The Times
A francia Európa-ügyi miniszter, aki Macron bizalmasa, arra figyelmeztette Lengyelországot, hogy az ország tényleges kilépését kockáztatja, mikor kétségbe vonja az uniós jog elsőbbségét. Beaune igen súlyosnak minősítette a varsói Alkotmánybíróság döntése nyomán előállt helyzetet. A német külügyminiszter szintén azt üzente, hogy nagy hiba volna, ha a lengyelek megszegnék az EU szabályait. Maas szerint ha egy ország tag akar lenni, akkor teljes mértékben alkalmaznia kell a közös előírásokat.
Asselborn, a luxemburgi diplomácia vezetője úgy véli, hogy Varsó a tűzzel játszik. Mert ha bárki úgy gondolja, hogy felül lehet írni a közösségi jogrendet, akkor vége annak az Európának, amelyet mi ismerünk. Ugyanakkor Jansa szlovén miniszterelnök, az unió soros elnöke kijelentette: a Bizottságnak nincs joga beleavatkoznia alkotmányos kérdésekben a tagok belügyeibe. Szerinte ezt a kikötést először Juncker szegte meg, amikor egyes kormányok kapcsán politikai vitákban foglalt állást, noha Brüsszelnek tisztességes (pártatlan) közvetítőként kell eljárnia.
Közben Varsóban Tusk, az ellenék vezére holnapra nagygyűlést hirdetett meg az Európai Lengyelország védelmében.
Spiegel
A lengyel miniszterelnök igyekszik lehűteni a kedélyeket az Alkotmánybíróság nagy felzúdulást keltő verdiktje nyomán, de Facebook üzenetéből az derül ki, hogy abban igazából nem talál semmi kivetnivalót. Mindenesetre Morawieski azt hangoztatta, hogy nem akarnak kiválni az európai népek családjából. A tagsággal mindenki csak nyert.
Ugyanakkor szerinte az ítélet megerősíti, ami az alaptörvényből következik, hogy ti. a nemzeti alkotmányjog más jogforrások fölött áll. Mint írta, az eltelt időszakban ezt más alkotmánybíróságok is megerősítették, úgy hogy Lengyelország mindössze ugyanolyan jogokat szeretne magának, mint amilyeneket más országok is élveznek. És azt akarja, hogy tartsák tiszteletben ezeket a jogokat. Merthogy Varsó nem hívatlan vendég az EU-ban és abba nem megy bele, hogy másodrendű tagként kezeljék.
New York Times
Szakértők azt várják a Lengyelország miatt kialakult helyzetben, hogy az unió még több jogállami panasszal fordul az Európai Bírósághoz, mind a lengyel, mind a magyar kormány ügyében. A luxemburgi testület pedig valószínűleg még több büntetést szab ki. Egyidejűleg Brüsszel még nagyobb pénzügyi nyomást gyakorol a jogsértő államokra. De mindenképpen igyekszik megvédeni magát attól, amit alapvető fenyegetésnek tart. Ezzel párhuzamosan azon lesz, hogy elszigetelje a vétkeseket.
Ha semmi más nem válik be, akkor abban bízik, hogy az ellenlépések elérik a hazai politika ingerküszöbét és ily módon előbb-utóbb bekövetkezik a kormányváltás. A Jog és Igazságosság hatalma már így is a Ziobro igazságügyi miniszter vezette szélsőséges szövetségestől függ, ő pedig helyesli a folyamatos ütközést Brüsszellel. A lengyelek túlnyomó része viszont a bentmaradást mellett van és a tagság miatt érzett félelem sok választót a kormány ellen fordíthat. Vonatkozik ez Magyarországra is.
FAZ
Lengyelország végérvényesen a konfrontáció mellett tette le a garast, mivel Kaczynski fontosabbnak tartja saját, autoriter tervét, mint az európai egyesülést. Ám a Bizottságnak nem szabad engednie, mert itt egyáltalán nem csupán Varsóról van szó. Erre figyelmeztet a konzervatív lap, megjegyezve, hogy érdekütközés mindig volt, van és lesz is Brüsszel, illetve a tagok között. De hát a tagok csupán szuverenitásuk egy részt engedték át, tehát a vita érthető.
Ám a PiS és Magyarország esetében egészen alapvető kérdésről van szó: arról, hogy a hatalom maga alá gyűri az igazságszolgáltatást, mint ahogy a sajtó egy részét is. Vagyis a hatalmi ágak megosztása, végső soron a demokrácia fennmaradása a tét. A lengyelek erős embere számításba vette a várható hatalmas károkat, akárcsak szellemi társa Budapesten.
Brüsszelnek azonban ellenállást kell tanúsítania, mert csak így van jövője. Ha elesik a lengyel jogállam, akkor veszélybe kerül a legfőbb norma: a polgárok és a cégek már nem bízhatnak abban, hogy mindenütt ugyanazok a jogok illetik meg őket, és hogy a helyi bíróságok védelmet nyújtanak nekik. Az együttműködés sine qua non-ja a jogbiztonság.
Szóval a Bizottságnak állhatatosnak kell lennie, hiszen nem csupán Lengyelországról van szó. Most már kellő fegyver van a kezében a Budapest-Varsó-tengellyel szemben. Kizárni nem lehet a lengyeleket, nem is volna bölcs dolog. Az országnak magának kell mérlegelnie, hogy még Európa szívében van-e a helye. A kilépés meggyengítené az EU-t és stratégiai lyukat ütne Kelet-Közép-Európában. Ám azt még túlélné az unió, a jogállam bedőlését viszont nem.
Le Monde
A vezércikk rámutat, hogy a lengyel Alkotmánybíróság döntése nyomán, miszerint a nemzeti jog felülírhatja a közösségi játékszabályokat, Brüsszel nem habozhat tovább, elég volt az évek óta tartó varsói provokációkból, meg kell védeni az EU és a jogállam alapértékeit. Itt közösség működését érte frontális támadás és azt jelzi, hogy veszedelmes fordulatot vett a viszály. Beleillik abba a politikai küzdelembe, amelyet a konzervatív-nacionalista PiS 6 éve folytat, hogy uralma alá vonja az ország igazságszolgáltatását.
Meg van ugyanis győződve arról, hogy a bíróságok jó része ellene dolgozik, ezért – Kaczynski utasításának megfelelően – folyamatosan nyirbálja a hatalmi ág önállóságát és bünteti az ellenkező bírákat.
Itt most két kihívásról van szó. Az egyik a lengyel demokráciát érte, a másik az unió alapelveit. Az első ügyében csakis a lengyel polgárok tehetnek bármit is, viszont a másik kapcsán az EU számára eljött az igazság pillanata. Éppen eleget halogatta a dolgot az eltelt években, miközben a nacionalista magyar és lengyel vezetés kikezdte a szervezet alapjait. Nem volt megfelelő eszköz a kezében, de most már van: az a sok-sok milliárd, amelyet Varsó kapna a gazdasági segélyprogramból. Be kell vetni, ha Lengyelország továbbra sem hajlandó végrehajtani az Európai Bíróság ítéleteit.
Varsó még elkerülheti az erőpróbát, ha lemond arról, hogy végrehajtsa az Alkotmánybíróság határozatát. De egyszer végre el kell távolítani a tályogot, és egyértelművé kell tenni, hogy mit is jelent az uniós tagság.
Süddeutsche Zeitung
Az unió nem tűrheti tovább, hogy Lengyelországbam szétverjék a jogállamot, és képes is nyomás alá helyezni a Varsót, itt az ideje, hogy éljen ezekkel az eszközökkel. A PiS engedelmességre bírta a hazai bíróságokat és közben a legcsekélyebb mértékben sem zavarja a brüsszeli tiltakozás. Ám az EU nem tehet mást, mint hogy az anyagi források megvonásával reagáljon.
A gazdasági újjáépítési alappal pont ezt csinálja, mert Budapest és Varsó nem hajtja végre az „ajánlásokat” a jogállamiság és a korrupció ügyében. A veszteség a két ország számára azonban csak még nagyobb lehet, ha újabb szerződésszegési eljárások indulnak, vagy ha bevetik a jogállami mechanizmust. A pénzek befagyasztása azonban veszedelmes, mert a két kormány fontos döntéseket blokkolhat, Meg egyébként is nehéz úgy szankciókat alkalmazni, hogy az ne az Európa-barát lakosság többségét sújtsa, ily módon pedig még többeket tereljen a populisták karjaiba.
Történelmi katasztrófa volna, ha a végén Lengyelország és Magyarország kiválna. Ezért meggondolatlanság a Polexitről filozofálni. Ebben a helyzetben különleges szerep hárul Németországra, de persze Merkel türelmes módszere is előbb-utóbb korlátokba ütközik.
Az olyanokhoz, mint Morawiecki, aki szétrombolja a jogállamot, valamint Orbán, aki pedig az államon gazdagszik meg, nos, hozzájuk olyanok csatlakoztak, mint Jansa és Babis. Hogy azután az osztrák kancellár éppen nyakig van egy korrupciós botrányban, az szintén nem javítja az EU-ról alkotott képet. Ezeket az eseteket természetesen nem lehet egymással összevetni, de arról árulkodnak, hogy Európa jól teszi, ha a pénzek odaítélését az értékvitával kapcsolja össze.
Neue Zürcher Zeitung
A konzervatív-liberális lap úgy értékeli, hogy a lengyel kormány biankó csekket akar magának az állam további tekintélyuralmi átalakításához, ám ennek az ára hatalmas. A lengyel vezetés mindenképpen meg akarja tartani hatalmát, ennek érdekében fütyül az EU egyik alapelvére, ám emiatt a jogi Polexit fenyeget. Meg az is, hogy válságba dönti az uniót.
Pedig nem egészen egy hónapja a PiS még közleményben erősítette meg: ragaszkodik a tagsághoz. Ám most mégis fontosabbnak gondolja saját érdekeit, mint azt, hogy mi lesz az országgal. Hiszen a közösségi jog primátusa nélkül a szervezet nem tud működni és gyakorlatilag nem lehetséges a tagság.
Ám itt nem jogi, hanem politikai vitáról van szó. A viszályt Varsó provokálta ki, mivel 2015 óta folyamatosan uralma alá hajtja az igazságszolgáltatást. Az Európai Bíróság ítéleteit ugyanakkor nem kívánja elfogadni ez ügyben. A legarcátlanabb hatalmi politizálást lehet itt tetten érni, jogi köntösbe burkolva.
A helyzet drámai és még bonyolultabb, mint a Brexit. Hiszen az ország formálisan nem lép ki, de tesz a közös előírásokra. Logikus volna a tagsági viszony felfüggesztése, de annak Magyarország keresztbe tenne. Ezért marad, hogy Brüsszel visszafogja a pénzeket, annál is inkább, mert Varsó az uniós milliárdokból szeretné bebiztosítani a Jog és Igazságosság újraválasztását. Ha hoppon marad, akkor egy csapásra nagyon is számszerűsíteni lehet a jogi reform árát. Nehéz lesz elfogadtatni a lakossággal, hogy megéri.
Daily Telegraph
Az erősen konzervatív és élesen Európa-ellenes lap a lengyel válságból azt a következtetést vonja le, hogy kiderült: nagyon is helyes lépés volt a Brexit, hiszen az EU látnivalóan nem tartja tiszteletben a nemzeti szuverenitást. A véleménycikk, amely teljesen unikum a világsajtó fő áramlatában, igazolva látja saját álláspontját és úgy értékeli, hogy az unió vezetői túllépnek a hatáskörükön, nyilvánvalóan képtelenek, hogy saját akaratukból visszaadjanak valamennyit hatalmukból.
Úgy hogy Lengyelország jelenleg valóságos jogi laboratóriumnak számít. Hiszen egy független nemzetet az határoz meg, hogy a végső irányítás a saját parlament és legfelsőbb bíróság kezében van. Az EU-t ugyanakkor az különbözteti meg más kereskedelmi szervezetektől, hogy másutt nem bírálhatják felül a hazai igazságszolgáltatás döntéseit transznacionális szervek. Viszont Lengyelország esetében pont ez történt, tehát nem lehet állítani, hogy szuverén volna.
Ám ha az unió elvesztené a lengyeleket, az a végét jelentené. Viszont ha Brüsszel sarokba szorítja őket, akkor a keserű történelmi tapasztalatok alapján várhatóan a szuverenitást választják, a magyarok pedig feltehetőleg követni fogják őket. Ám mindezt meg lehet előzni, ha az EU visszakozik és enyhíti a tagokra nehezedő nyomást. Az kell hozzá, hogy beírja az alapszerződésekbe: az Európai Bíróság nem gyakorolhat felügyeletet a nemzeti bíróságok felett. Ám semmi sem utal arra, hogy kész volna rá.
Le Figaro
Franciaország szankciókat tart szükségesnek Magyarország ellen a homofób törvény miatt. Beaune, az európai ügyek felelőseként úgy nyilatkozott, hogy nem szabad annyiban hagyni a jogszabályt, mivel az igen súlyos, ezért jogi és pénzügyi ellenlépéseket kell tenni. A politikus, aki bevallottan meleg, hozzátette: nem lehet szó olyan szabályozásról, amely nem tesz eleget értékeknek, mind a szabadság, az egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma. Olyan értékek ezek, amiket a világháború után foglaltak okmányba, mert pontosan tudták, mi történik akkor, ha valamely ország megsérti a jogállamot.
Megjegyezte, hogy immár van olyan eszköz, amivel élhet a Bizottság. Beaune egyébként kedden Budapestre látogat és találkozik többek közt LBMT-aktivistákkal, valamint a Klubrádió vezetőivel.
Washington Times
Kovács Zoltán szerint összehasonlíthatatlanul rosszabb Magyarország viszonya a jelenlegi amerikai vezetéssel, mint az előző kormányzattal volt. Az államtitkár erről akkor beszélt, amikor találkozott Washington kisebbik, konzervatív újságjának munkatársával, miután az az Orbán-kabinet meghívására egy sajtódelegáció tagjaként egy hetet töltött Budapesten. Szerinte Biden alatt Magyarország az ellenségek listájára került, éspedig konzervatív politikája miatt. Merthogy támogatja a családot, ugyanakkor ragaszkodik a keresztény hagyományokhoz. Kifejtette: ugyanaz játszódik le, mint amikor még Obama volt az elnök.
Egy másik illetékes arról beszélt, hogy a jelenlegi amerikai vezetéssel a világszerte üldözött keresztények mentése ügyében is nehéz együttműködni. A jelenlegi adminisztráció szerinte inkább az LMBT-jogok képviseletét írta a zászlajára. Azt is felrótta Amerikának, hogy az keresztbe tett, amikor egy különleges magyar egység megpróbálta kihozni Kabulból mindazokat, akik együttműködtek a magyar katonákkal az eltelt évek során. Úgy fogalmazott, hogy a tálibokkal könnyebb volt dűlőre jutni, mint a saját szövetségesünkkel.
A tudósító a végén azzal a benyomással távozott, miután meghallgathatta egy sor magas rangú tisztségviselő véleményét, hogy a magyar vezetés nem gyűlöl senkit, nem is fenyeget senkit. Nem tiltja meg, hogy bárki úgy szeressen, ahogy azt jónak látja. De az ősi gyakorlatnak megfelelően úgy gondolja, hogy a családot mindig egy férfi és egy nő alkotja.
Ugyanakkor a kormány igényt tart arra, hogy mindenki tartsa tiszteletben a nemzeti szuverenitást. A kerítés révén pedig töredékére esett vissza az illegális migránsok számára. Az ország ugyanakkor nem kér bocsánatot, amiért tudni kívánja, kik akarnak a területére lépni, és hogy azoknak van-e joguk hozzá. Továbbá nem kér a gender elméletből.
Az összegzés az, hogy az Egyesült Államok mai politikai irányítói egy-két dolgot nyugodtan megszívlelhetnének a magyar példa nyomán, a többi közt a család, a tudomány, az elkötelezettség, valamint az őszinteség dolgában.
Frankfurter Rundschau
Az unió illetékes biztosainak küldött levélben 12 tagállam, köztük Magyarország azt kezdeményezi, hogy az unió újabb drótkerítéssekkel erősítse meg külső határait. Az aláíró belügyminiszterek szerint meg kell változtatni a jogi kereteket, mert elejét kell venni annak, hogy egyes kormányok politikai célokra, illetve más hibrid fenyegetésekre használják az illegális migrációt, ami nyilvánvaló utalás arra, amit a belorusz elnök művel jelenleg a lengyel, lett és litván határon.
Azzal érvelnek a levélírók, hogy a kialakult helyzetben a tényleges akadályok hatékony módszert jelentenek az egész EU érdekeinek védelmében. Asselborn, a luxemburgi belügyek felelőse azonban azt mondja: egyáltalán nem szükséges újabb falakat emelni, bár azt tudni kell, hogy ki lép be a földrész területére. Nem szabad azonban az érkezőket internáló táborokba zárni. Egyébiránt a nagy célországok közül a németek, franciák és spanyolok sem csatlakoztak a javaslathoz.
Economist
Az elemzés azt hangsúlyozza az EU eheti csúcstalálkozója után, amelynek fő kérdése a Nyugat-Balkán integráció volt, hogy nem szabad feladni a bővítés gondolatát, és az uniónak először a saját háza táját kell rendbe tennie, mielőtt világpolitikai hatalom akarna lenni. Ám a lap úgy látja, hogy a hat állam felvétele halott ügy, a közösségre az a veszély leselkedik, hogy még a saját hátsó udvara fölött is elveszti az ellenőrzést.
Pedig éppen a felvétel reményével tudná leginkább megfelelő irányba terelni a jelentkezőket, ám e pillanatban minden érdekelt tisztában van vele: a csatlakozás az álmok birodalmába tartozik. A franciák pl. inkább az integráció elmélyítését és nem a kibővítését szorgalmazzák. De ez gond, mert ha megszűnnek az ösztönzők az áhított felvétel kapcsán, akkor más, ellenerők jutnak szóhoz. Hiszen milyen paláver kerekedett csak a rendszámvitából Szerbia és Koszovó között.
A borúlátók mondhatják, hogy jelenleg a klub nem tudna mit kezdeni az új tagokkal, és nagy problémát okoznak az olyan, korábbi mintadiákok, mint a magyarok és a lengyelek. Ha Budapest és Varsó nem volna tag, Brüsszelnek kevesebbet kellene korrumpált bírákkal vagy „kreatív módon” felhasznált uniós alapokkal foglalkoznia. Mégsem szabad azt gondolni, hogy hiba volt a keleti bővítés. Ha ezek az országok annak idején kívül maradnak, lehet, hogy mára ugyanazt a pályát futják be, mint Ukrajna. Szóval nem jó módszer a távoltartás. A Nyugat-Balkán meg éppen nem az a térség, amelyről az EU csak úgy lemondhatna.
Viszont bármit is ajánlhat a régió kormányainak Oroszország és Kína, Európa jobb helyzetben van. És lépnie is kell, mert a feladat sokkal egyszerűbb, mondjuk, Észak-Macedónia vagy Albánia esetében, mint amiket a világpolitikában meg kell oldani. Ezért az uniónak előbb a saját szomszédságában kell megoldania a házi feladatát. Kezdheti azzal, hogy felülvizsgálja a nyitási elképzeléseit.
Die Presse
A súlyos kormányválság miatt az este a nemzethez fordult tévébeszédében az osztrák elnök, aki arra szólította fel a pártokat, hogy az országra gondoljanak és ne saját magukra, tegyék félre az önzést. A koalíció azért került végveszélybe, mert kiderült, hogy Kurz kancellár nagy valószínűséggel a közvélemény manipulálásával szerezte meg a Néppárt elnöki tisztét, majd a miniszterelnöki posztot. A zöldek ezek után csak úgy tartják folytathatónak az együttműködést, ha a politikust félreállítják, az ÖVP viszont ragaszkodik hozzá.
Van der Bellen hangsúlyozta, hogy nem kíván senkinek sem tanácsot adni. Ám fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a demokrácia nincs veszélyben, a köztársaság nem inog meg, ehhez kellő garanciát nyújt az alkotmány. Nem az állam került válságba, hanem a végrehajtó hatalom.
De hogy milyen irányban mehetnek tovább az események, arra nem tért ki. Ám az is elképzelhető, hogy egységkormány alakul az összes párt bevonásával, egészen az új választásokig.
