Pár nap alatt lényegében minden borult az előválasztás kulisszái mögött: Márki-Zay Péter beelőzte Jakab Pétert; az „új ember” klasszikus médiatér-foglalással elbizonytalanította a stabilan második helyezett Karácsony Gergelyt – akit előbb szövetségbe hívott, majd tüzet nyitott rá; a Momentum vezetése, hogy saját legitimációját, illetve pártját mentse, favoritot váltott; a főpolgármester végül visszalépett riválisa javára – míg az őt támogató pártok kiszálltak mögüle, illetve az általa az előválasztók figyelmébe ajánlott Márki-Zay mögül is.
Ezeket a személyhez kötött változásokat általában lassabban követi le a pártpreferenciák módosulása, hiszen a pártkötődés kevésbé impulzív, valami – és az énkép szerves része. Most azonban nem ez történt: a pártok népszerűségének mozgása szinte „valós időben” követte le az előválasztás kacskaringóit.
A Publicus Intézet kutatása (amely a Népszava megbízásából készült), azt mutatja, hogy a Momentum és Jobbik őszinte bajban van, a két párt elérte népszerűségi minimumát – a teljes lakosság körében mért támogatásuk alapján vagy hasra esnének az 5 százalékos parlamenti küszöbben, vagy nem (lásd: ábránkat). Hogy ez az eredmény érthető legyen, akkor érdemes visszamenni a kályhához, azaz májushoz, amikor még nem durrant be az előválasztás. Akkor a Jobbik 7 százalékon állt a teljes népesség körében, azaz két százalékpontot (mintegy 160 ezer szavazót) vesztett az utóbbi hónapokban. (Miközben Jakab Péter az első miniszterelnök-jelölti vitáig nagyot ment a karakán ütőember szerepében.) A Momentumot pedig tavasz végén a teljes népesség 6 százaléka szerette, azaz a Fekete-Győr András vezette párt mintegy 80 ezer szavazót vesztett. (Eddig – és ez sokkal jobb eredmény, mint amit a pártelnök produkált az előválasztáson.)
Még egy választói csoport létszám-változásának érdemes figyelmet szentelni, ez az összefogás szavazóké (akiknek nincs pártjuk, pusztán azt szeretnék, ha az összekapaszkodó ellenzéki formációk kormányt váltanának.) Ennek a csoportnak az aránya a teljes népességen belül májusban még 8 százalék volt, most 2 százalékkal kevesebb, azaz eltűnt 160 ezer ember.
És a Jobbik, a Momentum, illetve az összefogás szavazók vesztesége nem lemorzsolódást jelent, hanem átrendeződést, hisz ennek a tömegnek a zöme az eddig lényegében mérhetetlen Mindenki Magyarországa Mozgalomnál (MMM) jelent meg, és húzta fel 4 százalékosra (ami hibahatáron kívül van) Márki-Zay Péter formációját.
A Jobbik a jelenségre eddig nem reagált „intézményes formában”, a Momentum viszont megtette, amikor beállt Márki-Zay Péter mögé, és a megmérettetésen a voksok 3,4 százalékát megszerző Fekete-Győr András visszalépett a javára. Ebben vélhetően szerepet játszott a kitapintható elvándorlás. Az viszont erősen kérdéses, hogy az erodálódást lassítja-e, ha a kiábránduló-félben lévő támogatók pártjuk áldásával sorakozhatnak fel egy másik formáció kulcsfigurája mögött. (A tapasztalatok azt mutatják, ilyenkor (amikor a lojalitásdilemma megszűnik), erősödik az elszívó hatás, úgyhogy a Momentum előremenekülése visszafelé sülhet el.
