Minap, amikor az interjú időpontját véglegesítettük, még biztosnak látszott, hogy Dobrev Klára, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter is elindul a miniszterelnök-jelölti előválasztás második fordulójában. Ehhez képest már csak két induló van. Karácsony minden korábbi fogadkozása ellenére bejelentette, hogy visszalép, méghozzá Márki-Zay javára. Mi történhetett?
Mostanában nem szokott elhangzani, de Karácsony Gergely már volt miniszterelnök-jelölt, és nem sikerült nyernie Orbán Viktor ellen. Vannak parlamentáris demokráciák, ahol ilyen esetben az illetőt „leveszik a pályáról”. Lehet, hogy más volt a releváns szempont, de ez is közrejátszhatott a döntésében.
Csakhogy azóta megnyerte a főpolgármester-választást.
Az egy másik pozíció. Kapott is kritikákat, amiért a kampány miatt nem látja el a feladatát. Talán szeretne végre tényleg főpolgármester lenni.
Eleve főpolgármesterként vállalta a miniszterelnök-jelöltséget.
Közben is gyűjt tapasztalatokat az ember, simán elképzelhető, hogy meggondolta magát.
Mennyire zilálta szét az ellenzéki szövetséget – és az ellenzéki szavazótábort – a visszalépési iszapbirkózás?
Az ellenzéki szavazótábor továbbra sem egységes, nehezen fogadták el a választók, de még a pártpolitikusok is, hogy egyeztetések folynak a visszalépésről. Pedig az ellenzék által remélt közös kormányzás is vitákkal jár majd, érdemes ehhez hozzászokni. Pontosabban: visszaszokni a demokratikus többpárti politizálásnak ahhoz a tulajdonságához, hogy, bizony, vannak konfliktusok, akár napi szinten is. Ezzel együtt a mostani hercehurca rövid távon nem tett jót az ellenzéki szavazók közhangulatának. Mindez elkerülhető lett volna akkor, ha nem kétfordulós rendszerben akarnak miniszterelnök-jelöltet választani.
Miért lett volna jobb, ha csak egy forduló van?
Civil szakértők is javasolták az úgynevezett preferenciális szavazást, amikor a választók nem csak behúzzák egy jelölt mellé az ikszet, hanem sorrendet is felállítanak a jelöltek között. Ennek alapján az egyetlen forduló eredményéből minden bizonnyal világosan kiderült volna, hogy ki az, akit a legtöbben akarnak miniszterelnök-jelöltnek. Ebben a rendszerben a másodlagos, harmadlagos preferenciák is számítanak.
Az előválasztás szervezői erre mondták azt, hogy túl bonyolult.
Ettől az érvtől rosszul vagyok. Ausztráliában nagyon régóta képesek így szavazni, és nem gondolnám azt, hogy az ausztráloknak nagyobb az agyuk.
Az ellenzéki előválasztás első fordulójában mintegy 634 ezren szavaztak, a részvétel minden várakozást felülmúlt. Akkor azonban még az egyéni jelöltek is versenyben voltak. A miniszterelnök-jelölti második körben túl lehet szárnyalni ezt a számot?
Elméletileg igen, hisz van két és félmillió ellenzéki szavazó. Más kérdés, hogy ténylegesen túl fogják-e szárnyalni. Nincs előzmény, nincs mihez viszonyítani. Nem kizárt, hogy többen elmennek majd. Lehet, hogy Dobrev Klára és Marki-Zay Péter versenye behoz olyan jobbközép választókat, akik az előző körben nem szavaztak.
A magas részvétel Márki-Zay Péternek kedvezne?
Nem feltétlenül. Az igaz, hogy Márki-Zay Péter mögé már beállt a Momentum, gyanítom, hogy be fog állni a Jobbik is. Feltételezem, hogy az MSZP, a Párbeszéd és az LMP sem fogja teljesen cserben hagyni a főpolgármestert, aki Márki-Zay javára lépett vissza. Elképzelhető azonban, hogy nagyon sok baloldali aktivizálódik majd, és Dobrev Klárára fog szavazni, mert úgy van vele, „na, Márki-Zay Pétert azért mégse”. A magas részvétel mindkét jelölt számára kedvező lehet.
Az előválasztásról szóló közvélemény-kutatások eredményei – fogalmazzunk diplomatikusan – nagy szórást mutatnak. Mi az, ami mégis kihámozható az adatokból?
A felmérések eltérő módszertannal, eltérő mintavételi eljárással, eltérő kérdésekkel készültek. Nem voltak összehasonlíthatók az eredmények. Őszintén szólva egy idő után az összeset félretettem. Érdektelennek találtam. Van egy valóság, ami rendre nem azonos azzal, ami a kutatásokban prognózisként megjelenik.
Mennyi valószínűségét látja annak, hogy az előválasztás nyertese egyúttal Orbán Viktor legesélyesebb kihívója is lesz?
Az előválasztás intézménye ebben a formában csak az Egyesült Államokban létezik. Az USA-ban a választók nem az esélyességet nézik, hanem azt, hogy nekik ki a legszimpatikusabb. Tehát nem az a mérlegelés alapja, hogy ki fogja megverni az ellenjelöltet. Nagy jelentősége van annak, hogy milyen arányban nyer a győztes. Minél egyértelműbb a győzelem, a jelöltet annál inkább hajlandók támogatni az előválasztáson nem rá szavazók is. Magyarra lefordítva ez azt jelenti: ha Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter nagy fölénnyel nyeri az előválasztást, akkor a vesztes jelölt szavazói nagy valószínűséggel mozgósíthatók lesznek a parlamenti választáson is.
Dobrev Klára megnyerte az első fordulót, majd páholyból szemlélte Karácsony és Márki-Zay küzdelmét. Nem is kérdés, hogy előnyben van. A kérdés az: behozható-e egyáltalán az előnye?
Szerintem behozható, tekintettel arra, hogy Dobrev Klára az első fordulóban nem közelítette meg az 50 százalékot, a szavazatok nem egészen 35 százalékát kapta. Az online szavazók esetében pedig csak harmadik lett. Nem lefutott a meccs, a második körben Dobrev Klárának is nagyon keményen kell dolgoznia.
Minek tulajdonítja, hogy Dobrev Klára és a Demokratikus Koalíció meglepően jól szerepelt a vidéki Magyarországon?
Egyszerű: az ellenzéki pártok közül csak a DK van jelen. A Demokratikus Koalíció az elmúlt három-négy évben „beletette a melót” abba, hogy megszervezze magát, kisebb településeken is igazi pártként működjön. Közben az MSZP-től, ha így folytatja, pártszervezetként lassan elköszönhetünk. A pártpolitika nem abból áll, hogy a Nyugati térre kirakok egy standot, vagy posztolok a Facebookra. Aktívan jelen kell lenni az egész országban, és nem csak a kampányban „leutazni vidékre”.
Dobrev Klára azt állítja, hogy egy szűk, fővárosi értelmiségi körön kívül a Fidesz „gyurcsányozása” ma már senkit sem érdekel. Egyetért vele?
A választójoggal bíró fiatalok jelentős része kisgyerek volt, amikor elhangzott az őszödi beszéd. A fiatalokat nem lehet Gyurcsány Ferenccel riogatni. Egyrészt nincs személyes élményük, másrészt nekik Gyurcsány nem elrettentő, sokkal inkább egy vicces, érdekes, kicsit exhibicionista figura. Az idősebb generációk pedig annyi mindent átéltek a Fidesz kormányzása idején…. Nem biztos, hogy a politikai emlékezet visszanyúlik 2006-ig, még akkor sem, ha a Fidesz ennek érdekében minden követ – és filmes stábot – igyekszik megmozgatni. Szerintem ez inkább kontraproduktív.
Mivel magyarázza, hogy Márki-Zay Péter a „futottak még” kategóriából kilépve fajsúlyos tényező vált?
A futóversenyeken se mindig az győz, aki sokáig az élen állt. Már a hódmezővásárhelyi kampánya is megmutatta, hogy nagyon jó állóképességű politikus, nem fog összeomlani attól, ha éppen nem ő vezeti a mezőnyt. Egyik nagy előnye, hogy nem esélyesként száll ringbe, ezért nem mindig ő kapja az ütéseket. Persze, ez a helyzet mostantól megváltozik, főleg, ha megnyeri az előválasztást.
Nem nélkülözné a pikantériát, ha Márki-Zay Péter személyében jobboldali politikus indulna Orbán Viktorral szemben. A baloldal szegénységi bizonyítványa lenne ez, vagy taktikus lépés, amivel megnyerhetők az ingadozó és a Fideszből kiábrándult szavazók?
Utóbbi mindenképpen igaz. Az első részében azért vagyok bizonytalan, mert nem tudom, van-e Magyarországon szervezeti modellként is értelmezhető baloldal. A klasszikus meghatározás szerint az ellenzéki pártok nagy része nem baloldali, a DK-t is inkább nevezném szociálliberálisnak. Az MSZP és a Párbeszéd túlságosan kicsi. Ha viszont nincs számottevő baloldali párt, akkor az sem okozhat nagy meglepetést, ha két jobboldali jelölt indul.
A fideszes „Stop Gyurcsány!, Stop Karácsony!” kampánya látványosan csődöt mond, ha Márki-Zay Péter nyeri az előválasztást. Mit fog lépni a Fidesz, ha ő lesz az ellenzéki miniszterelnök-jelölt?
Nyilván megint felpörögnek majd a propagandagépezet turbinái, elindul a szennyáradat. A legképtelenebb vádakat fogják kitalálni róla. Még van idő kidolgozni a lejárató kampány részleteit, sajnos, ilyen értelemben a Fidesz még semmiről nincs lekésve.
