferencián. A polgárokat – négy vitacsoportban összesen nyolcszázat - egy független közvélemény-kutató véletlenszerűen választotta ki öt, az EU sokszínűségét tükröző kritérium alapján, úgymint földrajzi származás - nemzetiség, illetve városi vagy vidéki környezet-, nem, életkor, társadalmi-gazdasági háttér és képzettségi szint, a résztevők egyharmada pedig 25 évesnél fiatalabb volt. Sajnálatos, és talán a magyar viszonyokra is jellemző kissé, hogy a több hetes konferenciasorozat szeptemberi nyitórendezvényén a hazánkat képviselő öt résztvevő közül négy – köztük két egyetemista fiatal - nem akart nyilatkozni arról, milyen ötletekkel érkezett a konferenciára, mit várt tőle, és megfelelt a várakozásainak az, amit kapott. Egyedül a nyugdíjas Szőczei Zsuzsanna vállalta a beszélgetést, aki felidézte: nagyon meglepődött, amikor egy ismeretlen nyáron felhívta, hogy részt vehet egy uniós konferencián, s természetesen annak költéségét is fedezik. - A gyerekeim meg az unokáim intettek, ne dőljek be egy ilyen „trükknek”, mert a végén elrabolnak és kiveszik a májamat meg a vesémet, de aztán, amikor jöttek a hivatalos papírok és a meghívólevél, mindenki megnyugodott – mondta. Korábban a bankszektorban, annak is az informatikai területén dolgozott vezetőként, így a digitális kihívásokról szóló viták érdekelték leginkább. Ő azt a véleményét hangoztatta, hogy Európának ezen a téren sokkal gyorsabban kellene fejlődnie, mert az amerikaiak és az ázsiaiak végleg elhúznak mellettünk, s emiatt komoly hátrányba kerül a régiónk.

A nyolcszáz véletlenszerűen kiválasztott részvevő idén szeptember és jövő január között négy témakört jár körbe 200-200 fős vitacsoportokban: érintik a gazdaság, a társadalmi igazságosság, a munkahelyek, kultúra, sport, digitalizáció, az európai értékek, a jogbiztonság, az éghajlatváltozás, a környezet, az egészség, valamint az unió és a migráció témakörét. A civilek ajánlásokat is megfogalmaznak majd, amelyeket az általuk választott küldöttek az EP plenáris ülésén terjesztenek elő, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság pedig vállalta, hogy saját hatáskörén belül és a szerződésekkel összhangban megvizsgálja, miként lehetne a polgárok által felvetett és általuk fontosnak tartott ügyekben valóban hatékonyan továbblépni.

Az első strasbourgi ülésszakon több kritikus megjegyzés elhangzott az Európai Unió és testületeinek működésével kapcsolatban az állampolgárok részéről. Többen kifogásolták, hogy egy-két ország kénye-kedve szerint vétózhatja meg a többség akaratát, mivel az uniós alapokmányok szerint az adott döntések meghozatalához a tagállamok mindegyikének egyetértésre van szükség. Az egyik szakértő, Louis Godart, a római Universita Telematica Internazionale professzora erre úgy válaszolt, hogy a demokrácia valódi értelmezése szerint a többségben lévőknek elvileg mindig párbeszédet kellene folytatniuk azokkal, akik kisebbségben vagy ellenzékben vannak. Régen, amikor az uniót csak a hat alapító tagállam alkotta, könnyebb volt konszenzusra jutni, ma viszont, amikor 27, nagyon eltérő adottságú, gazdasági állapotú ország része a nagy közösségnek, szinte lehetetlen egyhangúlag dönteni a dolgokról. Ezért szavai szerint módosítani kellene az egyhangú döntés intézményét, és a többségi döntéshozatalt előtérbe helyezni – ezt a polgárok közül is többen helyesnek tartották. A professzor hozzáfűzte, hogy hazájában, Olaszországban is egyre gyakrabban vannak olyan megnyilvánulások, amelyek Európa létét megkérdőjelezik, mondván, hogy elsők az olaszok és utána jönnek az európaiak. - Ez nekem fáj, és szeretném, ha visszatérnénk a rousseaui gondolathoz, miszerint nincsenek olaszok, franciák vagy németek, sőt, még külön angolok sincsenek, hanem mindannyian európai állampolgárok vagyunk – mondta, hozzátéve: a nacionalizmus sajnos a múltban csak háborúkat szült, s jó lenne, ha a történelemből tanulni tudnánk.

A részvevők az állampolgárok hétköznapi, húsbavágó problémáival is szembesítették egymást és a szakértőket. Egy görög nő arról beszélt, hogy országa szerinte túl sok áfát fizet be az uniónak, s azt is elmondta, hogy felvetette ezt a kérdést az ő munkacsoportjában, de nem elégedett azzal, ahogyan ezt ott kezelték. Kortól, nemtől és állampolgárságtól függetlenül többen azt kifogásolták, hogy az Európai Unió túlságosan sok mindenbe akar beleszólni. Egy olasz felszólaló szerint mindenekelőtt az élelmiszerellátásról kellene beszélni, mert eljöhet az idő, amikor nem lesz mit enni, s ez részben a klímaváltozással is összefügg, ezért többen sürgettek, hogy minél innovatívabban álljanak hozzá az adott országok a mezőgazdasághoz, és fordítsanak rá az eddiginél nagyobb figyelmet. Akadt olyan fiatal olasz lány, aki arra döbbent rá itt, hogy az Európai Unió tagállamaiban eltérő oktatási szisztéma létezik, egy szlovén diák pedig, aki Hollandiában tanul, azt kifogásolta, hogy nincs egyenlőség az uniós állampolgárok között, hiszen neki tandíjat kell fizetnie az egyetemen, miközben az ottaniaknak nem.

A civilek bevonásával rendezett konferencia egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy az Európai Unió 27 országának tagjai egymás kultúráját, szokásait a három nap alatt jobban megismerve mintegy rácsodálkoztak arra, hogy a saját országuk határain túl is van élet, ott is élnek emberek. Miként egy idősebb német hölgy megfogalmazta: ő voltaképpen most és itt találkozott először kelet-európaiakkal, s korábbi életében még sosem szembesült azzal, milyen gondjaik vannak a posztkommunista országban élőknek.